171176. lajstromszámú szabadalom • Eljárás magindukciós és spinechos jelek keresésére szilárd mintáknál és impulzus rádiospektrométer az eljárás fonatosítására
171176 13 14 j tartományában egyszeres vizsgálóimpulzus kibocsátás történik, és ezzel biztosítjuk a vizsgált szilárd minta spin-rács-relaxációs tartamával összemérhető mérési időt. A vizsgálandó frekvenciatartományt olyan altartományokra osztjuk, amelyek mindegyike a vizsgáló impulzusok spektrum szélességével arányos ,,n" résztartományt tartalmaz, és a minta spin-rács-relaxációs tartamával összemérhető idő biztosítása céljából a rádióspektrométert a vizsgálandó frekvenciatartomány határain belül „n"szer úgy hangoljuk át, hogy minden altartomány első résztartományának az első áthangolását első kereső impulzus kibocsátásával, a következő résztartomány áthangolását második kereső impulzus kibocsátásával hozzuk létre, és ezt a folyamatot egészen addig folytatjuk, ameddig a teljes frekvenciatartományt egyszer átvizsgáljuk. Olyan résztartomány szondázásakor, amelynél a minta rezonanciafrekvenciája a tartomány határain belülre esik, a 2 induktorban megjelenik a magindukciónak vagy a spinechonak megfelelő jel, és ezt a jelet a 3 vevőben áttranszponáljuk és felerősítjük és a vevő középfrekvenciás kimenetéről az „m" csatornás 5 frekvenciaanalizátor bemenetéhez vezetjük. A jel ekkor az 5 frekvenciaanalizátor éppen azon csatornáján halad keresztül, amelynek frekvenciája a jelfrekvenciának felel meg (amelynél tekintettel vagyunk a középfrekvenciára történő transzponálásra is), és ezt a jelet javított jel/zaj viszony mellett a többcsatornás 6 tár megfelelő bemenetéhez vezetjük. A továbbiakban a szinkrondetektorral felszerelt „m" csatornás 5 frekvenciaanalizátor működését ismertetjük. A 20 szinkrondetektorral felszerelt 5 frekvenciaanalizátor egy csatornájának az elvi kapcsolási rajzát az 5. ábrán tüntettük fel. Ha a 10 programozó egységből nem érkezik indító impulzus a 49 bemenethez, az 51 tranzisztor és az 53, 54 diódák vezetnek és söntölik az 57 tranzisztorból felépített öngerjesztésű generátor rezgőkörét (azaz az 55 indukciós tekercset és az 56 kondenzátort). Az öngerjesztésű 21 generátor ekkor nem tud begerjedni, azaz rezgésképtelen állapotban van. A 10 programozó egység 22 kimenetéről érkező pozitív indító impulzus lezárja az 51 tranzisztort valamint az 53 és 54 diódákat, ezzel kiváltja az öngerjesztésű 21 generátor rezgését, megindítja, az 54 dióda áramának megszakadása pedig lökést ad az öngerjesztésű generátor számára. A generátor rezgésének a kezdeti fázisát így az impulzus felfutása határozza meg. A rezgéseket az 59 tranzisztorral felerősítjük és a 20 szinkrondetektorban a 66 bemeneten megjelenő és a 3 vevőtől érkező jellel összekeverjük. A demodulált jelet az integráló taggal (63 ellenállás, 64 kondenzátor) integráljuk és a többcsatornás 6 tár megfelelő bemenetéhez csatlakozó 65 kimenethez vezetjük. A csatorna sávszélességét az indító impulzus tartamával, azaz az integrálási idővel határozzuk meg. A 3 vevő jelét ilyen módon az 5 frekvenciaanalizátor minden csatornájában a vonatkoztatási frekvenciával és annak fázisával szinkron demoduláljuk, integráljuk, és a többcsatornás 5 6 tár bemenetére vezetjük. Az egyes csatornák 20 szinkrondetektoraiban elhelyezett és vonatkoztatási frekvenciát képező öngerjesztésű 21 generátorok rezgési frekvenciáit egymástól azonos távolságra és az 5 frekvenciaanalizátor közepes 10 csatornafrekvenciáinak megfelelően választjuk meg. Az összes öngerjesztésű 21 generátor indítási időpontját az öngerjesztésű 21 generátorok és a magrezonancia jelek fázisegységei feltételeinek alapján a 10 programozó egységgel 15 az 5 frekvenciaanalizátor minden csatornájában meghatározzuk. A csatornák vonatkoztatási feszültségeinek és a magrezonanciás jeleknek a fázisazonosságát ebben az időpillanatban a 11 fázistoló segítségével állapítjuk meg (2. ábra). 20 A jelnek a többcsatornás 6 tárban való rögzítési időpontját a 10 programozó 14 kimenetéről a 6 tárhoz érkező jel-kapu jelimpulzus határozza meg, amely egybeesik az indító impulzus végével. A szomszédos résztartomány szondázásakor a 25 10 programozó egység 15 kimenetéről az átkapcsolás kezdetét jelentő impulzus kerül a 6 tárhoz, és az „m" csatornás 5 frekvenciaanalizátor kimenetei a 6 tár következő „m" csatornájához fognak kapcsolódni. A jel minden lehetséges 30 rezonanciafrekvenciáját tehát a 6 tár egy csatornájához rendeljük hozzá. A vizsgált frekvenciatartomány határain belül a rádióspektrométer következő áthangolásánál a jel a 6 tár ugyanazon csatornájára érkezik, és gyenge jel fel-35 ismerése csak megfelelő számú tárolási ciklus elérése után következik be. A találmány szerinti szilárd minták magindukciós és spinechos jeleinek vizsgálatára vonatkozó eljárás foganatosítására alkalmas 1. ábra szerinti 40 rádióspektrométer fentiekben ismertetett működésével analóg. Az eltérés csak az ,,m" csatornás 5 frekvenciaanalizátor működésében mutatkozik. Az 5 frekvenciaanalizátor (1. ábra) minden csa-45 tornájához ennél a változatnál 17 amplitúdódetektorral kiegészített keskenysávú 16 szűrőt alkalmaztunk. Az 1. és 2. ábra szerinti rádióspektrométer 50 „m" számú bemenettel rendelkező többcsatornás 6 tarjának a működése a következő. Az 5 frekvenciaanalizátor minden „m" csatornájából a vonatkozó résztartományba érkező jeleknek az előzetes tárolása céljából a 75 üzemi 55 tár minden 79 tárolókapacitását (6. ábra) a 78 kapcsolón át töltjük fel, és a 78 kapcsoló az 1. ábra szerinti rádióspektrométernél a magrezonanciás jel maximumának az elérése pillanatában, illetve a 2. ábra szerinti rádióspektro-60 méternél az integrálás befejezésének a pillanatában zár. Ez akkor következik be, amikor a töltési kapujel 80 impulzusformálójának a bemeneteihez jel-kapujel impulzus érkezik, miután ez az impulzus áthaladt a 84 késleltető áram-65 körön. A 75 üzemi tárból az információnak a 7
