171140. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olefinek polimerizálására vagy kopolimerizálására
5 171140 6 donorokat, előnyösen karbonsavésztereket vagy karbonsavakat tartalmazhatnak. További elektrondonorok lehetnek például: éterek, ketonok, aminők, nitrilek, izocianátok, széndiszulfid, tioéterek, szulfoxidok, szerves fősz- 5 finok és szerves foszfitok, valamint izopropiléter, anizol, acetonitril, akrilnitril, benzonitril fenilizocianát, dietiltioéter, difenilszulfid, dilauriltiodipropionát, dimetilszulfoxid, tributilfoszfín, trifenilfoszfin, tributilfoszfit és trikrezilfoszfit. 10 Az (1) reakciótermék előállítására használható szerves alumínium vegyületek például: trialkilalumíniumok, dialkilalumíniumhidridek, dialkilalumíniumhalogenidek, alkilalumíniumszeszkvihalogenidek, alkilalumíniumdihalogenidek, dialkilalumíniumalkoxi- 15 dok, alküalumíniumalkoxihalogenidek és ezek keverékei. Ezek közül a dialMlalumíniumhalogenidek, az alkilalumíniumszeszkvihalogenidek, az alkilalumíniumdihalogenidek és keverékeik előnyösek. Konkrét vegyületek például a trietilalumínium, 20 triizobutilalumínium, dietilalumíniumhidrid, dibutilalumíniumhidrid, dietilalumíniumklorid, diizobutilalumíniumbromid, etilalumíniumszeszkviklorid, dietilalumíniumetoxid, etilalumíniumetoxiklorid, etilalumíniumdiklorid és butilalumíniumdiklorid. 25 Az (1) reakióterméket könnyű előállítani, például a következőképpen: Egy kereskedelmi forgalomban levő vízmentes alumíniumhalogenidet, előnyösen por alakban, 30 káros anyagok, mint oxigén vagy nedvesség távollétében egy ilyeneket nem tartalmazó iners szerves folyadékban, például hexánban, heptánban, izooktánban vagy petróleumban szuszpendálunk, és a szuszpencióhoz rendszerint 0 és 40 C° között, 35 előnyösen szobahőmérsékleten 5 perc és 10 óra közötti időtartam alatt hozzáadunk 1 magnéziumatomra számítva 0,1-20 mól arányban egy elektrondonort, például metanolt, etanolt, oktanolt vagy etilacetátot. Ezután a magnéziumhalogenid és az 40 elektrondonor így keletkezett adduktumát a szerves alumíniumvegyülettel reagáltatjuk. A szerves alumíniumvegyület aránya alumíniumatomként számítva rendszerint például 0,1-20, előnyösen 1-10 mól egy magnéziumatomra. A reakciót —5 és 45 +40 C°, előnyösen 0 és 30 C° között hajtjuk végre. Túl magas hőmérséklet kerülendő, mert a katalitikus hatás és a keletkezett polimer térfogatának csökkenése lehet a következménye. A találmány szerinti eljárásban az (1) reakció- 50 termék így kapott iners szerves folyadékos szuszpenziója közvetlenül, minden elkülönítési művelet nélkül felhasználható a titánvegyülettel és az alumínium-vegyülettel végzett reakcióban. Más szóval nincs szükség a reagálatlan szerves alumí- 55 niumvegyület, az iners szerves folyadék és annak utolsó nyomai és a reakció közben képződött és a közegben oldható anyagok eltávolítására. Az (1) reakciótermék reagál tatása a titánvegyülettel és a (2) szerves fémvegyülettel például a 60 következőképpen végezhető: A titánvegyületet és a szerves fémvegyületet ebben a sorrendben vagy egyszerre hozzáadjuk az (1) reakcióterméknek az előbbi reakcióban kapott 65 iners szerves folyadékos szuszpenziójához, és a reakciót addig hagyjuk folyni, amíg a reakciórendszerben visszamaradó oldható titánkomponens mennyisége a titán jelenlevő összes mennyiségére vonatkoztatva 10mól%-ra, előnyösen 5 mól%-ra nem csökken. így kapjuk az (A) titán-katalizátorkomponenst. Az (A) titán-katalizátorkomponens keletkezett szuszpenziója minden elkülönítés nélkül a (B) katalizátorkomponenssel egyesítve felhasználható polimerizációs reakciókban. Noha a katalizátor készítése során nincs szükség elkülönítésre, az kellő gonddal végezve nem hátrányos, Alkalmas titánvegyületek például a T1X4 általános képletű titánhalogenidek, ahol X halogénatomot jelent, és a Ti(0R)4_ n X n általános képletű titánvegyületek, ahol R alkilcsoportot, X halogénatomot jelent, és n 0 és 4 közötti egész szám. Ezek közül a titántetraklorid a legelőnyösebb. Az (1) reakciótermék és a (2) vegyületek közötti reakcióban felhasznált titánvegyület aránya rendszerint 0,01-1,5 mól, előnyösen 0,05-1,2 mól, legelőnyösebben 0,1 mól—1 mól az (1) reakciótermékben levő magnéziumatomhoz viszonyítva. Az előbb leírt reakcióban a titánvegyülettel érintkezésbe hozott szerves alumíniumvegyület, amely a periódusos rendszer I—III csoportjabeli fém szerves vegyülete, ugyanaz a szerves fémvegyület lehet, amelyet az (1) reakciótermék előállítására használtunk. Ezek közül a trialkilalumíniumok, dialkilalumíniumhidridek, dialkilalumíniumhalogenidek és alkilalumíniumszeszkvihalogenidek különösen előnyösek. A fém ebben a reakcióban felhasznált mennyisége fématomban számítva 0,1—20 mól, előnyösen 0,3-10 mól a titán mennyiségéhez viszonyítva. Ez a mennyiség megfelelően csökkenthető, ha az (1) reakciótermék előállítására használt szerves alumíniumvegyület mennyisége több az elektrondonor ligandumaként szükségesnél. Mindamellett ennek a mennyiségnek többnek kell lennie, mint amennyi szükséges a reakciórendszerben maradó oldható titánvegyület számottevő redukálásához. Az (1) reakcióterméket a (2) vegyületekkel például -5 és +50 C°, előnyösen 0 és 40 C° között reagáltatjuk rendszerint 5 perc és 6 óra közötti ideig. Túl magas hőmérsékletet inkább kerüljünk, mert olyan hátrányokkal jár, mint például a katalizátor hatékonyság jelentős csökkenése. Az így készült (A) titán-katalizátorkomponens szuszpenziója használható az alumínium szerves vegyületéből álló (B) katalizátorkomponenssel együtt katalizátorként. (B) komponensként rendszerint a következő vegyületcsoportokat használjuk: trialkilalumíniumok, dialkilalumíniumhalogenidek, dialkilalumíniumhidridek, dialkilalumíniumalkoxidok, alküalumíniumalkoxihalogenidek, előnyösen a következő konkrét vegyületeket: trietilalumínium, tripropilalumínium, tributilalumínium, dietilalumí-3
