171025. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cementtermékek erősítésére szolgáló, beágyazásra alkalmas üvegszálak bevonására
15 171025 16 bol készített pasztába ágyazzuk be és a beágyazott rész húzószilárdságát meghatározzuk oly módon, hogy a köteg mindkét végére súlyt helyezünk. Különböző mintákat 100%-os viszonylagos légnedvességű térben szobahőmérsékleten 24 óra hosszat 5 állni hagyjuk és utána ezeket a mintákat 50 C°-os vízbe merítjük. Egyes mintákat 24 órás állás után, például közvetlenül a vízbe való bemerítés előtt, másokat 2, 4, 8 és 12 hetes vízben történt áztatás után vizsgálunk, ez utóbbi esetben néhány évig tartó, 10 norma hőmérsékleten való folyamatos nedves kezelésnek megfelelő körülményeket idézünk elő, amelyek a gyakorlatban előforduló legszigorúbb kísérletnek felelnek meg. 15 Az eredményeket a csatolt rajzok 1. ábráján grafikusan szemléltetjük. Az 1 görbe a pirogallolt tartalmazó, a 2 görbe a floroglucinolt tartalmazó, a 3 görbe a purpurogajlint tartalmazó ragasztóval bevont kötegek, míg a 4 görbe az összehasonlításul szolgáló 20 hagyományos ragasztóval magával bevont köteg húzószilárdságának a változását mutatja az idő függvényében. Láthatjuk, hogy a pirogallin (amely a pirogallolnak egy oxidációs terméke) körülbelül 50 %-kal csökkenti az üvegszálak szilárdságában mutat- 2 5 kozó károsodás mértékét, ugyanakkor a floroglucinollal is jelentős károsodáscsökkenést érünk el. A továbbiakban hasonló vizsgálatokat végzünk ugyanazon üvegből előállított szálakból készített 30 kötegeken, amelyeket 0%, 1%, 5% és 10% pirogallolt tartalmazó hasonló ragasztóval vonunk be, a felhordást hagyományos típusú hengeres felhordókészülékkel végezzük a kihúzás után. Az eredményeket a 2. ábra mutatja. Az eredményekből láthatjuk, hogy a 35 pirogallol nélküli (5 görbe) hagyományos ragasztóval bevont üvegszálakból álló köteg húzószilárdsága eredeti értékének éppen 37%-ára csökken 8 hét után és ezután lényegében állandó marad. Az 1% pirogallolt tartalmazó (6 görbe) ragasztó esetén a 40 kezdeti húzószilárdság kissé kisebb, mint a hagyományos ragasztónál, de 2 hét elteltével és azután már nagyobb. Kedvező hatást érünk el azonban abban az esetben, ha a ragasztó 5% pirogallolt (7 görbe) és 10% pirogallolt (8 görbe) tartalmaz. A kezdeti húzószilárd- 45 ság hasonló nagyságú a pirogallolt nem tartalmazó ragasztóval bevont kötegek húzószilárdságához, de a csökkenés az idő előrehaladásával jóval kisebb. A húzószilárdság 12 hét után az eredeti értéknek még közel 70%-a. Az a tény, hogy 5% és 10% pirogallol 50 esetén kapott görbék hasonlóak, azt mutatja, hogy csak nagyon kis előny származik nagyobb mennyiségek adagolása esetén. A 2a. ábra az előző bekezdésben leírt kötegekkel 55 végzett vizsgálatok eredményeit mutatja legfeljebb 18 hónapig tartó, vízben, szobahőmérsékleten való tárolás után. Ennél a kísérletnél a húzószilárdságban mutatkozó romlás nagyon nedves viszonyok között végzett természetes öregítés esetén sokkal kisebb. Az 60 5a, 6a, 7a és 8a görbék a 0%, 1%, 5% és 10% pirogallol-tartalmú ragasztókészítménnyel elért eredményeket mutatják. Láthatjuk, hogy 1% pirogallol már jelentős növekedést okoz, míg 5% és 10% pirogallol-tartalom esetén nagy és tartós növekedést 65 kapunk 18 hónap után, a szálak húzószalárdsága csupán szélső esetben kisebb, mint a kezdeti kezelés (24 óra 100%-os légnedvességű térben) esetén. Üvegszálakkal erősített cement-mintákat készítünk 2 x 1 m-es lapokból, amelyeket 1. számú üvegszálakkal erősítünk meg. Egyes lapok hagyományos ragasztóval bevont szálakat tartalmaznak, míg más lapok 5 súly% pirogallol-tartalmú ragasztóval bevont üvegszálakat foglalnak magukban. A lapokat úgy készítjük, hogy üvegszálakat és cementet szórunk egy öntőminta felületére. A minták ütőszilárdságát közvetlenül a cementkomponens megkötése (1 napig tartó szobahőmérsékleten való állás) után vizsgáljuk, majd 5 óráig tartó 120C°-os gőzzel való kezeléssel végzett gyors öregítés után újabb vizsgálatot végzünk. Az eredményeket a 3. ábra szemlélteti. Az ábrából láthatjuk, hogy az egyes minták kezdetben azonos ütőszilárdsággal rendelkeznek, a pirogallol-tartalmú készítménnyel bevont üvegszálakkal rendelkező minták (9a görbe) azonban gyorsított öregítés után jóval nagyobb mértékben őrzik meg ezt a kezdeti szilárdságot, mint a pirogallol-nélküli minták (9b görbe). Annak érdekében, hogy pirogallol-tartalmú bevonó készítmények hatását különféle típusú alkáli-ellenálló üvegeken összehasonlítsuk, kísérleteket végzünk 1. számú üvegszálakból és az alábbi összetételű üvegszálakból készült kötegeken, ez utóbbiakat 2. számú üvegeknek nevezzük és összetételüket súly%-ban a következőkben adjuk meg: Si02 60,6% A12 0 3 0,5% Zr02 10,6% Na2 0 14,4% K2 0 2,8% Ti02 5,8% CaO 5,4% Kontrollként az előbbiekben részletesen leírt kationos polivinilacetát-tartalmú ragasztóval bevont kötegeket hasonlítjuk össze ugyanolyan, de 5 súly% pirogallolt tartalmazó, ragasztóval bevont kötegekkel, mindkettőt az előzőekben megadott módon cement-tömbökbe ágyazzuk be. Az eredményeket a 4. ábrán mutatjuk be, ahol a 10 görbe a csupán ragasztóval bevont 1. számú üveget, a 11 görbe pirogallol-tartalmú ragasztóval bevont 1. számú üveget, a 12 görbe csak ragasztóval bevont 2. számú üveget és a 13 görbe pirogallol-tartalmú ragasztóval bevont 2. számú üveget képvisel. A görbékből látható, hogy pirogallolt tartalmazó ragasztóval történő bevonás esetén az üvegszálak húzószilárdságáb?n mutatkozó romlás mértéke jelentősen csökken. A találmány szerinti bevont üvegszálakkal erősített cementtermékek hosszú idő alatt mutatkozó jellemzőinek a meghatározása érdekében 5 súly% 1. számú üvegszálakkal 8
