171025. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cementtermékek erősítésére szolgáló, beágyazásra alkalmas üvegszálak bevonására
171025 8 kel 10%-nál kisebb növekedés érhető el, ilyen használatra nem tartunk alkalmasnak. Abban az esetben, ha a készítményt olyan üvegszálak ragasztóanyagaként szándékozunk felhasználni, amelyeket közvetlenül az olvadt üvegkompozícióból való kihúzás után alkalmazunk, a készítménynek szokásosan valamely filmképző anyagot és valamely kötőanyagot kell tartalmaznia és ezeknek általában víz-alapon kell felépülniök. A filmképző anyag általában vízzel alkotott emulzió. A kötőanyag valamely olyan szer, például szilán, amely a ragasztóanyagnak az üvegszálak felületén való megtapadását segíti elő, valószínűleg kötéseket létesít az OH-csoportokkal az üvegfelületen. A filmképző anyag kationos jellegű polivinilacetátot tartalmaz, például legalább 90% polimer-tartalommal rendelkezik, amely vinilacetátból leszármaztatható egységeket alkot és a polimerizáció során olyan csoportokat vesz fel, amelyek kationos jelleget biztosítanak neki savas pH-nál. Másfelől annak érdekében, hogy az emulzió megtörésének a veszélyét kiküszöböljük, filmképző anyagként nem-ionos jellegű polietilénglikolt is alkalmazhatunk. A ragasztó készítmény előnyösen valamely nedvesítő anyagot is tartalmaz avégett, hogy elősegítsük a filmképző anyag diszpergálódását a vizes ragasztóanyagban. Abban az esetben, ha a bevonó készítményt az üvegszálak előállítása vagy kezelése során későbbi állapotban, például az egyes üvegszálaknak a ragasztása és köteggé való összefogása után alkalmazzuk, az aromás vegyületet valamely nem vizes oldószerben is feloldhatjuk. A találmány kiterjed olyan üvegszálaknak, amelyek a fent leírt készítménnyel vannak bevonva, cement-termékekben erősítőanyagként való használatára is. Az üvegszálakat előnyösen olyan alkáli-ellenálló üvegkompozíciókból állítjuk elő, amelyek legalább 5 mól% Zr02 -t tartalmaznak. Az üvegszálak egy további védőbevonattal rendelkeznek, amelyet az üvegszálaknak a találmány szerinti bevonókészítménnyel való bevonása után alkalmazunk, így megvédjük a találmány szerinti bevonókészítményt a cement-kötőanyaggal való kezdeti érintkezéskor és a későbbiek folyamán a kilúgozódástól. Ez a további védőbevonat például valamely epoxigyanta polimer lehet, amely valamely oldószerrel, így acetonnál, készített oldat alakjában használható. Ez a védőbevonat minden valószínűség szerint elsősorban a bevont üvegszálnak a nedves cementtel való kezdeti érintkezésekor fejti ki hatását. A találmány továbbá olyan cement-termékeket is magában foglal, amelyek a fent leírt bevont üvegszálakkal vannak megerősítve. A találmány kiterjed egy az üvegszálak bevonására alkalmas eljárásra is, amelynek során a fent leírt bevonókészítményt használjuk az üvegszálak bevonására annak érdekében, hogy csökkentsük azok károsodási arányát, ha azok cement-termékekben vannak beágyazva. A találmány kiterjed továbbá üvegszálakkal meg erősített cement-termékek előállítására is, amelynek folyamán az üvegszálakat bevonjuk a fent leírt készítménnyel és ezt követően ezeket beágyazzuk a cement-kötőanyagba. Jellegzetes kiviteli alakokat az ezután következő 5 példákban mutatunk be, miközben a csatolt rajzokra hivatkozunk, ahol az 1. ábra a cementben levő üvegszálak húzószilárdságának a változását mutatja az idő függvényében, 10 amikor három különböző trihidroxi-aromás vegyületet tartalmazó kationos polivinilacetát ragasztó-készítményekkel és egy kationos polivinilacetát-ragasztóval egymagában, történik a ragasztás, gyorsított öregítési körülmények között, a 15 2. ábra az 1. ábrához hasonlóan különböző mennyiségű pirogallolt tartalmazó ragasztó-készítmények hatását mutatja be, szintén gyorsított öregítési körülmények között, a 2a. ábra a 2. ábrához hasonlóan különböző 20 mennyiségű pirogallolt tartalmazó ragasztó készítmények hatását szemlélteti a készítményeknek vízben szobahőmérsékleten történő tárolása esetén, a 3. ábra pirogallolt tartalmazó ragasztó készítménnyel bevont üvegszálakkal erősített cement 25 ütőszilárdságán keresztül mutatja be a készítmény hatását, a 4. ábra az 1. ábrához hasonlóan olyan két különböző üvegkészítmény szakítószilárdságát ábrázolja, amelyek pirogallolt tartalmazó és pirogallolt nem 30 tartalmazó ragasztó készítménnyel vannak bevonva, az 5. ábra olyan üvegszállal erősített cementlapok hajlító- és ütőszilárdságának a vizsgálata esetén kapott eredményeket mutatja, amelyek 4-12 hónapig tartó 35 ideig természetes időjárási viszonyoknak voltak kitéve, a 6. ábra ugyanilyen cementlapok hajlító- és ütőszilárdságának a vizsgálata esetén kapott eredményeket szemlélteti azután, hogy a lapok 12 hónapig 22 C°-os 40 vízben voltak bemerítve, a 7. ábra hasonló lapok 6 hónapig tartó gyorsított öregítése után kapott eredményeket tünteti fel. Ahogy az előzőekben már említettük, szerves 45 aromás vegyületeknek védőanyagként való felhasználására irányuló kiválasztása során szükség van összehasonlító szelektáló vizsgálatokra a vegyületek hatásosságának a megállapítása érdekében, különösen olyan vegyületeknél amelyek a szükséges három 50 hidroxil-csoport mellett más helyettesítőket is tartalmaznak az aromás gyűrűben. Ennek meghatározására a következő eljárást tartjuk alkalmasnak: valamely folyamatosan húzott, vízzel kezelt üvegszálakból álló köteget lényegében alkáli-ellenálló cirkóniumoxid-tar-55 talmú üvegből készítünk, amelynek a mól%-os összetételét a következőkben adjuk meg (a következőkben pedig ezt 1. számmal jelöljük): Si02 69% 60 Zr02 9% Na2 0 15,5% 65 CaO 6,5% 4
