170994. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliéter-poliolok előállítására poliuretánokhoz

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1975.1.08. (11-206) Lengyelországi elsőbbsége: 1974.1.12. (P-l 68 072) Közzététel napja: 1977. V. 28. Megjelent: 1978. V. 31. 170994 Nemzetközi osztályozás: C07C 43/04 Feltalálók: Kubica Zofia vegyészmérnök, Kedzierzyn, Rudnicki Krzysztof vegyészmérnök, Gliwice, Grzywa Edward vegyészmérnök, Warszava, Wojciechowski Jerzy vegyészmérnök, Lisiak-Spadlo Marianna vegyész, Weber Krystian vegyész, Hepter Irena vegyészmérnök, Kedzierzyn. Lengyelország Tulajdonos: Instytut Ciezkiej Syntezy „Blachownia" Kedzierzyn, Lengyelország Eljárás poliéter-poliolok előállítására poliuretánokhoz 1 A találmány tárgya új eljárás olyan poliéter-poliolok előállítására, amelyek önkioltó rideg poliuretánhabok gyártásában hasznosíthatók. A találmány szerinti eljárással előállítható poliéter-poliolokból mint kiindulási anyagokból gyártott poli- 5 uretánhabok különösen az építőiparban rétegelt lemezek szigetelőbetéteként hasznosíthatók A poliuretán-típusú műanyagok gyártásában hasznosítható poliéterek előállítására ismert eddigi módszerek egyrészt abban állnak, hogy előállítanak 10 hagyományos poliétereket, amelyeket azután összekevernek hidroxilcsoportokat hordozó szerves foszfor- vagy foszfor-halogén-vegyületekkel. Az a célra alkalmazott poliéter típusától és az alkalmazott szerves foszfor- vagy foszfor-halogén-vegyület fősz- 15 for- vagy foszfor- és halogéntartalmától függően a kétféle vegyület keverési arányát úgy választják meg, hogy a keverékből előállított poliuretán műanyagok önkioltók legyenek. A legtöbbször alkalmazott arány 100 súlyrész poliéterre vonatkoz- 20 tátva 20-100 súlyrész szerves foszfor- vagy foszfor-halogén-vegyület. így például a rideg poliuretánhabok gyártásában hasznosítható poliéterek előállítását ismertető 3 412 048 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerinti módszer 25 abban áll, hogy valamilyen hidroxilvegyületből, valamilyen foszfortartalmú poliolból és valamilyen, epiklórhidrin-bázisú poliolból olyan keveréket állítanak elő, hogy a végső poliéter 1-2 súly% foszfort és 10-20 súly% halogént tartalmazzon. Az így 30 kapott poliétért ezután úgy habosítják, hogy az ATSM 1692—59T számú amerikai egyesült államokbeli szabvány szerint mérve önkioltó, rideg poliuretánhabot kapjanak. E módszerek egyik igen nagy hátrányának tekinthető az, hogy a hagyományos poliéterek szerkezetileg mintegy 0,1 súly% vizet tartalmaznak, ami a poliuretánhab éghetetlenségének biztosítására adagolt szerves foszfor- vagy foszfor-halogén-vegyületek hidrolíziséhez vezet. A hidrolízis következtében növekvő savszám viszont negatív módon befolyásolja a habosításhoz alkalmazott katalitikus rendszerek hatását és ezáltal erősen rontja a habosodásra egyébként kész rendszer stabilitását. A fenti hátrány kiküszöbölésére két út kínálkozik, éspedig az egyik lehetőség a habosítást közvetlenül megelőző összekeverése hidroxi-alkil-foszfátoknak poliéterekkel, a másik lehetőség pedig nagymértékben vízmentes poliéterek alkalmazása. Ismeretes a 3 324 202 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásból, hogy ha 100%-os foszforsav [azaz 72,4súly% foszfor(V)-oxidot tartalmazó foszforsav] és propilén-oxid reagáltatása útján kapott trihidroxipropil-foszfátot olyan hidroxilvegyületekkel észtereznek át, mint például a szorbit-, pentaeritrit-, szacharóz- vagy poliészter-bázisú poliéter-poliolok, akkor önkioltó poliuretánhabok előállításában hasznosítható, foszfortartalmú poliétereket kapnak. E módszer hátránya többek 170994