170984. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített triazino-benzimidazolok előállítására

3 170984 4 -oldatot adunk hozzá. A reakciót 0 és 80 C°, előnyösen 20 és 40 C° között végezzük, a hőmérsékleti tartomány azonban nem döntő. A reakciótermék átalában oldatba megy és az oldatban még jelenlévő, oldatlanul maradt IV általános képletű 5 benzimidazoltól például szűréssel elválasztható. Ha az oldatot bepároljuk és a maradékot közömbös oldószerrel, így benzinnel kezeljük vagy például metilénklorid-benzol elegyből átcsapással tisztítjuk, akkor az I általános képletű triazino-benzimidazol 10 tiszta alakban elkülöníthető. A reakció akkor is végbemegy, az I általános képletű triazino-benzimidazol képződése közben, ha a formaldehidet nem feleslegben alkalmazzuk. A reakció oldószereként főként a mérsékelten 15 vagy gyengén poláros oldószerek, előnyösen az alacsony forráspontúak, így a következők felelnek meg: metilénklorid, kloroform, széntetraklorid, benzol, éterek, így dietiléter, diizopropiléter és tetrahidrofurán, észterek, így metilacetát és etilacetát 20 vagy ketonok, így aceton vagy metiletilketon. Oldószerként előnyösen kloroformot vagy metilénkloridot alkalmazunk. A kiindulóanyagként alkalmazott IV általános képletű benzimidazolok a J. Am. Chem. Soc. 56, 25 p. 144 (1934) folyóiratban a 2-metoxi-karbonilamino-benzimidazol előállításánál ismertetett módszerrel a megfelelően helyettesített o-feniléndiaminnak S-metil-izotiokarbamid-dikarbonsav-dialkilészterrel illetve S-metil-izotiokarbamid-dikarbonsav-di-tio- 30 alkilészterrel történő reakciója útján állíthatók elő. A reakcióhoz szükséges amin előállítását a következő irodalmi forrásokban megadott módon végezzük: Houben-Weyl: „Methoden der organischen Chemmie" 11/1. kötet, Stuttgart, 1957 és Wey- 35 gand-Hilgetag,, Organisch chemische Experimentierkunst" Leipzig 1964 p. 409-729. Az I általános képletű, új vegyületnek tekintendő triazino-benzimidazolok értékes kemoterápiás gyógyszerek és beváltak élősdiek okozta megbetegedések leküz- 40 désénél ember- és állatgyógyászatban például kísérleti állatokon. Az új vegyületek nematodok például a Trichostrongylus és Strongylus különböző fajtái ellen hatásosak, amelyek haszonállatok emésztőszerveiben élősködnek. A bélben élő nematódákon 45 kívül jó hatásuk van a hatóanyagoknak olyan nematódák és ezek különböző fejlődési stádiumai ellen, amelyek más testszövetekben vagy testszervekben (például tüdő, izomzat) előfordulnak. A hatóanyagok hatást fejtenek ki cesztódák ellen is. 50 Különösen erős hatás mutatkozik a gyomor-bélhuzamban élősködő Strongylusok ellen, amelyekkel elsősorban a kérődzőállatok fertőzöttek. Az embereknél és húsevőknél előforduló kampósférgek ellen is az új vegyületek beváltak. A felsorolt 55 élősdifajták jelentős egészségügyi és gazdasági károkat okoznak. Emiatt az új vegyületek anthelmintikus szerként a humán- és állatgyógyászatban alkalmazhatók. Gyógyászati készítmények, főként anthelmin- 60 tikus szerek előállíthatók, ha hatóanyagként általában 2-95 súly% koncentrációban I általános képletű triazino-benzimidazolt alkalmazunk a szokásos összetételű keverékekben szilárd- vagy folyékony, közömbös és fiziológiailag elfogadható segédanya- 65 gok, például tilóz kíséretében. A szájon át történő alkalmazásra 2—30 súly%, a parenterális alkalmazásra 50-70 súly%-os hatóanyagtartalmú készítményeket állítunk elő. A hatóanyagokat alkalmas, gyógyászatban elfogadható oldószerekkel, illetve vivőanyagokkal, szájon át vagy szubkután adagolhatjuk. Szájon át történő alkalmazásnál 1— 50 súly% előnyösen 5—20 súly% hatóanyagtartalmú szuszpenziókat vagy 1—80, előnyösen 40-70 súly% hatóanyagtartalmú vízben szuszpendálható porokat, továbbá pasztákat vagy granulátumokat alkalmazunk. A parenterális alkalmazásra steril oldatok szolgálnak. Az I általános képletű vegyületek beváltak mint fungicidszerek, főként növényekre kifejtett szisztémás hatásukkal, így alkalmazásukkal a növényi szövetbe már behatolt gombaszerű betegségokozók leküzdhetők. Ez a körülmény különösen fontos a hosszú lappangási idővel rendelkező gombamegbetegedések kezelésénél, amelyek a már fellépett fertőzés után szokásos fungicidszerekkel nem gyógyíthatók. A vegyületek hatásspektruma igen széles és számos fontos növényi betegségokozóra kiterjed, amelyek a szántóföldi, gyümölcs, szőlő, komló, kerti és dísznövénytermesztésben fontos szerepet játszanak és amelyek közül például a következőket soroljuk fel: Fusicladium, Gloeosporium, Cylindrosporium, Botrytis, Cercospora, Septoria, Mycosphaerella, Gladosporium, Colletotrichum, Rhizoctonia, Fusarium, Cercosporella, Ustüaginea, Erysiphacea, Aspergillacea, Sclerotinacea valamint Verticillium. Rí szubsztituensként hosszúszénláncú csoportot tartalmazó számos I általános képletű vegyület jó hatást fejt ki Phycomiceták, így Peronospora és Phytophtora-fajták ellen. Az I általános képletű új vegyületek felhasználhatók tárolt gyümölcs- és főzelékfélék gombás fertőzéstől való védelmére például Fusarium és Penicillium-fajták ellen. Az új vegyületek beváltak továbbá textiliák, fa, színezékek és mázolóanyagok védelmére rothadást okozó és más gombás megbetegedések ellen. Kártevőirtószerek, főként fungicidszerek hatóanyagként általában 2r

90 súly%, előnyösen 10—80 súly% mennyiségben az I általános képletű triazino-benzimidazolokat — ahol az egyes szubsztituensek jelentése a fenti - tartalmazhatják a szokásos szilárd vagy folyékony közömbös vivőanyagok, nedvesítőszerek, tapadásiokozószerek, diszpergálószerek és/vagy őrlési segédanyagok kíséretében. Az új vegyületek alkalmazhatók permetezhető por, emulzió, szuszpenzió, porozószer vagy szemcsék alakjában. Elkeverhetők más fungicidszerekkel is, amelyekkel kompatibilis keveréket alkotnak. Vivőanyagként beváltak az ásványi anyagok, így az alumíniumszilikátok, timföldek, kaolin, kréta, kovasavas kréta, talkum, szilikagél vagy hidratált kovasav, valamint a speciális adalékanyagot tartalmazó ásványi anyagok, például nátriumsztearáttal adalékolt kréta. A folyékony készítményekben vivőanyagként az összes szokásos oldószer, például toluol, xilol, diacetonalkohol, ciklohexanon, izoforon, benzinek, 2