170974. lajstromszámú szabadalom • Berendezés és eljárás fémek folyamatos kristályosítómagra történő öntésére

5 170974 6 anyag minőségét, hogy finomabb méretű, azaz 1,6 mm-nél kisebb átmérőjű huzalok húzása már nem volt megoldható. A találmány szerint a fenti probléma megoldására lehet hatékony módszert biztosítani. Vizsgálataink során kitűnt ugyanis, hogy a fémolvadékban levő, illetve abban oldott oxigén a berendezés grafítrészeivel reagál, és így szénmonoxid és/vagy széndioxid keletkezik. A berendezés egyes részei ugyanis, például a 28 csővezeték grafitból készülnek. A reakció során létrejövő szénmonoxid és/vagy széndioxid, valamint egyéb, a fémolvadékban esetleg még jelenlevő gázok és gőzök, például vízgőz a 36 külső tér felső része felé áramlanak, és ott összegyűlnek. így a kiváló gázokat és gőzöket a 32 szifon és a 12 tégely 30 palástja között lehet felfogni. Ahogy azonban az eljárás alatt a szénmonoxid és/vagy széndioxid koncetráció növekszik, a gázbuborékok kiválása egyre nehezebbé válik, majd egy idő után a gázbuborékok lefelé indulnak, és a 38 átvezetőnyílásokon áthaladva bejutnak a 34 belső térbe, ahol a megmunkálandó 10 maghuzal halad. A 34 belső térbe jutott gázbuborékok a fémolvadék részeivel együtt tapadnak meg az áthaladó maghuzal felületén, és a megdermedő részekben maradva pórusokat illetve gázzárványokat képeznek. Ezek a továbbiak során még tovább terjedhetnek, és viszonylag nagyméretű kidudorodásokat vagy üregeket hozhatnak létre a munkadarab felületén. A gázbuborék lerakódásnak ez a káros hatása nagyban fokozódik a ciklikus technológia alatt, minthogy az alakításnál alkalmazott kenőanyag is a huzal felületén marad, és ezek az anyagok ugyancsak apró pórusokat és oldhatatlan gázbuborékokat hoznak létre, miután a nagy hőmérsékleten elgőzölögtek. A találmány szerinti megoldás lényege az, hogy a fémfürdő oxigéntartalmától függetlenül megakadályozható a légbuborékoknak a megmunkálandó anyag felületére jutása, mégpedig oly módon, hogy a 36 külső tér felső részében összegyűlő gázokat ebből a térből folyamatosari elvezetjük. Ezzel az egyszerű megoldással a magraöntés során előállított termék minősége gazdaságosan és hatékonyan javítható. A probléma megoldása többféle kiviteli alak segítségével érhető el. Az 1. ábrán bemutatott megoldásnál a 32 szifon felső része 42 furatokkal van ellátva, amely furatok a 36 külső teret a 34 belső térrel kötik össze, a 32 szifon felső részénél. A 42 furatok természetesen a 14 fémfürdő szintje fölött vannak elhelyezve, így a gázok illetve gőzök a 36 külső tér felső részéből a 42 furatokon át a 34 belső térbe kerülnek a 14 fémfürdő fölött, és a 22 krvezetőnyüáson át hagyják el a 12 tégelyt. Rézhuzalok előállításánál, mint mondottuk, a felületi minőség romlása nem tette lehetővé 1,6 mm-nél kisebb átmérőjű huzalok húzását a magraöntés alkalmazása után. A találmány szerinti megoldással a fenti problémák megszűntek és minden nehézség nélkül igen jó minőségű vörösréz huzalt lehetett húzni a magraöntési technológiával előállított anyagból. Jóllehet a találmány szerinti megoldást csupán két példán illusztráltuk, nyilvánvaló, Jiogy számos egyéb kialakítás is megoldható, amelyek lényege a 36 külső térnek az atmoszférával történő össze-5 kapcsolása, és így a fémolvadékban levő gázbuborékok könnyű eltávolítása. Szabadalmi igénypontok: 10 1. Berendezés fémek folyamatos kristályosítómagra történő öntésére, fémfürdőt tartalmazó, fenékrészében bevezetőnyílással, fedelén kivezetőnyílással ellátott tégellyel, amelynek palástján ol-15 vadékbevezető nyílás van kialakítva, és olyan szifonnal van ellátva, amely a tégely belsejét belső térre és külső térre osztja, a belső térhez a bevezetőnyílás és a kivezetőnyflás, a külső térhez pedig az olvadékbevezető csatlakozik, a szifon ásó részén 20 pedig a belső teret és a külső teret összekötő átvezető nyílások vannak kialakítva, azzal jellemezve, hogy a tégely (12) külső terének (36) a fémfürdő (14) fölötti részét a külső atmoszférával összekötő nyílással, illetve nyílásokkal van ellátva. 25 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a tégely (12) külső terét (36) a külső atmoszférával összekötő nyílások a szifon (32) felső részén, a fémfürdő (14) szintje 30 fölött a külső tér (36) és a belső tér (34) közötti furatokként (42) vannak kialakítva. 3. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a tégely (12) külső terét (36) a külső atmoszférával összekötő nyílás a 35 külső térbe (36) benyúló, a külső atmoszféra felé vezető csővezetékként (44) van kialakítva. 4. A 3. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a tégely (12) külső terébe (36) benyúló csővezetékbe (44) vákuum-40 szivattyú (?) van beépítve. Az 1. ábrán bemutatott megoldásnál a 32 szifon fölső részében négy 42 furatot alakítottunk ki, amelyek átmérője egyenként körülbelül 6 mm volt. 45 A 42 furatok a 14 fémfürdő szintje fölött voltak kialakítva, és hatásukra a felszabaduló szénmonoxid és/vagy széndioxid a 36 külső térből a 34 belső térbe áramlott át és onnan a 22 kivezetőnyíláson át elhagyta a 12 tégelyt. így a fémben oldhatatlan 50 gázok folyamatosan hagyták el a 12 tégelyt, anélkül, hogy a megdermedő fémben lerakódnának. A 2. ábrán a találmány szerinti megoldás egy másik kiviteli alakját mutatjuk be, amelynél a 36 külső tér 44 csővezeték segítségével van a külső 55 atmoszférává összekapcsolva. A 44 csővezeték a 12 tégely falán keresztül kapcsolódik & 36 külső térhez, és onnan a szabadba vezeti a felgyülemlő gázokat. Ennél a kiáakításnál a 44 csővezetékbe akár P vákuumszivattyút is lehet elhelyezni, amely-60 nek segítségével a 36 külső térben akár a külső atmoszféránál kisebb nyomást is lehet fenntartani. így a 36 külső térben fenntartott igen kis nyomás következtében tovább csökken a fémolvadékban oldott gázok mennyisége, és igen könnyen biztosítható a 65 gázbuborékok eltávozása. 3