170956. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 0,0- dialkil- ftálimido-foszfonotioátok előállítására

3 170956 4 0,0-dimetil-ftálirnidofoszfonotioát, O-etil-O-metil-ftálimidofoszfonotioát, O,0-dietil-ftálimidofoszfonotioát, 0,0-di-n-butil-ftálimidofoszfonotioát, 0,0-di-n-pröpil-ftálimidofoszfonotioát, 5 O-szek-butil-O-metil-ftálimidofoszfonotioát, O,0-di-terc-butil-ftálimidofuszfonotioát, Ó-etü-O-n-propil-ftálimidöfoszfonotioát, 10 A találmány szerinti eljárás kritikus jellemzője az l-(alkil)-imidazol katalizátorként és a tercier alkohol oldószerként vagy reakcióközegként történő alkalmazása. Ha ezeknek a komponenseknek csak egyike is hiányzik, jelentősen lecsökken a 15 kívánt termék kitermelése. Az alkalmazott l-(alkil)-imidazol mennyisége általában 0,01-10 mól súly% az N-alkálifém-ciklusos dikarboximid reagens súlyára számítva, előnyösen 1 5mól%. 20 Bár az alkalmazott oldószer mennyisége nem kritikus, azt találtuk, hogy az az előnyös, ha az oldószer mennyisége 0,2- 10 mól tercier alkohol 1 mól N-alkálifém-ciklusos dikarboximid reagensre számítva. A tercier alkohol oldószeren kívül azt 25 találtuk, hogy alkalmazhatunk segédoldószert is. A segédoldószerek olyan közömbös oldószerek, amelyek nem befolyásolják a katalizátor és a tercier alkohol hatását. A felhasznált "segédoldószer nem kritikus, az egyetlen kikötés véle szemben az, hogy 30 a reakció körülményei között közömbös legyen. A közömbös segédoldószerek példái a szénhidrogének, így például a heptán, hexán, benzol, xilol, ciklohexán vagy petroléterek, a halogénezett szénhidrogének, így például a kloroform és a metilénklorid 35 és a halogéntartalmú szénvegyületek, így például a széntetraklorid. Ha a fenti segédoldcszerek egyikét használjuk, az alkalmazott mennyiség 0,5-20 mól segédoldószer í mól tercier alkoholra számítva. A találmány szerinti eljárásban alkalmazható 40 1 (alkil)-imidazolok példái az 1-metil-imidazol, l-etil-irnidazol, 1-n-propil-imidazcl, i-izopropil-imidazoi, 1-n-butil-imidazol, 1-szek-buíil-imidazol és 1-t-butil-imidazol. A találmány szerinti eljárásban oldószerként 45 vagy reakcióközegként alkalmazható tercier alkoholok példái a'tercier alifás alkoholok, így például a terc-butilalkohol (ez a legelőnyösebb), a terc-amiíalkohol és a 3-metil-3-pentanol, valamint a tercier aromás alkoholok, így például a trifenil-kar- 50 binol. A foszforkloridotioát reagensek képviselői az alábbiak: 0,0-dimetil-foszforkloridotioát, 55 0,0-dietil-foszforkloridotioát, 0-szek-butil-O-metil-foszforkloridotioát, 0,0-di-n-butil-foszforkloridotioát, 0,0-diizopropil-foszforkloridotioát, O-etil-0-metil-foszforkloridotioát, 60 O-etil-O-izopropil-foszforkloridotioát, O-0-di-n-propil-foszforkloridotioát, O,0-di-terc-butil-foszforkloridotioát, 0,0-diizobutil-foszforkloridotioát és 0-terc-butil-O-n-propil-foszforkloridotioát. 65 Az N-alkálifém ftálimid reagensek például a ftálimid, N-nátrium- és -kálium-származékai. A találmány szerinti eljárásban a kívánt eredményt úgy érjük el, hogy az alkoxi-foszforkloridotioát reagenst és az N-alkálifém-ftálimid reagenst keverés közben reagáltatjuk egymással a tercier alkohol oldószer és az l-(alkil)-imidazol katalizátor jelenlétében. A reakció teljessé válásakor a kívánt terméket úgy választhatjuk el a reakcióelegytől, hogy először a reakciót leállítjuk olymódon, hogy a reakcióelegyet vízbe öntjük, az elegyhez további oldószer mennyiséget adunk, majd az elegyet 60-70 C°-ra melegítjük. A vizes fázist elválasztjuk és a nyersterméket tartalmazó szerves fázist vízzel mossuk és körülbelül 0 C°-ra hűtjük. A terméket a szokásos módszerekkel különítjük el, így centrifugálással, dekantálással vagy az oldószer elpárologtatásával. A terméket kívánt esetben tovább tisztíthatjuk oldószerrel végzett átkristályosítással és ezt követő szárítással. Ha nem használtunk segédoldószert, a terméket olymódon választhatjuk el, hogy a reakciót víz hozzáadásával leállítjuk, és a nyersterméket szűréssel elválasztjuk. A nyersterméket tovább tisztíthatjuk olymódon, hogy a fenti segédoldószerek egyikében feloldjuk, az elegyet forrásig melegítjük, majd az oldhatatlan anyagot forrón kiszűrjük. Az oldószer-nyerstermék elegyet körülbelül 0C°-ra hűtjük, és a terméket a szokásos elválasztó módszerekkel, így szűréssel, centrifugálással, dekantálással vagy az oldószer elpárologtatásával kinyerjük. A terméket kívánt esetben oldószerből végzett átkristályosítással, majd ezt követő szárítással tovább tisztíthatjuk. A kiindulási anyagként alkalmazott ftálimid N-alkálifémszármazékait ismert módon állíthatjuk elő, ekkor a ftálimidet valamely alkálifémhidroxiddal reagáltatjuk és a kapott alkálifém-származékot elkülönítjük a reakcióelegyből. A kiindulási anyagként alkalmazott dialkoxifoszforkloridotioátok ismertek és ismert eljárásokkal állíthatók elő. így például valamely VIII képletű tiofoszforilkloridot alkoxi-H általános képletű vegyülettel, vagy egyidejűleg, vagy egymást követően két alkoxi-H általános képletű vegyülettel reagáltatunk. Jó eredményeket kapunk, ha a reagenseket ekvimoláris mennyiségekben alkalmazzuk. Ha mindkét alkoxi-H általános képletű reagensnek azonosnak kell lennie, akkor kapunk jó eredményeket, ha ezt a reagenst 2 mól mennyiségben és a tiofoszforilkloridot egy mól mennyiségben alkalmazzuk. A reakciót valamely savmegkötőszer, így például valamely szerves tercier amin jelenlétében végezzük. Előnyösen úgy járunk el hogy a reakciót valamely közömbös szerves oldószerben, például dietiléterben benzolban, széntetrakloridban vagy metilészterkloridban mint reakcióközegben valósítjuk meg. A találmány szerinti eljárást az alábbi kiviteli példákkal szemléltetjük. 3