170945. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mérnöki létesítmények, főleg mélyépítési műtárgyak vízzáró felületeinek és szerkezeti kapcsolatainak kialakítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 170945 JjÉ&L Nemzetközi osztályozás: v$ Bejelentés napja: 1973. XI. 17. (BU-700) E04B 1/62, E 02 D 31/02 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1977. V. 28. Megjelent: 1978. IV. 29. Feltalálók: dr. Farkas József oki. mérnök 55%, Kocsonya Pál oki. mérnök 45%, Budapest Tulajdonos: Budapesti Műszaki Egyetem, Budapest Eljárás mérnöki létesítmények, főleg mélyépítési műtárgyak vízzáró felületeinek és szerkezeti kapcsolatainak kialakítására 1 A találmány eljárás mérnöki létesítmények, főleg mélyépítési műtárgyak vízzáró felületeinek és szerkezeti kapcsolatainak kialakítására különösen műtárgyfalak vízzáróvá tételére és résfalak szigetelésére. A talajfelszín alatti létesítmények építésekor — akár magasépítési, akár mélyépítési műtárgyak a földbe beépített részeiről van szó - általános az a követelmény, hogy azokat vízzáróan, de legalább is a talajvíznek tartósan ellenálló módon kell kialakítani. Különösen szigorúak a követelmények akkor, ha a talajfelszín alá beépített műtárgy értékes berendezéseket és/vagy emberi tartózkodásra szánt helyiségeket tartalmaz. Az ilyen nagyigényű létesítmények tipikus példái a nagyvárosi földalatti vasúti hálózatok állomásai és egyéb térszín alatti garázsok, raktárak stb. Az eddigiekben a kényesebb talajfelszín alatti berendezések esetében általában oly módon jártak el, hogy a műtárgyak falainak belső oldalán — tehát az ún. „mentett" oldalon — készítettek a talajvíz nyomásának is ellenálló egy vagy több rétegű szigetelést, amelyet védőfallal, általában vasbetonból készült szerkezettel támasztottak meg. Az ilyen megoldás egyfelől rendkívül költséges, másrészt az építési időt is tetemesen megnyújtja. Az ismert műtárgyak szigetelési módjainak egyike a gyakran használt „négyrétegű fekete szigetelés", ahol a vízzárást általában forró állapotban felkent bitumen rétegek és az azokat elválasztó szigetelő lemezek együtteseként alakítják ki. Az ilyen fekete szigetelésekkel függőleges falak vízzárását igen nehéz megoldani, mert rögzítési nehézségek miatt csak szakaszosan készíthetők, és ez már eleve számos hibaforrást rejt. 5 Az utóbbi időben készítettek jó vízzárósági és időállósági tulajdonságokkal rendelkező szigetelő fóliákat műanyagból. Költséges voltuk miatt azonban nem terjedtek el. Megbízhatónak mutatkoztak a fémlemez szigetelések is, ezek esetében azonban 10 külön járulékos intézkedésekre van szükség a fémlemezek korrózió elleni védelme céljából. Az említett okok miatt a fémszigetelések is aránylag drágák. Költségességüket fokozza, ha a fémlemez anyaga vörösréz vagy ólom, mert ezek 15 önmagukban is drágák, amellett pedig a szilikátipari termékek, főleg a cement és a mész jelenlétére érzékenyek, és ezért járulékos védőrétegek segítségével kell őket a gyors tönkremeneteltől megóvni. 20 A hagyományos szigetelések között érdemel említést a „vízzáró"-nak nevezett beton, amelyet oly módon állítanak elő, hogy a beton készítésekor a cementből, vízből és adalékanyagból álló nyersbeton keverékhez valami olyan járulékos adalék-25 anyagot, pl. vízüveget adagolnak, amely a pórusok közötti teret kitölti, és ezzel gátolja meg a nedvesség áthatolását. A tapasztalatok szerint az ilyen szigetelés, illetve vízzárás értéke kétes. Főleg a szakaszos technoló-30 giával épülő résfalak esetében szinte megoldhatatlan 170945
