170886. lajstromszámú szabadalom • Eljárás eburnamenin-származékok előállítására
3 170886 4 (1965) cikkében leírtak szerint állíthatjuk elő oly módon, hogy a malonészterből könnyen előállítható etil-gamma-bróm-propil-malonsav-dietilészterhidrogénbromidos forralással történő hidrolízise és dekarboxilezése, majd diazometánnal végzett észteresítése után kapott 2-etil-5-bróm-valeriánsav-metilészter és triptamin konkondenzációjával előállított l-(3-índolil-etil)-3-etil-piperidinon-2-t foszforoxikloriddal kezeljük. Másrészt eljárhatunk oly módon is, hogy valamely alfa-alkil-delta-hidroxi-pentanoil-triptamidot foszforoxiddal reagáltatunk. A (III) általános képletű, az a-helyzetben halogénatomot tartalmazó akrilsav-származékokat az J.A.C.S. 61, 3156 (1939)-ben leírtak alapján állíthatjuk elő. A (II) általános képletű kiindulási anyagokban R^ jelentése, a (III) általános képletű vegyületekben R2 jelentése az (I) általános képletű vegyületeknél megadottakkal egyező. A (III) általános képletű vegyületekben Y halogénatomként bármely halogénatomot, így fluor-, klór-, bróm- vagy jódatomot, előnyösen klór- vagy brómatomot jelent. A találmány szerinti eljárásban a (II) általános képletű kiindulási vegyületeket — mely képletben Rj jelentése a fent megadottal egyező — sóik, célszerűen savaddíciós sóik alakjában alkalmazzuk. A savaddíciós sók előnyös képviselői például perhalogenátok, mint amilyen a perklorát, perbromát stb. A savaddíciós só formában alkalmazott (II) általános képletű kiindulási anyagokat a (III) általános képletű vegyületekkel — mely képletben R2 és Y jelentése a fenti —• való reakció előtt célszerűen magában a reakcióelegyben valamilyen bázissal felszabadítjuk sóikból és az így keletkezett (II) általános képletű vegyületeket reagáltatjuk aztán a (III) általános képletű vegyületekkel. Bázisként előnyösen valamely szervetlen bázis híg vizes oldatát használhatjuk. Az alkalmazott bázisok előnyös képviselői például az akálifémhidroxidok, mint amilyen a nátriumhidroxid, káliumhidroxid stb. Az alkalmazott bázis menynyisége a szükséges, ekvivalens mennyiségnél körülbelül 20—40%-kal nagyobb lehet. A (II) általános képletű bázisok — mely képletben Rj jelentése a fenti — sóiból való felszabadítását célszerűen valamilyen iners szerves, vízzel nem elegyedő oldószerben végezzük. Ilyen oldószerek lehetnek például a halogénezett szénhidrogének, mint amilyen a kloroform, széntetraklorid, diklórmetán, 1,2-diklóretán, triklóretilén stb. A bázis felszabadítását célszerűen valamilyen iners atmoszférában, előnyösen nitrogén vagy argon atmoszférában folytatjuk le. Előnyös, ha állandó keverést biztosítunk, tekintettel a kétfázisú reakcióelegyre. A bázis rövid idő alatt, 5—20 perces keverés után felszabadul. Az alkalmazott hőmérséklet tág határok között változhat, előnyösen azonban szobahőmérsékleten dolgozunk. Ezután a reakcióelegyet elválasztjuk és a szerves fázist szárítjuk. Ehhez a szárított szerves oldószeres oldathoz adjuk hozzá a (III) általános képletű vegyületeket. A (III) általános képletű vegyületeket célszerűen fölöslegben, 2—8, előnyösen 4—5 mólnyi mennyiségben használjuk a (II) általános képletű vegyületekre vonatkozóan. Az alkalmazott reakcióidő és a hőmérséklet a reakció szempontjából nem döntő jelentőségű, de célszerűen szobahőmérsékleten dolgozunk és a reakcióelegyet 1—4 napig ezen a hőfokon állni hagyjuk. A reakcióelegy feldolgozását a szokásos módokon végezhetjük el, például amennyiben a reakció befejeztével oldatot kapunk, akkor az oldószert, előnyösen vákuumban, bepároljuk. A (II) általános képletű vegyületek — mely képletben Rj jelentése a fent megadottal egyező — és a (III) álta-5 lános képletű vegyületek — mely képletben R2 és Y jelentése a fent megadottakkal egyező — reakciójával olyan (I) általános képletű vegyületeket állítunk elő, mely képletben Rj és R2 jelentése a fent megadottakkal egyező és X( ~' jelentése halogenid anion. Ezeket a ve-10 gyületeket kívánt esetben valamely másik savval reagáltathatjuk. Ezt a reakciót előnyösen úgy hajthatjuk végre, hogy valamely, a (II) és (III) általános képletű vegyületek reagáltatásával kapott sót valamely iners oldószerben, célszerűen valamely alifás alkoholban, mint ami-15 lyen a metanol, etanol stb., a só oldékonyságától függően hidegen vagy forrón feloldunk és ehhez az oldathoz adagoljuk hozzá a megfelelő savat. Az (I) általános képletű savaddíciós sókból — mely képletben Rj és R2 jelentése a fenti és X( ~~> jelentése egy 20 savmaradék anion — kívánt esetben a megfelelő bázist egyszerű módon valamilyen bázissal felszabadíthatjuk. Bázisként előnyösen valamely szervetleii bázis, például egy alkálifémhidroxid, mint amilyen u. nátriumhidroxid, vizes oldatát használhatjuk. Előnyösen úgy járunk el, 25 hogy valamely (I) általános képletű sót vízben szuszpendálunk, majd valamely iners szerves oldószert, például egy halogénezett szénhidrogént, mint amilyen a diklórmetán, adunk a szuszpenzióhoz és keverés, valamint hűtés közben valamely iners gáz atmoszféra alkalmazása 30 mellett adagoljuk a bázist az elegyhez. Azokat az (I) általános képletű sókat, mely képletben Rj és X(_) jelentése a fenti és R 2 jelentése észter-csoport vagy ciano-csoport, valamint a megfelelő szabad bázisokat kívánt esetben elszappanosítjuk és így olyan (I) ál-35 talános képletű sókat, mely képletben Rt és X (_) jelentése a fenti és R2 jelentése karboxil-csoport, valamint a megfelelő bázisokat állíthatjuk elő. Az elszappanosítási valamely iners, célszerűen protikus szerves oldószerben, előnyösen egy alifás alkohol-40 ban, mint amilyen az etanol-, valamilyen bázissal, célszerűen egy szervetlen bázissal, például egy alkálifémhidroxiddal, mint amilyen a nátriumhidroxid, végezzük el. A reakcióelegyek feldolgozása önmagában ismert mó-45 dókon történhet a kiindulási anyagoktól, a végterméktől, az oldószertől stb. függően, például amennyiben a reakció végeztével a termék kiválik, azt szűréssel elkülönítjük, amennyiben a termék oldatban marad, az oldatot, előnyösen vákuumban szárazra pároljuk. 50 A különböző lépések reakcióelegyeinek feldolgozásakor a terméket rendszerint kristályos alakban kapjuk meg. Abban az esetben azonban, ha olaj marad viszsza, azt rendszerint könnyen amorf porrá dörzsölhetjük a szerves kémiában szokásosan alkalmazott apoláros 55 oldószerekkel, például éterekkel, petroléterrel stb. A találmány szerinti eljárással kapott (I) általános képletű vegyületeket — mely képletben Rj, R2 és X (_) a fent megadottakkal egyező jelentésű — kívánt esetben további tisztítási műveletnek, például átkristályo-60 sításnak vethetjük alá. Az átkristályosításra alkalmas oldószerek közé tartoznak például az alifás alkoholok, mint amilyen a metanol, etanol; a ketonok, mint amilyen az aceton; alifás észterek, különösen az alkánkarbonsav-alkilészterek, mint amilyen az etilacetát; továbbá az 65 acetonitril stb. 2.
