170885. lajstromszámú szabadalom • Eljárás treptamin és származékainak előállítására
3 170885 4 Rx kis szénatomszámú alkilcsoport, R2 kis szénatomszámú alkil- vagy alkoxicsoportot, X halogénatomot jelent — valamely diazotált (III) általános képletű anilin-származékkal — e képletben R hidrogénatomot vagy 1—4 szénatomos alkoxicsoportot jelent — alkalikus közegben reagáltatunk, mimellett amennyiben a (II) általános képletű vegyületben R2 jelentése kis szénatomszámú alkoxicsoport, azt először részlegesen hidrolizáljuk, az így kapott (IV) általános képletű, új fenilhidrazon-származékot — e képletben R, R] és X jelentése a fentiekkel megegyezik —, adott esetben oldószeres közegben, 40—180 C°-on melegítjük és az így kapott (V) általános képletű, új triptamin-2-karbonsavészter-származékot — e képletben R, Rt és X jelentése a fentiekkel megegyezik — lúgos közegben hidrolizáljuk, majd savas közegben dekarboxilezzük, vagy savas közegben egy lépésben hidrolizáljuk és dekarboxilezzük, kívánt esetben a kapott sóból a bázist felszabadítjuk és kívánt esetben a bázist sóvá alakítjuk. A találmány értelmében oly módon járunk el, hogy valamely (II) általános képletű vegyületet — e képletben R2 jelentése kis szénatomszámú alkoxicsoport, Rj és X jelentése a fenti — homogén fázisban, előnyösen etanolos közegben lúggal, célszerűen etanolos káliumhidroxid-oldattal részlegesen hidrolizálunk, majd a keletkezett malonsav-monoalkilészter-származékot izolálás nélkül valamely (III) általános képletű diazotált anilinszármazékkal kapcsoljuk, vörös színű olajos terméket kapunk, amelyet a vizes fázistól elválasztunk, diklórmetánnal extrahálunk, majd a kimosott és szárított extraktumból az oldószert ledesztilláljuk. Ily módon (IV) általános képletű, új 2-oxo-5-klór-valeriánsavészter fenilhidrazon-származék cisz-transz izomer elegyét kapjuk. A (IV) általános képletű 2-oxo-5-klór-valeriánsavészter fenilhidrazon-származék cisz-transz elegyéhez juthatunk oly módon is, hogy valamely (II) általános képletű acetecetsav-észter-származékot — e képletben R2 jelentése kis szénatomszámú alkilcsoport — valamely (III) általános képletű anilinszármazékkal kapcsolunk. A (IV) általános képletű, új vegyületet adott esetben oldószeres közegben, előnyösen butanolban, emelt hőmérsékleten tartva az irodalomban eddig le nem írt (V) általános képletű, új triptamin 2-karbonsav-észter-származékhoz jutunk, amelyet savas-vizes közegben forralva közvetlenül (I) általános képletű triptamin származékot kapunk. A találmány értelmében eljárhatunk úgy is, hogy az (V) általános képletű, új triptamin-2-karbonsav-észtert első lépésben bázis, célszerűen nátriumhidroxid-oldat jelenlétében hidrolizáljuk, és az így kapott ismert trip. tamin-2-karbonsavat vagy származékát ismert módon ÍR. A. Abramovítch, D. Shapiro: J. chem. Soc. (London) 1956, 4589] savas forralással dekarboxilezzük. A kiindulási anyagként használt (II) általános képletű vegyületek nagy része az irodalomban leírt ismert vegyület [E. Fischer, :M. Bergmann: A. 398, 120 (1913)], más része az irodalomban leírt vegyületekkel analóg módon állítható elő, mint például a klór-propil-acetecetsav-etilészter, amelyet az acetecetsav-etilészter klór-bróm-propán reakciója útján állíthatunk elő. A (III) általános képletű anilinszármazékok mind ismert vegyületek. A találmány szerinti eljárást az alábbi példák szemléltetik: 1. példa 23,7 g (0,1 mól) klórpropil-malonsav-dietil-észter 10 70 ml vízmentes etanolos oldatához állandó keverés közben, a nedvesség kizárása mellett, szobahőmérsékleten 1 óra alatt 6,4 g (0,11 mól) káliumhidroxid 70 ml vízmentes etanolos oldatát csepegtetjük. Az etanolos káliumhidroxid oldat beadagolása után a reakcióelegyet 15 további két órán át keverjük, majd —5 C°-ra lehűtjük és keverés közben anilin diazotált oldatát adjuk hozzá. A diazotálást oly módon végezzük, hogy 27 ml tömény sósavoldat és 100 ml víz elegyében 9,3 g (0,1 mól) frissen desztillált anilint oldunk, majd 0—3 C°-on 7,0 g (0,11 20 mól) nátriumnitrit 15 ml vizes oldatát csepegtetjük hozzá. A diazotálás után az oldat pH értékét hűtés mellett 10%-os nátriumkarbonát oldattal 6-ra állítjuk be, ügyelve arra, hogy a reakcióelegy hőmérséklete 0C° fölé ne emelkedjék. Ezután az oldathoz további 10%-os 25 nátriumkarbonát oldatot adunk (pH = 7,4 —7,5), majd a reakcióelegyet 2 órán át —2 — 0 C°-on nitrogénatmoszférában tartjuk, ezután ecetsavval savanyítjuk (pH = 6) és egy éjszakán át szobahőmérsékleten nitrogén-atmoszférában állni hagyjuk. Másnap vízzel hígít-30 juk, a 2-oxo-5-klór-valeriánsav-etilészter-fenilhidrazon sötét olaj formájában elkülönül. A két fázist elválasztjuk és az olajos fázist diklórmetánnal extraháljuk. A diklór-metános fázist először 2n nátriumhidroxid oldattal, majd háromszor vízzel mossuk, magnéziumszul-35 fáttal szárítjuk, vákuumban szárazra pároljuk. 24 g 2-oxo-5-klór-valeriánsav-etilészter-fenilhidrazon cisztransz izomer elegyét kapjuk. A cisz-transz fenilhidrazon elegyet preparatív rétegkromatográfia segítségével elválasztjuk (PF254+366 , benzol-metanol 14:2), izomer 40 jellegüket infravörös spektroszkópia segítségével vizsgáltuk. Nagyobb RF értékű izomer (R F =0,85): IR (KBr): 3250 (NH); 1738 (C02 C 2 H 5 ); 1680 (C = N); 1605/cm (aromás). 45 Kisebb RF értékű izomer (R F = 0,77): IR (KBr): 3300 (NH); 1735 (C02 C 2 H 5 ); 1700 (C=N); 1608/cm (aromás). A fenti terméket 160 ml 4 csepp vizet tartalmazó n-50 butanolban feloldjuk, majd nitrogén atmoszférában visszafolyató hűtő alkalmazása mellett 24 órán át forraljuk. A reakcióelegyet 0 C°-ra lehűtjük, 9,6 g triptamin-2-karbonsav-etilészter-hidroklorid válik ki, amelyet leszívatunk, kevés n-butanollal mossuk. A butano-55 los oldat felére történő bepárlása után további 0,4 g termék válik ki. Kitermelés: 10,0 g (37%). Op.: 238 C°; etanolból átkristályosítva 243—245 C°. IR (KBr): 3250 (NH); 1710, 1690 (C02 Et); 60 1540 (erős); 1260/cm (erős). NMR (CDC13 +CD3OD): 8 7,85—7,05 (4H, aromás protonok), 8 4,45 (2H, q, J=7,26ps C02 CH 2 CH 3 ), 8 3,7—3,2 (4H, m, — CH2 CH 2 —), 8 1,45 (3H, t, J = 65 = 7,26ps C02 CH 2 CHj). 2
