170878. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés digitális, hírközlő vonalak bit hibaarányának minősítés jellegű és üzemközbeni folyamatos mérésére

3 170878 4 rátör hibásan állítja vissza a logikai értéket, bittévesztés keletkezik. , A bithibák az analóg információ visszaállítása után zajként, adatinformáció esetén hamis kódkombinációként jelentkeznek. Az ismert hibafelismerési, ill. hibajavítási eljárásnak az eljárás hatékonyságától függő mértékben és határig lehetőséget biztosítanak a bithibák felismerésére, ill. javítására. Ezen a ponton kerül előtérbe az az igény, hogy az átvivő rendszer szolgáltasson olyan információt, amely az információfeldolgozás igényének megfelelően jellemzi a digitális információátvitel minőségét, az átviteli hűséget. Legegyszerűbb alkalmazási példa lehet egy rádiórelé összeköttetés, ahol is a vett digitális jelsorozat automatikusan lekapcsolódik az információfeldolgozó berendezésről, hogy ha a bit hibaarány egy meghatározott értéknél roszszabb. Az ismert eljárásnak a regenerált digitális jelsorozatot használják fel a bit hibaarány meghatározásához. Két alapvetően különböző módszer ismeretes. Olyan rendszereknél, ahol a digitális impulzussorozatot bipoláris jelsorozat formájában viszik át a hírközlő vonalon, a vételi oldalon számolni lehet, hogy hányszor történt meg a bipoláris jelsorozatképzés szabályának (pl. AMI, HDB3) megsértése egy adott időtartam alatt. Bináris jelsorozat esetén periodikus időközökben egy meghatározott kódkombinációt iktatnak be a jelsorozatba, pl. ilyen lehet egy PCM jelsorozatban a keretszinkron kódszó. Vételi oldalon ennek figyelésével határozzák meg a bit hibaarányt. Az ismertetett eljárásoknak hátrányos tulajdonságai vannak. Az első eljárás csak bipoláris jelek átvitelére alkalmas hírközlő vonalak esetén használható. A második eljárás alkalmazása esetén három jelentős hátránnyal kell számolni. Először, a fix kódkombináció kiiktatása csatornakapacitás veszteséggel jár és kivitelezése sok esetben rendszertechnikai problémát okoz, valamint közbeiktatandó áramköröket igényel. Másodszor a bitfrekvencia (fix kódszófrekvencia) arányában számottevő mértékben megnöveli az észlelési és kapcsolási időket. Harmadszor csak olyan vételi állomásokon használható, ahol a digitális jelsorozat demultiplikálása is megtörténik. Találmányunknak az a célja, hogy a digitális hírközlő vonalak bit hibaarányának mérésére egy olyan általánosan használható megoldást nyújtsunk, amely nem teszi szükségessé a digitális jelsorozat információtartalmának, ill. kódolási rendszerének még részleges ismeretét sem, az jól illeszthető az átviteli út műszaki jellemzőihez, gyorsaság szempontjából pedig az elérhető maximálisát nyújtja információ kapacitás veszteség nélkül, és alkalmas a digitális hírközlő vonal minősítő jellegű bit hibaarányának mérésén túl az üzem közbeni folyamatos mérések elvégzésére az átvitel megszakítása nélkül, az említett hátrányok és nehézségek kiküszöbölésével. A találmány szerint a feladatot oly módon valósítjuk meg, hogy a regenerálás előtt a szinkron futó óraimpulzussorozat felhasználásával a digitális jelsorozaton a találmány szerinti zajanalízist végezzük és ezen analízis eredmény alapján a hibaarányt előre megszabott értéknél 5 kisebbként vagy annál nagyobbként értékeljük, ill. egy adott értékkel összehasonlítjuk és a kisebb nagyobb egyenlő döntések alapján minősítjük, ill. értékeljük a hibaarányt és ily módon a vonal minőségét és a minősítéstől függően riasz-10 tóáramkört és/vagy tartalékberendezést kapcsolunk, vagy a regenerált jelsorozatot letiltjuk, vagy ismétlő állomást végállomássá kapcsolunk át, vagy ezen kapcsolásokat hatástalanítva az alapüzemmódba kapcsolunk vissza. 15 Az eljárás megvalósítása a következőképpen történik: a vevőberendezés által kiadott digitális jelsorozat segítségével ismert módon (pl. 157315 sz. Szabadalmi Leírás szerint) előállítjuk a fázishelyes óraimpulzussorozatot, melynek 20 (pl. emelkedő értelmű) átmenetei mint láttuk, a döntési időpontban keletkeznek. Ezen időpont környezetében ± /\t nagyságú időtartamot jelölünk ki (ahol A* egy bit időtartamának pl. 10%-a lehet). Megvizsgáljuk, hogy ezen 2 &t 25 időtartam alatt a vevőberendezés által kiadott digitális jel tartalmaz-e átmenetet. Zajmentes és még elfogadható távírótorzítással rendelkező csatornán ezen időtartam alatt átmenet nincs. (Távírótorzítás szempontjából a csatornát „elfo-30 gadhatónak" tartjuk, ha annak pillanatnyi értéke a fél bitidő — /^t-nél kisebb.) Ha mégis találunk átmenetet, ez a csatorna zajának következménye, éspedig az átmenetek száma a bithibák számával arányos. Az arányossági tényező 35 értéke akár mérés útján, akár számítás útján elegendő pontossággal meghatározható. Az arányossági tényező egyébként jellemző az átviteli út zajának statisztikai tulajdonságaira. Ezen (rossz helyen bekövetkező) átmenetek számlálá-40 sával a bithibák számát meghatározhatjuk. Ha e számlálást meghatározott ideig végezzük, az adott időtartamra vonatkozó hibaarányt kapjuk meg. Az ily módon meghatározott hibaarány alapján dönthetjük el azt, hogy egy előre meg-45 határozott értéknél kisebb vagy nagyobb. Bizonyos esetekben több hibaarány-tartományt kell egymástól megkülönböztetni, amire a találmány szerinti eljárás ugyancsak módot ad. A találmány szerinti eljárás foganatosítására 50 szolgáló egy példaképpeni berendezés vázlata az 1. ábrán látható. A 2. ábra a berendezés nevezetes jelalakjait mutatja. A 2. ábrán vevőberendezés által kiadott digitális jelsorozat a 2 bitszinkronizáló áramkör 1 bemenetére adjuk, 55 melynek 3 kimenetén az óraimpukussorozat jelenik meg. Ez az 5 időtartam kijelölő áramkörre 4 bemenetére jut, mely kijelöl az óraimpulzusnak pl. emelkedő értelmű átmenetéhez képest + ^t szélességű időtartamot és ennek megfe-60 lelő kapuimpulzussorozatot állít elő, amelyek a 6 kimeneten jelennek meg. A digitális jelsorozatot egyúttal a 8 zaj detektor 7 bemenetére is adjuk. A 8 zajdetektor a 10 kimenetén egy-egy impulzust ad, valahányszor a digitális jelsorozat 65 átmenetet tartalmaz az 5 időtartam-kijelölő 2