170869. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés távbeszélő rendszernél földfüggetlen jelzés és/vagy működtető jel előállítására, titkosított jelátvitel és/vagy foglaltság jelzésére és/vagy erőszakos bekapcsolódás biztosítására, előnyösen társasrendszerű távbeszélő vonalakon történő kiépítésre
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1974. V. 14. Közzététel napja: 1977. III. 28. Megjelent: 1978. IV. 30. (NA—990) 170869 Nemzetközi osztályozás: H 04 Q 1/30 ' .^' NAGY József oki. villamosmérnök, Budapest Kapcsolási elrendezés távbeszélő rendszernél földfüggetlen jelzés és/vagy működtető jel előállítására, titkosított jelátvitel és/vagy foglaltság jelzésére és/vagy erőszakos bekapcsolódás biztosítására, előnyösen társasrendszerő távbeszélő vonalakon történő kiépítésre A találmány tárgya kapcsolási elrendezés távbeszélő rendszereknél földfüggetlen jelzés adására, a különböző készülékek működtető jelének előállítására, amely készülékek, illetve áramkörök biztosítják a titkosított jelátvitelt, kijelzik a 5 foglaltságot, illetőleg lehetővé teszik, hogy egy foglalt vonalba szükség esetén, erőszakos módon lehessen bekapcsolódni. A találmány tárgyát képező kapcsolási elrendezést főként társasrendszerű vonalakon lehet előnyösen alkalmazni. A 10 kapcsolási elrendezés lehetőséget ad az egy vonalra felfűzött készülékek közös táplálású csengetésére, távbeszélő járőrvonalak esetében a vonalszerelvény több irányban történő felkapcsolásának vezérlésére. 15 A távbeszélő készülékeknél jelzések adására a közismert tárcsaj elzés mellett — főleg alközpontok alkalmazása esetén — szükséges egy további, meghatározott célra szolgáló jelzés kiadása is. Ez a jelzés alkalmas például a fővonal 20 hívására, az egyik mellékről a másik mellékállomásra történő fővonalátadás biztosítására. Az ismert rendszereknél ez a jelzés egy földelő gomb segítségével történik, amelynek segítségével a távbeszélő áramkör egyik ága leföldelhető 25 és ezáltal a vonalszerelvény, illetve alközpont tudomásul veszi a jelzést, illetve az alközpont valamely meghatározott kapcsolást végez a jelre. Az ismert megoldás — földelőgomb alkalma- 30 zása — komoly hátránya az, hogy a leföldelés biztosítására minden készülékhez egy további eret kell bekötni, nevezetesen azt az eret, amelyik a földet hordozza, mivel általában nem mindenütt áll rendelkezésre megfelelő minőségű föld. Ez a megoldás nagyobb távolságok esetén már nem biztosítja egyértelműen az alközpont felé történő jelzést, illetve az alközpont megfelelő működésének kiváltását a viszonylag nagy földelő ellenállás miatt. Hátránya még ezen ismert megoldásnak az is, hogy a központban a táplálásnál az egyenáramú belső ellenállás megnő és ezáltal az ily módon kiépíthető távbeszélő áramkör hossza behatárolt. Az ellenállás megnövekedésének oka az, hogy az alközpontban sorbakapcsolt kéttekercses jelfogók végzik a már említett feladatot és ezen alközpontok feszültsége nem növelhető korlátlanul és így, mint már említettük, az alközponthoz csatlakoztatható vonalak hossza korlátozott. A vasúti távbeszélő hálózatokban még további hátrányt jelent az is, hogy az alközpontokhoz tartozó vonalak villamos vontatású pályák közelében nem földelhetők, mivel a vontatás hatására erősáramú zavarok jutnak be a távbeszélő készülékbe és érintésvédelmi problémák is felléphetnek. Elektronikus rendszerű alközpontok esetén ugyancsak nem megengedett az egyik távbeszélő ér földelése, mivel ez a földelés az áramkörök 170869 1
