170866. lajstromszámú szabadalom • Ciklopropánkarbonsavésztereket tartalmazó rovarölőszerek és eljárás a hatóanyagok előállítására

9 170866 10 R2 / XH-Hal — ZÍ R\ RV XH • PZl • Hal dehidro­genezés bázissal R2\ / Z4 )C=Pf-Z4 R3 / \Z 4 A találmány szerinti szintetizáló módszer sokoldalú­sága annak köszönhető, hogy a kiindulási anyag az R\ /CH—Hal általános képletű szubsztituált metil-R2 / halogenid, és mivel ilyen szubsztituált halogenidekből egész sorozatok állnak rendelkezésre, lehetővé válik a 3-helyzetben különféle csoportokkal szubsztituált 2,2--dimetil-ciklopropánkarbonsavak egész sorozatának elő­állítása, pedig ezeket azelőtt nehéz vagy lehetetlen volt előállítani. A foszforánok fent említett szintézisében célszerű szubsztituált metilbromidból kiindulni, ezt tri­fenilfoszfinnal reagáltatjuk, mire a megfelelő trifenil­foszfóniumbromid keletkezik, majd ezt a foszfóniumsót foszforánná vagy iliddé alakítjuk, amely a fenti kép­lettel ábrázolható. A foszfóniumsó foszforánná alakí­tását úgy hajthatjuk végre, hogy a foszfóniumsót alkáli­fémamiddal vagy alkálifémmetilszulfinilmetiddel (e CH 2 .SO .CH3M®) reagáltatjuk. Például a nátrium­amidot nátriumnak cseppfolyós ammóniával reagálta­tásával állítjuk elő, és a reakciót oldószerként fölös ammóniát használva hajtjuk végre. A reakció befejez­tével a cseppfolyós ammóniát elpárologni hagyjuk, és a foszforánt szerves oldószerben, például benzolban old­juk, majd az ezt követő reakciót a XI általános képletű aldehiddel vagy ketonnal ugyanebben a szerves oldó­szerben hajtjuk végre. Vagy másképpen dimetilszulfoxi­dot nátriumhidriddel reagáltatunk, mire nátriummetil­szulfinilmetid keletkezik, és ezt használjuk a foszfó­niumsó előállítására. A foszforán előállítása után a XI általános képletű aldehiddel vagy ketonnal a reak­ciót ugyanebben a reakcióközegben lehet végrehajtani. Amikor R3 karbalkoxicsoportot képvisel, a foszfó­niumsó foszforánná alakítását úgy végezhetjük, hogy a foszfóniumsót alkálifémamiddal cseppfolyós ammó­niában vagy alkálifémhidroxid vizes oldatában, például 5%-os nátriumhidroxid-oldatban reagáltatjuk. A fel­szabadult foszforánt az oldatból szűrőn elválasztjuk, majd alkalmas oldószerben, például diklórmetánban a XI általános képletű aldehiddel reagáltatjuk. Azokat a foszforánokat, amelyek képletében R3 kar­balkoxicsoportot és R2 hidrogénatomot vagy metilcso­portot képvisel, a fent leírt eljárással állíthatjuk elő, ha szubsztituált metilhalogenidként a-halogénecetsav­vagy oc-halogénpropionsavésztert használunk, de ez a módszer nem teljesen megfelelő az olyan típusú fosz­foránok előállítására, amelyeknél R2 két vagy több szénatomos alkilcsoportot képvisel. Az ilyen magasabb homológok esetében azokat a foszforánokat, amelyek képletében R3 hidrogénatomot és R 2 a kívánt alkilcso­portot képviseli, először a fent leírt eljárással közbülső termékként állítjuk elő, amikor legalább 3 szénatomos alkilhalogenidből indulunk ki, és ezt a közbülső ter­mékként keletkezett foszforánt ezután a kívánt karbal­koxicsoport bevitelére alkalmas klórhangyasavas alkil­észterrel reagáltatjuk. Azokat a foszforánokat, amelyek képletében R2 és/ 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 vagy R3 halogénatomot képvisel, a fent leírt szintézis egyszerű módosításával állíthatjuk elő. Amikor R2 és R 3 halogénatomokat képviselnek, a szubsztituált metilhalogenid helyett széntetrahalogeni­det használhatunk, és az átalakulás az R3 / C—Hal2 +2PZÍr R\ / Z4 )C = P^-Z4 R3 / \Z 4 + Z4 —PHal, reakcióséma szerint megy végbe, ilyenkor a kvaterner foszfóniumhalogenid dehidrohalogénezése spontán le­zajlik. A halogénezett foszforánokat halogénmentes foszfo­ránok halogénezésével is előállíthatjuk; az utóbbi ve­gyületeket a fent leírt eljárásokkal a következő reakció­egyenlet értelmében kapjuk: R2 CH 2 —Hal + PZf—*[R 2 CH 2 .PZ 4 ]®Hal e dehidrohalogénezés bázissal R? I I -Z4 [R2 CH/R 3 /PZfJ® R 3e Jii_ R 2 CH=P^-Z 4 I \z4 dehidrohalogénezés \ bázissal R\ /Z * )C=Pf-Z4 R3 / \Z 4 ahol Hal halogénatomot, R3 halogénatomot jelent, és R2 a fenti jelentésű. Azt tapasztaltuk, hogy a XI általános képletű alde­hidben vagy ketonban a karboxilcsoportot kevés szén­atomos alkilészterként kívánatos észterezni, hogy a X általános képletű foszforánokkal végzett reakcióban a legkedvezőbb eredményeket érhessük el. Ez azt jelenti, hogy a találmány szerinti alkilésztereket közvetlenül állítjuk elő, és mivel a bázisra érzékeny csoportot, pél­dául R3-ként karbalkoxicsoportot tartalmazó észterek kivételével ezeket az alkilésztereket egyszerű, bázissal katalizált átészterező reakcióval a találmány szerinti rovarölő észterekké alakíthatjuk, nem szükséges a ta­lálmány szerinti alkilésztereket a megfelelő savakká alakítanunk, hogy a rovarölő észtereket előállíthassuk. A találmány értelmében azonban az alkilészterek köz­vetett átalakítása rovarölő észterekké szintén megvaló­sítható, és amikor e változat szerint dolgozunk, a II ál­talános képletű észter karbalkoxicsoportja szokásos hidrolízissel, például az alkálifémsón vagy más són keresztül a megfelelő szabad karbonsavcsoporttá ala­kítható, és ezt a karbonsavat a fent leírt módon köz­vetlenül észterezhetjük, vagy másképpen először sav­halogeniddé, például savkloriddá alakíthatjuk, majd ezt a savhalogenidet egy ROH általános képletű alkal­mas alkohollal a fent leírt módon reagáltatva észterré alakíthatjuk. Abban az esetben, amikor R terc-butilcsoportot kép­visel, az alkilésztert kevés 4-toluolszulfonsavval mele­gítve szabad savvá alakíthatjuk. Ezt a reakciót benzol­ban hajtjuk végre, és a keletkezett karbonsavat elkülö­nítés nélkül a benzolos oldatban alakítjuk át sav­kloriddá. Az eddig leírt előállítási módszerekben a találmány szerinti észtereket egy X általános képletű foszforán és egy XI általános képletű karbonilvegyület alkilésztere közötti Wittig-reakcióval állítjuk elő, és a keletkezett 5

Next

/
Thumbnails
Contents