170858. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-acil-4-oxo-hexahidro-4h-pirazino[2,1-a] izokinolin-származékok előállítására

15 170858 16 csoportosítva) a következő Cestoda fajok ellen mutatnak ezek a vegyületek jó hatást: 1. Kérődzők: Moniezia, Stilesia, Avitellina, Thysanosoma, Thysaniezia, a Taenia sp. lárvái, Coenurus cerebralis, Echinococcus-lárvák; 2. lófélék: Anoplocephala; 3. rágcsálók: Hymenolepis (különösen H. nana és H. diminuta); 4. szárnyasok: Davainea, Raillietina, Hymenolepis; 5. kutya- és macskafélék: Taenia (különösen T. hydatigena, T. pisiformis, T. taeniaeformis, T. ovis, T. serialis, T. cervi, T. multiceps), Dipylidium (különösen D. caninum) Echinococcus (különösen E. granulosus és E. multilocularis); 6. ember: Taenia (különösen T. solium, T. saginata, T. selialis), Hymenolepis (különösen H. nana és H. diminuta), Drepanidotaenia, Dipylidium, Diplopylidium, Coenurus (különösen C. cerebralis), Diphyllobothrium (különösen D. latum), Echinococcus-lárvák (különösen E. granulosus és E. multilocularis). Az ember- és állatgyógyászati szempontból fontos Trematoda-fajok között elsősorban a Schistosomidafélék, különösen a Schistosoma nemhez tartozó Sch. mansoni, Sch. haematobium és Sch. japonicum elleni hatásosság emelendő ki. Alkalmazhatók ezek a szerek továbbá a Fasciola, Dicrocoelium, Clonorchis, Opisthorchis, Paragonimus, Paramphistomum, Echninostoma nemekhez tartozó élősdiek ellen is. Az (I) általános képletű vegyületek eredményesen alkalmazhatók továbbá Cestoda, illetőleg Trematoda, fajtájú élősdiek és/vagy lárvái ellen a következő gazdaállatok és/vagy köztes gazdák esetében : ember, majomfélék, a legfontosabb házi- és vadállatok, mint kutyafélék, például kutya vagy róka, macskafélék, például házimacska, lófélék, például ló, szamár és öszvér, szarvasfélék, mint őz, szarvas vagy dámvad, zergék, rágcsálók, kérődzők, mint szarvasmarhák, juhok vagy kecskék, madarak, mint tyúkfélék vagy kacsafélék, továbbá sertések és halak. A találmány szerinti szerekkel leküzdhető élősdiek és lárváik különösen az említett állatok gyomor-béltraktusában, mint a gyomorban, belekben, hasnyálmirigyben vagy az epevezetékben fordulhatnak elő. Előfordulhatnak azonban ilyen élősdiek más szervekben, például a májban, vesében, tüdőben, szívben, epében, limfacsomókban, agyban, gerincvelőben vagy herékben is, továbbá a hasüregben, a kötőszövetekben, az izomzatban, a has-, mell- vagy rekeszizom-hártyában, a tüdőben vagy az erekben is; így például az (I) általános képletű vegyületek a szervezet általi jó elviselhetőségük mellett eredményesen alkalmazhatók a véredényrendszerben élősködő Schistosoma-fajok, valamint az epevezetékben élősködő Hymenolepis microstoma és a májban élősködő T. hydatigena-lárvák ellen is. Az (I) általános képletű vegyületek a fenti célokra egymagukban, vagy gyógyszerészeti szempontból elfogadható közömbös hordozókkal kombinált alakban alkalmazhatók. Ilyen hordozóként például kapszulák, szilárd hígítószerek vagy töltőanyagok, steril vizes közegek és/vagy különféle nem toxikus szerves oldószerek alkalmazhatók. A találmány szerinti eljárással előállított hatóanyagokat tartalmazó készítmények például tabletta vagy drazsé alakjában (amelyek adott esetben elnyújtott hatású depot alakban tartalmazhatják a hatóanyagot), pezsgőtabletták, kapszulák, granulátumok, vizes szuszpenziók, injektálható oldatok, emulziók és paszták, valamint szuszpenziók, elixírek és szirupok alakjában készíthetők el. Az ilyen készítményeket önmagukban ismert 5 összetételben készíthetjük el oly módon, hogy a hatóanyagot például valamely oldószerhez és/vagy vivőanyaghoz adjuk, adott esetben emulgeáló- és/vagy diszpergálószerek hozzáadásával. Segédanyagokként például víz, nem toxikus szerves oldószerek, mint paraffin 10 vagy alkoholok, például glicerin vagy pedig polietilénglikol, növényi olajok, például szezámolaj, szilárd vivőanyagok, mint természetes vagy szintetikus kőzetlisztek, például talkum vagy nagydiszperzitású kovasav, cukor, emulgeátorok (ezek ionogén vagy nem-ionogén jellegűek 15 lehetnek), diszpergálószerek, például metil-cellulóz vagy polivinil-pirrolidon és/vagy simítószerek, például magnézium-sztearát alkalmazhatók. A tabletták további adalékokat, például édesítőszereket, nátrium-citrátot, kalcium-karbonátot vagy dikalcium-foszfátot, továbbá 20 keményítőt, zselatint és hasonlókat is tartalmazhatnak. A vizes szuszpenziókhoz és/vagy elixírekhez ízjavító vagy színező adalékokat is adhatunk. Az (I) általános képletű hatóanyagok alkalmazhatók adott esetben segédanyagok messzemenő vagy teljes mellőzésével is, pél-25 dául kapszulákba töltött alakban. A találmány szerinti eljárással előállítható (I) általános képletű hatóanyagok előnyösen orális úton, továbbá parenterális, különösen szubkután vagy intramuszkuláris úton adhatók be, alkalmazhatók azonban gyógyá-30 szati célokra helyileg, a bőrfelületre történő felvitel útján is. A kifejlett Cestoda fajtájú kórokozók ellen a hatóanyagokat előnyösen napi egyszeri vagy többszöri adagokban, 1 kg testsúlyra számítva 0,01 mg és 250 mg kö-35 zötti, előnyösen körülbelül 0,5 mg és 100 mg közötti mennyiségekben alkalmazzuk, orális vagy szubkután úton. Szalagféreg-lárvák, továbbá Schistosoma fajtájú kórokozók ellen adott esetben nagyobb hatóanyagmennyiségek alkalmazása is előnyös lehet. 40 Nagyobb hatóanyag-mennyiségek alkalmazása esetén napi többszöri kisebb adag is beadható. így például napi egyszeri 1000 mg helyett a nap folyamán elosztott ötszöri 200 mg adag alkalmazható. Állatgyógyászati alkalmazás esetén a hatóanyagok az állat takarmányához is 45 keverhetők; erre a célra előnyösen premixek állíthatók elő. Ezekben is alkalmazhatók az összes ilyen célokra szokásos segédanyagok. Adott esetekben, például a kezelendő személy vagy állat testsúlyától, az alkalmazás módjától, a leküzdendő 50 kórokozó fajtájától, valamint a kezelendő személynek vagy az állatnak a gyógyszerrel vagy az adagolási móddal szemben mutatott egyéni magatartásától függően az említett mennyiségektől eltérő adagolás is alkalmazható, így például egyes esetekben az említett mini-55 malis mennyiségeknél kisebb adagok is elegendők lehetnek, míg más különleges esetekben az említett felső adagolási határok túllépése is szükségessé válhat. A gyógyszerkészítményekben az (I) általános képletű hatóanyagnak a vivőanyaghoz és/vagy segédanyagokhoz 60 viszonyított mennyiségi aránya szintén erősen változhat az alkalmazás módjától függően. így például tabletták vagy drazsék esetében az (I) általános képletű hatóanyag adagolási egységenkénti mennyisége körülbelül 0,01 mg és 2500 mg között változhat, ése mennyiségek 65 körülbelül 1 mg és 10 000 mg közötti mennyiségű segéd-8