170858. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-acil-4-oxo-hexahidro-4h-pirazino[2,1-a] izokinolin-származékok előállítására

15 170858 16 csoportosítva) a következő Cestoda fajok ellen mutat­nak ezek a vegyületek jó hatást: 1. Kérődzők: Moniezia, Stilesia, Avitellina, Thysanoso­ma, Thysaniezia, a Taenia sp. lárvái, Coenurus cerebralis, Echinococcus-lárvák; 2. lófélék: Anoplocephala; 3. rágcsálók: Hymenolepis (különösen H. nana és H. diminuta); 4. szárnyasok: Davainea, Raillietina, Hymenolepis; 5. kutya- és macskafélék: Taenia (különösen T. hydati­gena, T. pisiformis, T. taeniaeformis, T. ovis, T. serialis, T. cervi, T. multiceps), Dipylidium (különö­sen D. caninum) Echinococcus (különösen E. gra­nulosus és E. multilocularis); 6. ember: Taenia (különösen T. solium, T. saginata, T. selialis), Hymenolepis (különösen H. nana és H. diminuta), Drepanidotaenia, Dipylidium, Diplopyli­dium, Coenurus (különösen C. cerebralis), Diphyllo­bothrium (különösen D. latum), Echinococcus-lárvák (különösen E. granulosus és E. multilocularis). Az ember- és állatgyógyászati szempontból fontos Trematoda-fajok között elsősorban a Schistosomida­félék, különösen a Schistosoma nemhez tartozó Sch. mansoni, Sch. haematobium és Sch. japonicum elleni hatásosság emelendő ki. Alkalmazhatók ezek a szerek továbbá a Fasciola, Dicrocoelium, Clonorchis, Opisthor­chis, Paragonimus, Paramphistomum, Echninostoma nemekhez tartozó élősdiek ellen is. Az (I) általános képletű vegyületek eredményesen alkalmazhatók továbbá Cestoda, illetőleg Trematoda, fajtájú élősdiek és/vagy lárvái ellen a következő gazda­állatok és/vagy köztes gazdák esetében : ember, majom­félék, a legfontosabb házi- és vadállatok, mint kutya­félék, például kutya vagy róka, macskafélék, például házimacska, lófélék, például ló, szamár és öszvér, szarvasfélék, mint őz, szarvas vagy dámvad, zergék, rágcsálók, kérődzők, mint szarvasmarhák, juhok vagy kecskék, madarak, mint tyúkfélék vagy kacsafélék, to­vábbá sertések és halak. A találmány szerinti szerekkel leküzdhető élősdiek és lárváik különösen az említett állatok gyomor-bél­traktusában, mint a gyomorban, belekben, hasnyál­mirigyben vagy az epevezetékben fordulhatnak elő. Előfordulhatnak azonban ilyen élősdiek más szervek­ben, például a májban, vesében, tüdőben, szívben, epé­ben, limfacsomókban, agyban, gerincvelőben vagy he­rékben is, továbbá a hasüregben, a kötőszövetekben, az izomzatban, a has-, mell- vagy rekeszizom-hártyában, a tüdőben vagy az erekben is; így például az (I) általános képletű vegyületek a szervezet általi jó elviselhetőségük mellett eredményesen alkalmazhatók a véredényrendszer­ben élősködő Schistosoma-fajok, valamint az epeveze­tékben élősködő Hymenolepis microstoma és a májban élősködő T. hydatigena-lárvák ellen is. Az (I) általános képletű vegyületek a fenti célokra egymagukban, vagy gyógyszerészeti szempontból el­fogadható közömbös hordozókkal kombinált alakban alkalmazhatók. Ilyen hordozóként például kapszulák, szilárd hígítószerek vagy töltőanyagok, steril vizes köze­gek és/vagy különféle nem toxikus szerves oldószerek alkalmazhatók. A találmány szerinti eljárással előállított hatóanyago­kat tartalmazó készítmények például tabletta vagy dra­zsé alakjában (amelyek adott esetben elnyújtott hatású depot alakban tartalmazhatják a hatóanyagot), pezsgő­tabletták, kapszulák, granulátumok, vizes szuszpenziók, injektálható oldatok, emulziók és paszták, valamint szuszpenziók, elixírek és szirupok alakjában készít­hetők el. Az ilyen készítményeket önmagukban ismert 5 összetételben készíthetjük el oly módon, hogy a ható­anyagot például valamely oldószerhez és/vagy vivő­anyaghoz adjuk, adott esetben emulgeáló- és/vagy disz­pergálószerek hozzáadásával. Segédanyagokként pél­dául víz, nem toxikus szerves oldószerek, mint paraffin 10 vagy alkoholok, például glicerin vagy pedig polietilén­glikol, növényi olajok, például szezámolaj, szilárd vivő­anyagok, mint természetes vagy szintetikus kőzetlisztek, például talkum vagy nagydiszperzitású kovasav, cukor, emulgeátorok (ezek ionogén vagy nem-ionogén jellegűek 15 lehetnek), diszpergálószerek, például metil-cellulóz vagy polivinil-pirrolidon és/vagy simítószerek, például mag­nézium-sztearát alkalmazhatók. A tabletták további adalékokat, például édesítőszereket, nátrium-citrátot, kalcium-karbonátot vagy dikalcium-foszfátot, továbbá 20 keményítőt, zselatint és hasonlókat is tartalmazhatnak. A vizes szuszpenziókhoz és/vagy elixírekhez ízjavító vagy színező adalékokat is adhatunk. Az (I) általános képletű hatóanyagok alkalmazhatók adott esetben segéd­anyagok messzemenő vagy teljes mellőzésével is, pél-25 dául kapszulákba töltött alakban. A találmány szerinti eljárással előállítható (I) általá­nos képletű hatóanyagok előnyösen orális úton, továbbá parenterális, különösen szubkután vagy intramuszkulá­ris úton adhatók be, alkalmazhatók azonban gyógyá-30 szati célokra helyileg, a bőrfelületre történő felvitel útján is. A kifejlett Cestoda fajtájú kórokozók ellen a ható­anyagokat előnyösen napi egyszeri vagy többszöri ada­gokban, 1 kg testsúlyra számítva 0,01 mg és 250 mg kö-35 zötti, előnyösen körülbelül 0,5 mg és 100 mg közötti mennyiségekben alkalmazzuk, orális vagy szubkután úton. Szalagféreg-lárvák, továbbá Schistosoma fajtájú kórokozók ellen adott esetben nagyobb hatóanyag­mennyiségek alkalmazása is előnyös lehet. 40 Nagyobb hatóanyag-mennyiségek alkalmazása esetén napi többszöri kisebb adag is beadható. így például napi egyszeri 1000 mg helyett a nap folyamán elosztott öt­szöri 200 mg adag alkalmazható. Állatgyógyászati alkal­mazás esetén a hatóanyagok az állat takarmányához is 45 keverhetők; erre a célra előnyösen premixek állíthatók elő. Ezekben is alkalmazhatók az összes ilyen célokra szokásos segédanyagok. Adott esetekben, például a kezelendő személy vagy állat testsúlyától, az alkalmazás módjától, a leküzdendő 50 kórokozó fajtájától, valamint a kezelendő személynek vagy az állatnak a gyógyszerrel vagy az adagolási móddal szemben mutatott egyéni magatartásától függő­en az említett mennyiségektől eltérő adagolás is alkal­mazható, így például egyes esetekben az említett mini-55 malis mennyiségeknél kisebb adagok is elegendők lehet­nek, míg más különleges esetekben az említett felső adagolási határok túllépése is szükségessé válhat. A gyógyszerkészítményekben az (I) általános képletű hatóanyagnak a vivőanyaghoz és/vagy segédanyagokhoz 60 viszonyított mennyiségi aránya szintén erősen változhat az alkalmazás módjától függően. így például tabletták vagy drazsék esetében az (I) általános képletű ható­anyag adagolási egységenkénti mennyisége körülbelül 0,01 mg és 2500 mg között változhat, ése mennyiségek 65 körülbelül 1 mg és 10 000 mg közötti mennyiségű segéd-8

Next

/
Thumbnails
Contents