170847. lajstromszámú szabadalom • Hordozható automatikus mérőberendezés tápanyagok fehérjetartalmának radiometrikus meghatározására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1974. V. 10. Közzététel napja: 1977. 03. 28. Megjelent: 1978. III. 31. (MA—2573) 170847 Nemzetközi osztályozás: G 01N 23/00 G 01N 33/02, G 01 T 3/06 Feltalálók: ANDRÁS László vegyészmérnök 49%, BAKOS László vegyészmérnök, 10%, CSÖKE Antal gépészmérnök, 41%, Budapest Tulajdonos: MTA Központi Fizikai Kutató Intézet, Budapest Hordozható automatikus mérőberendezés tápanyagok fehérjetartalmának radiometrikus meghatározására i A mezőgazdasági termelés gépesítésével és az ún. zárt mezőgazdasági termelési rendszerek elterjedésével egyidejűleg erőteljesen megnőttek az igények a különböző termékek fehérjetartalmának gyors és pontos meghatározására alkalmas eljárások és berendezések iránt. 5 Ahhoz, hogy pl. az élelmiszeriparban, a keverék takarmányok vagy tápkoncentrátumok előállításánál egy berendezést ellenőrzési vagy szabályozási feladatok ellátására eredményesen fel lehessen használni, nemcsak pontos, hanem gyors, reprodukálható, továbbá a homogén 10 és inhomogén keverékek meghatározásához egyaránt felhasználható mérőberendezésre van szükség. Ezeken túlmenően manapság már szinte természetes követelménynek számít az, hogy az ilyen berendezés a folyamathoz, ill. számítógéphez csatlakoztatva kielégítse az 15 on-line üzemmód által támasztott követelményeket is. A,, fehérjék közvetlen és a nitrogénen keresztüli meghatározására többféle módszer ismeretes. A fehérjéket alkotó egyes aminosavak minőségi és mennyiségi meghatározása általában kromatográfiás úton (papír-, vé- 20 kony réteg- és gáz) kromatográfiával vagy spektrofotometriásán oldható meg. Ismert az 15N és 14 c izotópokkal jelzett aminosavak meghatározásának metodikája is. Ezek az eljárások feltételezik az aminosavak elválasztását és tisztítását. Igen időigényes, nem automati- 25 zálható eljárások és a brutto fehérje meghatározási feladatigényeit messze meghaladó mélységű és részletességű adatokat szolgáltatnak. A nitrogén meghatározására alapozott fehérje-meghatározási módszerek közül általánosan ismert a klasz- 30 szikus Kjeldahl és Pregl—Dumas módszer. Mindkét módszer igen pontos; általánosan megengedett hibája ±0,2% nitrogén, ill. mintegy 1,2—1,3% fehérje eredményeket szolgáltat, mindkettő kémiai roncsoláson illetve elégetésen alapszik. Időigényük nagy és csak kistömegű minták elemzésére alkalmasak (általában 0,5—1,5 g), továbbá csak kis részben automatizálhatok, ill. a kézi munka kis részben helyettesíthető. Ismeretesek olyan roncsolásmentes fehérje-meghatározások, melyeknek a nitrogéntartalom aktivációs-radiometrikus meghatározása az alapja. Ezek sorába tartozik a reaktorból nyert neutronokkal elvégezhető meghatározás, mely gyors és pontos, de helyhez kötött és csak kis mintán végezhető. Ide sorolhatók a neutron generátorokkal nyert neutronokra alapozott meghatározások, melyek viszonylag gyorsak, automatizálhatok, de ezek is csak kis mintán végezhetők. A nitrogén meghatározását igen sok magreakció zavarja az elemzések hibája viszonylag nagy és a meghatározás drága berendezést igényel. Ismeretesek radioaktív neutronforrásokat alkalmazó, nitrogén mérésére alapozott fehérje-meghatározási módszerek is. Az eddig leírt módszerek között találhatók olyanok, melyek viszonylag nagytömegű mintát alkalmaztak (kb. 700 gr), de a mérési elrendezés geometriája és egyéb okok miatt a mérés időigénye 13—14 órától 2—3 napig terjedt. Egy másik ismert eljárás esetében a mérési idő viszonylag rövid volt, de a meghatározandó minta tömege 250— 170847 1
