170840. lajstromszámú szabadalom • Fémtuskók

3 170840 4 befelé lejtő lapja van. Ezekkél a lejtő lapokkal vannak a vízszintesen sorba rakott fémtuskók egymáshoz viszonyítva fordított állásban fektetett szomszédos párjait vízszintes sorba összefogó felöntések és bemunkálások kiképezve. Azért, hogy vízszintesen sorba rakott fémtuskók hosszirányú elmozdulásait megakadályozzák, a fenti felületek közepe egy-egy vízszintes bemetszéssel van ellátva, a fémtuskó egyik oldalán a vízszintes metszet a felöntött taréj magasságában, míg a másik oldalon a bemunkálás fenekének magasságában. A fémtuskó a derékszögű felöntés felszíne mentén fogakkal és ezeknek megfelelő alakú bemélyítésekkel van ellátva, melyek a máglya vízszintesen sorba rakott tuskói között vannak összekapcsolva. Az egymás fölött elrendezett vízszintes sorokban fekvő fémtuskók irányítása azonos. A fent ismertetett fémtuskók legnagyobb hátránya az, hogy először a máglya építésénél az egymás fölé fektetett vízszintes sorok képzésénél az egyes sorok fémtuskóit az előző sorhoz képest függőleges tengely körül 180°-kal el kell forgatni; másodszor a kapcsolószög értéke jóval nagyobb, mint a fém súrlódási szöge a kis átfedésnél, ezért a máglyát szorosan körül kell kötözni; harmadszor a máglya felszíne mentén fekvő fémtuskók hosszanti oldalai mentén üreges, így a máglya fajsúlyát csökkenti. További fémtuskókat ismerhetünk meg a 3 140 926 sz. és a 3 154 391 sz. amerikai szabadalmi leírásokból, melyeknek vízszintesen sorbarakott párokat összefogó, a fémtuskók oldalfelületén elrendezett lapok vagy felöntések formájában kivitelezett elemei vannak. E fémtuskók hátránya abban van, hogy az egymás fölé fektetett vízszintes sorokat összekötő elemeik nincsenek és hosszanti felületein a máglya fajsúlyát csökkentik. Mint azt már leírásunkban említettük, a trapézkeresztmetszetű, derékszögű négyszög alap-és fedőlappal ellátott fémtuskók öntéstechnológiai és máglyává építhetőségi szempontból egyaránt kedvezőek. Hátrányos tulajdonságuk azonban az, hogy mind ez ideig nem sikerült még ezeket a vízszintesen sorba rakott, ill. az egymás fölé fektetett vízszintes sorok szomszédos fémtuskópárok kötését biztosító elemekkel ellátni, melyek a fémtuskó metszetének határoló vonalán belül vannak kiképezve, annak ellenére, hogy sokat kísérleteztek ezzel. Ebből a szempontból tarthatnak érdeklődésünkre számot a 3 081 871 sz. amerikai szabadalomban ismertetett trapézkeresztmetszetű, derékszögű négyszög alakú lapokkal határolt fémtuskók, melynek középső szakaszánál a ferde oldallapon a fémtuskó teljes magasságáig végigvezetett keresztben fekvő felöntés, míg ezzel szimmetrikusan a másik ferde oldallapon bemunkálás van elrendezve. A felöntés és a bemunkálás alakja hasonló és fordított állású. A fenti fémtuskók egymáshoz képest fordított állású sorbarakásakor a felöntések a bemunkálásokba kerülnek, így az egyes tuskók hosszirányú elmozdulás ellen rögzítve vannak. Ezeknek a fémtuskóknak viszont az a hátrányos tulajdonságuk, hogy az egymásra fektetett vízszintes sorokat összekötő elemekkel nincsenek ellátva. Egy további ismert és a 216 930 sz. szovjet szerzői tanúsítványban leírt fémtuskónak vízszintes sorban, egymást követően fordított állásban elrendezett párok hosszirányú eltolódását megakadályozó elemei vannak. Ezek az elemek az oldallap közepének befelé lejtő és a tuskó végeinek felöntései közötti hajlásszög kiegyenlítő felületekként vannak kiképezve. A felöntések a fedőlap határvonalán túlnyúlóan vannak kiképezve egy vízszintes sornál a másikhoz viszonyított kereszt- és hosszirányú elmozdulás meggátlására, ahol az egyes fémtuskók egy-egy szomszédos soron belül egymáshoz képest a vízszintes síkban 90°-kal el vannak forgatva. Ennek a fémtuskónak az a hátrányos tulajdonsága, hogy először a szomszédos fémtuskók keresztirányú rögzítésére való eleme nincs, másodszor vízszintes síkban fekvő sorokat lerakva felváltva keresztbe kell forgatni a fémtuskókat, ami a rakodás gépesítését megnehezíti, továbbá az így összerakott máglyát bonyolult rögzítőkötéssel kell ellátni, végül a fedőlapon túlnyúló felöntéssel egyrészt a gyártást nehezítik meg, másrészt nem kívánatos módon megnövelik az anyagmozgató vagy szállítóeszköz rakfelületének pl. egy vasúti kocsi felületének fajlagos terhelését. A találmány célja az ismert fémtuskók hátrányos tulajdonságainak elkerülése. A találmány feladata olyan kapcsolóelemekkel ellátott olyan fémtuskók kidolgozása, melyek tömör és szilárd máglya képzésére alkalmasak úgy, hogy a szomszédos fémtuskók kielégítő módon vannak egymásba kapcsolva, ill. szorosan vannak egymásra fektetve. Ezt a feladatot a találmány szerint azzal oldjuk meg, hogy a találmány szerinti máglyába rakható, derékszögű négyszög alakú alap- és fedőlappal ellátott, trapézkeresztmetszetű fémtuskók ferde oldallapjain, sorba rakott fémtuskók esetében az egyes szomszédosán elrendezett párok egymáshoz viszonyított hosszirányú elmozdulását megakadályozó kapcsolóelemekkel vannak ellátva, úgy hogy a fémtuskó ferde oldallapjai legalább egy-egy fogból és ezzel párhuzamosan elrendezett, a fémtuskóba keresztirányba bemunkált mélyedésből kiképzett kapcsolóelemmel vannak ellátva, melyek egy, a hossztengelye körül megfordított másik fémtuskó megfelelő állású fogával, ül. mélyedésével kölcsönösen, a két fémtuskó egymáshoz viszonyított keresztirányú elmozdulását megakadályozó kötésbe hozhatók. A találmány szerinti fémtuskók megadott alakú kapcsolóelemeik segítségével szoros vízszintes sorokból képzett máglyába rendezhetők, melynek szilárdsága megfelelő és be-, ül. kirakodásnál nem eshet szét. A találmány egy példakénti kiviteli alakjánál a fémtuskók fogai merőlegesek az alaplapra és részben a ferde oldalfalon túlnyúlóan, de az alaplap szélességén belül vannak kiképezve, 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2