170822. lajstromszámú szabadalom • Érintésvédelmi villamos kapcsolási elrendezés
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LiÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY A bejelentés napja: 1975. VII. 25. A közzététel napja: 1977. IV. 28. Megjelent: 1978. IV. 30. (FI—593) 170822 Nemzetközi osztályozás: H 02 H 3/16 H 02 H 11/00 /?•• Feltalálók: HUBER Gyula oki. villamosmérnök, PREKL László oki. villamosmérnök, SZŐKE Lajos oki. villamosmérnök, Budapest Tulajdonos: Finommechanikai Vállalat, Budapest Érintésvédelmi villamos kapcsolási elrendezés A találmány tárgya érintésvédelmi villamos kapcsolási elrendezés, célszerűen nem stabil telepítésű földelt vagy földeletlen villamos készülékek és berendezések fokozott érintésvédelmére. A berendezés fogalomkörébe tartozik az ideiglenes telepítésű épület, objektum és szabad térben álló villamos készülék is. Mint ismeretes, a villamos készülékek, illetve berendezések meghibásodása esetén a megérinthető fémrészek a földhöz viszonyítva ún. „érintési feszültség" alá kerülhetnek. Ezt a feszültség alatti fémrészt megérintő, földön (testpotenciálon) álló embert az áramütés veszélyezteti. A veszélyes érintési feszültség korlátozására, illetve hatásának csökkentésére már számos megoldás ismeretes: pl. védőföldelés, nullázás, szigetelés, kettős szigetelés, feszültség-, illetve áramvédő-kapcsolások stb. Mint tudott, szabványok írják elő, hogy az egyes villamos készülékek, illetve berendezések esetében - figyelembe véve az egyes megoldások által nyújtott érintésvédelmi biztonság feltételeit, illetve annak határait - az említett érintésvédelmi megoldások melyik típusát kell alkalmazni. Példaként említjük, hogy egyes érintésvédelmi módszerek csak a zárlat jelzésére, más módszerek csak a hibás fogyasztónak a hálózatról való lekapcsolására korlátozódnak. A hibás fogyasztónak a hálózatról való lekapcsolására szolgáló érintésvédelmi villamos kapcsolások több típusa ismeretes. Az egyik típus az ún. fe-10 15 20 25 30 szültség-védőkapcsolás. Ez több szempontból hátrányos. Ha a védett berendezés testje földelt, a védőrelé segédföldelését úgy kell elhelyezni, hogy az ne essék a védett test potenciáltölcsérébe. Ellenkező esetben ugyanis a relé testzárlat esetén nem érzékeli a földhöz képest fellépő teljes feszültséget, és ezáltal érzékenysége csökken, esetleg teljesen hatástalanná válik. Egy további hátránya az, hogy a segédföldelés esetleg egy másik földelés potenciáltölcsérébe kerül. Ez esetben a relé egészen más feszültséget érzékelhet, mint ami a meghibásodott gép testje és a föld között fellép, ennek következtében téves lekapcsolás is előfordulhat. További problémát okoz, nehogy a segédföldelés és a védendő berendezés testje egymással érintkezzen, ezért a segédföldeléshez menő vezetőt szigeteken kell szerelni. Hátrányos az is, hogy ha több gép vagy berendezés van közös fémszerkezetre szerelve, vagy testüket földelő hálózat köti össze, a védőrelé nem működik szelektíven. Ha a megszakítónak a hálózat felőli oldalári lép fel testzárlat és a megszakító fémteste a védett berendezés testjével fémesen összefügg, a védőrelé lekapcsolja ugyan a gépet a hálózatról, az érintésveszélyt azonban nem szünteti meg, a veszélyes feszültség továbbra is érinthető marad a berendezés testjén. A fent említett hátrányok miatt főleg az áramvédő-kapcsolású megoldásokat alkalmazzák. Az ún. „hibaáram-védőkapcsolók" szerkezete, illetve működésmódja a következő: a hálózati főkapcsolót olyan 170822 f 1
