170774. lajstromszámú szabadalom • Összekötő készlet belső maggal erősített villamos vezetékek mechanikai és villamos csatlakoztatására

3 170774 4 A felhasználás módja bizonyos szempontokból szintén kedvezőtlen a felhasználók részére. Legalább kétféle sajtolási műveletre van szükség a kötés meg­valósításához, azaz az acél hüvelyt rá kell sajtolni a vezeték magjára vagy magjaira, az alumínium hü­velyt pedig a vezető köpenyére. Mivel igen sok ve­zeték összekötőt a helyszíni szerelésnél használnak fel, ez a kettős sajtolási művelet kedvezőtlen az idő és a sajtoló berendezés szempontjából is. A szerelő­ket kétféle sajtoló szerszámmal kell ellátni, egyet a belső acél hüvely, egyet pedig a külső alumínium hüvely rögzítésére. Ezen túlmenően problémát okoz­hat, hogy az alumínium hüvelyt bizonyos távolságra el kell tolni a vezeték szabad végétől, hogy az acél hüvely helyezését és sajtolását el tudják végezni. Az acél erősítésű vezetékeket rendszerint dobokról csé­vélik le és a vezeték feszítés nélkül hajlamos arra, hogy bizonyos mértékű görbületet vegyen fel. Mi­vel a csatlakoztatás alatt a vezeték szabad végét rendszerint nem lehet kifeszíteni, ez a görbület meg­nehezíti az alumínium hüvely eltolását a vezetéken. Végül amikor ilyen két hüvelyből álló szerelvény­nyel erősítenek össze két belső maggal erősített ve­zetéket, a lecsupaszított magok behelyezése is ne­hézségekbe ütközhet. Mindkét belső mag végződést közös hüvelybe kell helyezni és ez szükségessé te­szi, hogy legalább az egyik vezetéket mozgassák, mikor csupasz végét betolják az acél hüvelybe, mely már a másik vezeték csupasz végére van ráhúzva. A fenti problémák kiküszöbölésére már korábban is történtek próbálkozások. Példaképpen a Re. 25 698 számú Amerikai Egyesült Államok-beli sza­badalmi leírásban egy olyan vezeték összekötőt is­mertetnek, melyet egyetlen sajtolási művelettel lehet rögzíteni, ahol a külső hüvelyt egy belső tagra és a vezetékre sajtolják. A belső tag, mely a vezeték magját fogja meg törékeny porkohászati úton elő­állított fémből van, mely a sajtolásnál összetörik. Ez a megoldás a szabadalmi leírás szerint igen nagy sajtolási nyomást igényel. Ez problémát okozhat kü­lönösen javításoknál, ahol a sajtoló berendezés hor­dozhatósága korlátozza a sajtolási erő nagyságát. A 3 125 630 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli sza­badalmi leírás egy hasonló törékeny fém hüvelyt is­mertet, mely azonban több egymásbanyúló ujjból kialakított szegmensből áll. Mindkét szabadalmi le­írásban azt fejtik ki, hogy a belső hüvelyt a külső csőben kell rögzíteni, majd a lecsupaszított magot a csőhöz rögzített hüvelybe kell bedugni. Ez azt jelen­ti, hogy két lecsupaszított vezetékvég összekötése során a végeket egy lényegében közös hüvelybe kell bedugni, ami az előzőekben már említett vezetek mozgatási problémákkal jár. Ezek a nehézségek még nagyobbak, ha a mag több huzalból készült sod­rony. Hacsak a vezeték magja nem „előalakított" (a gyárban a vezeték gyártásakor előkezelték oly mó­don, hogy alaktartóvá vált) a mag huzaljai hajlamo­sak a szétválásra és kihajlásra, amikor az őket kö­rülvevő vezető köpenyt eltávolítják a vezeték sza­bad végén. Az ismert megoldások között nem ismeretes olyan összekötő szerelvény, mely széles mérettartomány­ban használható vezeték csatlakoztatására és amely­nél a sajtolási erő viszonylag kicsi. Ugyanakkor ar­ra sincs ismert megoldás, hogy miképpen lehet el­kerülni a lecsupaszított vezetékvégek közös hüvely­be való beillesztése során fellépő helyezési problé­mákat. A fenti hátrányokat a találmány szerint olyan ösz­szekötő készlettel küszöbölhetjük ki, amelynek vil­lamosan vezető anyagú, mindkét végén nyitott és legalább egyik végén a csatlakoztatandó vezeték vé­gét befogadó deformálható hüvelye és legalább egy, a vezeték vége és a hüvely közé illeszthető, defor­málható anyagú betétje van, amely betét külső mé­rete kisebb, mint a hüvely belső átmérője. A talál­mány szerint a betétnek hosszanti tengelye mentén húzódó, sugárirányban kiálló, egymástól elválasztott bordái vannak, amely bordák a betét kerületének egyharmad-kétharmad részét teszik ki és amelyek a betét deformálható részei által vannak összekapcsol­va, továbbá a bordák és a deformálható részek a csatlakoztatandó vezeték végén kiálló magot befoga­dó furatot fognak közre, és a deformálható részek sugárirányú vastagsága kisebb, mint e részek sugár­irányra merőleges szélessége. Ily módon a találmány olyan összekötő készletet biztosít, mely alkalmas arra, hogy belső maggal erő­sített vezetéket egy másik ilyen vezetékhez, vagy vezetékszerelvényhez csatlakoztassunk. Az alkalma­zott betét a vezeték magját egy villamosan vezető külső hüvelyhez rögzíti, melyet viszont közvetlenül a vezeték külső vezető köpenyéhez kapcsolunk. Két belső maggal erősített vezeték csatlakoztatása ese­tén mindegyik vezetékhez szükség van egy belső betétre, és miután a betéteket ráhelyeztük a vezeték szabad, csupaszított végére, behelyezzük azt a közös külső hüvely egyik végébe úgy, hogy a hüvely a közvetlen szomszédos vezetékből egy megfelelő da­rabot fedjen. Egy másik esetben a belső maggal erő­sített vezeték magjára ráhúzunk egy betétet és egy másik megfelelő eszközt használunk a vezetéknek, vagy a szükséges szerelvénynek a hüvelyhez való rögzítéséhez. A betét olyan kialakítású, hogy amikor a hüvelyt rásajtoljuk, a betét nagyobb nyomóerőt visz át, mint amit egy sima henger vinne át. A hü­velyt mindkét mag szorító betétnek megfelelő sza­kaszon és így adott vezetékdarabon is rásajtoljuk. A betét és a hüvely kialakítása olyan, hogy egyet­len készletet sokféle vezetékmérethez lehet használ­ni. Ezen túlmenően a kialakítás lehetővé teszi, hogy egyetlen hüvelyhez többfele méretű betétet használ­junk fel. így kevesebb számú betéttel és hüvellyel igen széles méretválasztékban lehet vezetékeket csatlakoztatni. A betét lehet bármilyen összenyomható fém, de az a legkedvezőbb, ha alumíniumból vagy alumínium ötvözetből készül. Olyan kialakítást lehet tervezni, mely könnyen és gazdaságosan előállítható, például hidegfolyatással. A betét hengeres szilárdsága olyan, hogy az a szerelvény, melybe beépítjük, a jelenleg használatos hordozható berendezésekkel összenyom­ható a sajtolás során. A találmány egyik előnye az, hogy olyan összekötési megoldást biztosít, melyet jól lehet használni a helyszínen is belső maggal erő­sített vezetékek csatlakoztatásához, ahol a kötés szi­lárdsága eléri a vezeték névleges szilárdságának legalább 95%-át. További előny, hogy olyan össze­kötő készletet biztosít, melyet gazdaságosan lehet 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents