170677. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új fenoxipropilamin-származékok és sóik előállítására
15 17. példa 2,0 g 3-(l'-hidroximino)-etil-4-(3'-terc-butilamino-2'-hidroxi)-propoxi-anilint (a bázis olvadáspontja 135—138C°) 10 ml piridinben oldunk, 1,5 g monotio- 5 szénsav-S-fenilészter-kloridot adunk hozzá, és egy órán át 90 C° hőmérsékleten keverjük. Ezután az oldószert vákuumban ledesztilláljuk. Az így kapott nyers N-[3-(l'-hidroximino)-etil-4-(3'-terc-butilamino-2-hidroxi)-propoxi]-fenil-karbaminsav- 10 -tiofenilésztert 20 ml etanol és 10 ml víz elegyében oldjuk, 4,95 g dietilamint adunk hozzá, és az elegyet 21 órán át szobahőmérsékleten reagáltatjuk. Ezután az alkoholt vákuumban ledesztilláljuk, a vizes oldatot 1 n nátriumhidroxid-oldattal meglúgosítjuk, a kivált bázist 15 etilacetáttal extraháljuk, és a szerves fázist vákuumban bepároljuk. Az olajos maradékot kevés acetonban oldjuk, beoltjuk és a kristályosodás befejeződéséig szobahőmérsékleten állni hagyjuk. Ezután a kristályokat leszívatva és aceton-éter eleggyel, majd éterrel mosva 20 1,45 g (54,3%) N-[3-(l'-hidroximino)-etil-4-(3'-terc-butilamino-2'-hidroxi)-propoxi]-fenil-N'-dietil-karbamidot kapunk. Op. (fumarát): 209—212 C°. (Y=arütio.) 25 18. példa Az előző példákban leírt módszerek szerint állíthatjuk elő a következő vegyületeket is: 30 N-[3-(l'-hidroximino)-etil-4-(3'-terc-butilamino-2'-hidroxi)-propoxi]-fenil-N'-metil-N'-benzil-karbamid, op.: 108—110 C°; N-[3-(l'-hidroximino)-propil-4-(3'-terc-butilamino-2'-hidroxi)-propoxi]-fenil-N'-3"-oxapentametilén(l,5)- 35 -karbamid, op.: 110—112 C°; N-[3-(l'-hidroximino)-benzil-4-(3'-terc-butilamino-2'-hidroxi)-propoxi]-fenil-N'-pentametilén(l,5)-karba-mid, op.:143—146 C°. 40 Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás az I általános képletű új fenoxipropilamin-származékok és gyógyszerészetileg elfogadható savad- 45 díciós sóik előállítására, mely képletben R hidrogénatomot vagy legfeljebb 6 szénatomos egyenes vagy elágazó szénláncú alkilgyököt, Rj hidrogénatomot, legfeljebb 6 szénatomos egye- 50 nes vagy elágazó szénláncú alkilgyököt, ciklopentil-, ciklohexil-, benzil- vagy fenilgyököt jelent, vagy R és Rj szubsztituensek együtt valamely kétértékű, a főláncban 4—7 szénatommal rendelkező, egyenes 55 vagy elágazó láncú szénhidrogéngyököt képviselnek, mimellett az egyik szénatom, oxigénatom állhat, R2 hidrogénatomot, legfeljebb 6 szénatomos alkilgyököt vagy fenilgyököt, 60 R3 3—6 szénatomos elágazó szénláncú alkilgyököt, és R4 hidrogénatomot, legfeljebb 6 szénatomos alkilcsoportot vagy benzilgyököt jelent, azzal jellemezve, hogy 65 16 a) egy IIa általános képletű 2-acilfenoxipropilaminszármazékot vagy sóját egy Illa általános képletű hidroxilaminnal vagy származékával — ahol a képletekben R, R(, R2, R 3 és R 4 jelentése a fenti — vagy ezek sójával reagáltatunk, vagy b) egy IIb általános képletű acilfenoxipropilamin-származékot vagy sóját egy Illa általános képletű hidroxilaminnal vagy hidroxilamin-származékkal vagy ezek valamely sójával reagáltatunk, majd ezt követően a keletkezett termékbe egy IV általános képletű vegyülettel végzett reakcióval ureidocsoportot viszünk be, ahol a fenti képletekben Rj, R2, R 3 és R 4 a fentiekben megadott, R6 halogénatomot jelent, és R 7 megegyezik R fenti jelentésével, vagy R6 és R7 együttesen a szén- és nitrogénatom között egy további vegyértékkötést jelent, és kívánt esetben a keletkezett I általános képletű vegyületeket szabad bázisként vagy sóik alakjában izoláljuk. (Elsőbbsége: 1973. december 21.) 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy Ha, illetve IIb és a Illa általános képletű vegyületek reakcióját szobahőmérsékleten végezzük, ahol R, Rj, R2, R 3 és R 4 jelentése az 1. igénypont szerinti. 3. Eljárás az I általános képletű új fenoxipropilaminszármazékok és gyógyszerészetileg elfogadható savaddíciós sóik előállítására, ahol R hidrogénatomot vagy legfeljebb 6 szénatomos egyenes vagy elágazó szénláncú alkilgyököt, Rj hidrogénatomot, legfeljebb 6 szénatomos egyenes vagy elágazó szénláncú alkilgyököt, ciklopentil-, ciklohexil-, benzil- vagy fenilgyököt jelent, vagy R és Rj szubsztituensek együtt valamely kétértékű, a főláncban 4—7 szénatommal rendelkező, egyenes vagy elágazó láncú szénhidrogéngyököt képviselnek, mimellett a szénatomok egyike oxigénatommal lehet helyettesítve, R2 hidrogénatomot, legfeljebb 6 szénatomos alkilgyököt vagy fenilgyököt, R3 3—6 szénatomos elágazó szénláncú alkilgyököt, és R4 hidrogénatomot, legfeljebb 6 szénatomos alkilcsoportot vagy benzilgyököt jelent, azzal jellemezve, hogy egy IIc általános képletű szénsav-, illetve tioszénsav származékot valamely Hlb általános képletű aminnal reagáltatunk, ahol R, Rj, R2 , R 3 és R 4 a fent megadott, és Y alkoxi-, ariloxi-, aralkiloxi-, vagy ariltiocsoportot jelent, és kívánt esetben a keletkezett I általános képletű vegyületeket szabad bázisként vagy sóik alakjában izoláljuk. (Elsőbbsége: 1974. november 20.) 4. A 3. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy olyan IIc általános képletű vegyületekből indulunk ki, ahol Y alkoxicsoportot jelent, és R2 , R 3 és R 4 a 3. igénypontban megadott, és a reakciót 100 C° körüli hőmérsékleten végezzük. (Elsőbbsége: 1974. november 20.) 5. A 3. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy olyan IIc általános képletű vegyületekből indulunk ki, melyekben Y feniloxi- vagy feniltiocsoportot jelent, R2 , R 3 és R 4 pedig a 3. igénypontban megadott, és a reakciót szobahőmérsékleten végezzük. (Elsőbbsége: 1974. november 20.) 8
