170661. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alumíniumot termelő elektrolizáló cllában az alumíniumklorid koncentráciíjának szabályozására

9 170661 10 sokat küld az adagolókhoz, amikor az említett leolva­sások a megengedettnél erősebben eltérnek attól az elő­írt értéktől, amely a cella alumíniumklorid koncentráció­jának optimális üzemi szintjét jelenti. Az 5. ábra egy záró—nyitó típusú (vagyis kétállású) adagoló berendezés blokkvázlatát mutatja, amely alkal­mazható a 4. ábra szerinti rendszerben. A 6. ábra egy folytonosan változtatható sebességű adagoló berendezés blokkvázlatát mutatja, amely szin­tén alkalmazható a 4. ábra szerinti rendszerben. A felsorolt ábrákon vázlatosan feltüntetett számító­gépes szabályozó rendszer hagyományos alkatrészekből áll. Inkább azokat a módszereket kívánjuk bemutatni, amelyek segítségével egy számítógép felhasználható a cella áramának, feszültségének és ellenállásának le­olvasására az alumíniumklorid-koncentrációnak a talál­mány szerinti szabályozása érdekében. A leolvasásokat előírt időközökben, például 5, 10 vagy 15 másodpercen­ként végezhetjük. Mindegyik leolvasás az előző idő­közben felhalmozódott mérések átlagértékét szolgáltat­ja. A sematikusan ábrázolt cellák a valóságban több rekeszből állnak, amelyek mindegyike egy bipoláris elektródrendszert tartalmaz. A bemenőjelek szűrését például egy másodperces időállandójú és a 4. ábrán látható RC áramkör segítségével végezhetjük. Az em­lített időállandó értékét változtatni is lehet, ha a szabá­lyozás hatásosságának feltételei ezt megkívánják. Min­denegyes cella átlagos feszültségesésének és átlagos eredő ohmos ellenállásának sorrendben történő leolvasása az RC időállandóhoz képest jóval rövidebb időt igényel. így egy cellasoron belül mindegyik cella feszültségének és áramának leolvasása minden szempontból egyidejű­nek tekinthető. Most rátérünk a 4. ábra szerinti szabályozó rendszer részletes ismertetésére. Itt az 1 digitális számítógépet használjuk a 2-vel, ill. 2n-nel jelölt elektrolizáló cellá­kon fellépő feszültségesések leolvasására, valamint a minden cellán átfolyó áramnak az erre a célra szolgáló 3 eszköz (sönt) segítségével történő mérésére. Az említett 3 eszközt sorbakapcsoljuk a cellák áramkörével. Mivel a cellák árama és feszültsége analóg jeleknek tekinthe­tők, ezek digitális megfelelőinek előállítása végett a 4 analóg-digitál átalakítót iktatjuk a számítógép elé. A 2 cellák és az árammérésre szolgáló 3 eszköz sar­kaira ellenállásokból és kapacitásból álló (RC) áram­köröket kapcsolunk. Ezek segítségével egyrészt meg­akadályozzuk, hogy túl erős elektromos zaj érje a szá­mítógépet, másrészt pedig a számítógépnek küldendő áramot és feszültséget reprezentáló jeleket egy meghatá­rozott időtartamra átlagoljuk a cellák mindenkori leg­újabb állapotának megfelelő súlyozással. Ezeket a jele­ket az RC áramkörök kondenzátoraiban tároljuk, majd az analóg-digitál átalakító bemenetére kapcsoljuk az alábbiakban ismertetett módon. Az árammérésre szolgáló 3 eszköz RC áramköre két RÍ ellenállásból és egy Cl kondenzátorból áll, amelyek a 3 eszköz sarkaihoz csatlakoznak. Hasonlóképpen a 2 cellákhoz tartozó RC áramkörök az R2, és R4 ellen­állásokból, valamint a C kondenzátorból állnak. Az R3 és R4 ellenállások a cellák feszültségeit a 4 átalakító számára használható szintre csökkentik. Amikor az árammérésre szolgáló 3 eszköz pl. millivolt nagyság­rendű jelet szolgáltat, akkor a 4 átalakító bemenetét ilyen nagyságrendű jelek fogadására állítjuk be. Ha viszont az árammérésre szolgáló eszköz jele összemérhető az elektrolizáló cellákéval, akkor az átalakítót is nagyobb jelek feldolgozására tehetjük alkalmassá, és így az R3 és R4 ellenállások használata nem szükséges. A 4. ábra az SÍ... Sn kapcsolópárokat abban az állá-5 sukban tünteti fel, amelyben azok a Cl.. .Cn konden­zátorok mindegyikét az illetékes ellenállás-áramkörhöz kapcsolják. Ezek a kapcsolók sorrendben átkapcsolód­nak az 1 számítógépből érkező utasítások hatására, és a kondenzátorokat egymásután összekötik a 4 átalakító 10 bemenetével. Az említett utasításokat a 4. ábrán az SC nyilak szimbolizálják. A kapcsolók csak egy pillanatig maradnak átkapcsolva, majd a számítógép utasítására visszabillennek. Amikor a kondenzátorok rákapcsolód­nak az átalakítóra, a bennük tárolt feszültségek, amelyek 15 a cellák áramára, ill. feszültségeire jellemzőek, bejutnak az átalakítóba és a számítógépbe. A számítógép leolvas­sa ezeket a feszültségeket, és az így kapott adatokból, valamint az előzőleg leolvasott és azóta tárolt adatokból kiszámítja, hogy az egyes cellák eredő ohmos ellenállásai 20 (Rm ) és a velük összefüggésben levő alumíniumklorid­koncentrációk a megengedett tartományon belül van­nak, illetve attól felfelé v. lefelé térnek el. Tételezzük fel, hogy az SÍ... Sn kapcsolók egymás­utáni működése során az 1 számítógépbe küldött egyik 25 feszültségjel, illetve a belőle számított eredő ohmos ellen­állás olyan alumíniumklorid koncentrációról informál, amely nem éri el az előírt optimális szintet. Ilyenkor a számítógép egy jelet küld a túl kis ellenállásúnak bizo­nyult cellához tartozó 6 adagolóba a megfelelő vezetéke-30 ken át, amelyeket a 4. ábrán csak egyetlen 5 vonallal jelképeztünk. Az adagoló a számítógépből érkező jel (utasítás) hatására alumíniumkloridot adagol, és ezzel a ceílaelektrolit alumíniumklorid koncentrációját és egyúttal az eredő ohmos ellenállását az előírt optimális 35 üzemi szintre állítja vissza. A 6 adagolók bármilyen típusúak lehetnek, feltéve, hogy képesek a cellákba alumíniumkloridot szállítani. Lehetnek például motorral hajtott csavaros adagolók, vagy gravitációs adagolók, amelyekben meghúzótekercs-40 csel működtetett pneumatikus szelepek adagokban vagy tömbökben engedik az aiumíniumkloridot egy csőalakú tartályból, vagy egyszerű szelepek, amelyek folyékony vagy gázalakú alumíniumkloridot engednek. Bár a 4. ábrán bemutatott számítógép digitális típusú, 45 és a találmány szerint ezt javasoljuk, de az alumínium^ klorid szintjének szabályozására analóg számítógép is felhasználható. Ebben az esetben természetesen nincs szükség analög-digitál átalakítóra, viszont nincs lehető­ség bizonyos korrekciós logika alkalmazására, amelyet 50 csak a digitális számítógép tud nyújtani. Az 5. ábra egy záró—nyitó típusú vagy kétállású adagoló berendezés vázlatát tünteti fel. Ebben a berende­zésben az 1 számítógép 10 közbenső egysége vezérli a 12 jelfogót, az utóbbi pedig az adagolót működtető 14 55 eszközt. A számítógép, amint már fentebb kifejtettük, a megadott képlet alapján kiszámítja a cella eredő ohmos ellenállását. Ha ez a kiszámított ellenállás az előírt optimális üzemi szinttől nem tér el jobban a megenge­dettnél, akkor a számítógép nem fejt ki semmiféle kor-60 rekciós tevékenységet. Ha azonban az 1 számítógép által kiszámított eredő ohmos ellenállás a megengedettnél kisebb értékű, akkor a 10 közbenső egységben levő 15 érintkezők egy jelet küldenek a 16 vezetéken át a 12 jel­fogóba, amely teljesítménnyel látja el az adagolót rnű-65 ködtető 14 eszközt. Ez az eszköz pedig, amint a 6 ada-5

Next

/
Thumbnails
Contents