170618. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a Marek-féle betegség elleni vakcína előállítására

MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1974. II. 07. (PI-368) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1977. II. 28. Megjelent: 1978. III. 31. 170618 Nemzetközi osztályozás: C12K 9/00, A 61 K 35/76 X" •' í a Feltalálók: dr. Tóth Béla állatorvos, dr.- Bambergei Károly állatorvos, dr. Roith János állatorvos, dr. Drén Csaba állatorvos, Budapest Tulajdonos: Phylaxia Oltóanyag- és Tápszertermelő Vállalat és MTA Állategészségügyi Kutató Intézet, Budapest Eljárás a Marek-féle betegség elleni vakcina előállítására 1 A találmány tárgya eljárás vakcina előállítására a Marek-féle betegség veszteségeinek csökkentésére. A Marek-féle betegséget (MB) 1907-ben Marék József professzor a világon elsőnek írta le egy 5 kisebb importált állományban. A betegség azonban a nagyüzemi baromfitenyésztés széleskörű elterjedéséig nem okozott nagyobb veszteséget. Hazánkban előszört 1965-ben észlelték az ún. heveny MB-t (Tury Ernő és Vetési Ferenc: Gócos lymphadenosis Í0 tömeges előfordulása tyúkállományokban. Az Állatorvostudományi Egyetem által rendezett szakülés hazánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából. Budapest, 1965.), amely súlyos veszteséget okozó heveny kórforma. 15 A betegség rendkívül ragályos természetű. Mai ismereteink szerint leggyakoribb terjedési módja az, hogy a fertőzött állatok bőréről leváló hámsejtekkel nagy mennyiségű vírus jut a környezetbe, 20 amitől nemcsak a közvetlen közelben, hanem a levegőbe kerülő porral még a távolabb levő baromfi is fertőződik. Érthető ezért, hogy a baromfiállományok túlnyomó többsége fertőzött. A betegség által okozott veszteség állományonként 25 változó lehet, mind a mortalitás, mind a morbiditás tekintetében, általában 10-60% között mozog. Jóllehet a betegséget már korábban igyekeztek a leukózis szarkóma csoporttól elkülöníteni (Biggs, 30 P.M.: British Veterinary Journal 1961. 117:326-334., valamint: 13th World's Poultry Congress Symposium Papers, Kiev, 1966, 150, 91—118.), ez végleg a betegséget előidéző herpesz-típusú vírus izolálásával vált lehetővé (Churchill A. E., Biggs P.M.: Nature, 1967, 215 528-530.: Solomon J.J. et al.: Proc. Soc. Exptl. Biol. Med., 1968, 127 173-177,: NazerianK. et al.: Proc. Soc. Exptl. Biol. Med., 1968, 127 177-182,: DrénCs.M.: Magyar Állatorvosok Lapja, 1972, 6 307-311.'» Minthogy a ^betegség elleni nagyüzemi védekezésben sem a higiénés izolációs módok (Dury L. N. et al.: Poultry Science, 1969, 48. 1640-1646.: Tóth B.: Magyar Állatorvosok Lapja, 1970, 25,430., Bamberger K.: Magyar Állatorvosok Lapja, 1972, 6, 320.), sem a genetikai rezisztencia fokozása (BiggsP.M. et al.: British Poultry Science, 1968, 9 37-52.: ColeR.K.: Avian Diseases, 1968, 12 928.), sem pedig a maternális ellenanyagok (Chubb R. C, Churchill A. E.: Veterinary Record, 1969, 85 303-305.) önmagukban nem vezettek kielégítő eredményhez, viszonylag már korán próbálkoztak hatékony vakcina előállításával (Churchill A..E. et al.: Journal of General Virology, 1969, 4 557-564. és 161 356 számú magyar szabadalmi leírás) és kipróbálásával (Churchill A. E. et al.: Nature, 1969, 221. 744-747.: KottaridisS. D., Luginbuhl R. E.: Nature 1969. 221, 170618