170609. lajstromszámú szabadalom • Átfolyó rendszerű gázüzemű vízmelegítő berendezés

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1974. VI. 07. (OA-541) Közzététel napja: 1977. II. 28. Megjelent: 1978. III. 31. 170609 Nemzetközi osztályozás: F24H 1/00 J' j>y Feltalálók: dr. Hajdú István oki. gépészmérnök, a műszaki tudományok kandidátusa 45%, Kóczián Béla oki. gépészmérnök 25%, Szentkereszty Gábor oki. gépészmérnök 10%, Kelemen István gépésztechnikus 10%, Nagy Dezső művezető 10%. Budapest Tulajdonos: OKGT Gáztechnikai Kutató- és Vizsgáló Állomás, Budapest Átfolyó rendszerű gázüzemű vízmelegítő berendezés 1 A jelen találmány tárgya olyan átfolyó rendszerű gázüzemű vízmelegítő, amely az eddig ismert megoldásokkal szemben az átáramló víz nyomásesése helyett hőmérsékletérzékelők segítségével van vezérelve, és amelynek üzeme ennek következtében függetlenné válik a víznyomás értékétől és a víznyomás üzem közbeni változásaitól. Az átfolyó rendszerű gázüzemű vízmelegítők elterjedésekor az első műszaki megoldások olyan csaptelepet tartalmaztak, amelyek kizárólag közvetlen kézi vezérlést tettek lehetővé, és ahol a gyújtóégő csapja, a főégő gázáramának csapja, és a vízcsap olyan mechanikusan reteszelt rendszert alkottak, hogy a főégő gázcsapját csak a gyújtóégő csapjának nyitott állapotában lehetett kinyitni, és — egyes megoldásokon — a főégő csapjának nyitott álapota tette lehetővé a vízcsap kinyitását. A későbbi fejlődés során felmerült az igénye annak, hogy a vízmelegítő üzemét a közvetlen kézi kezelés helyett távolról, illetve több helyről lehessen vezérelni, lehetőleg külön vezérlőelemek alkalmazása nélkül, a melegvíz vezetékben elhelyezett vízcsapok egyszerű kinyitásával. Ezt az igényt az ismert megoldások olyan — legtöbbször membránvezérlésű — szeleprendszerekkel oldották meg, ahol a bejövő hidegvízáram vezetékébe helyi ellenállást (Venturicső, perem, illetve más keresztmetszetszűkület) iktattak, és az ellenállás bemeneti és kimeneti pontján fellépő nyomások különbsége (az ellenálláson fellépő nyomásesés) hozta létre a főégő gázáramának bekapcsolását. Ezeket a szelepeket később kiegészítették a gyújtóégő lángjának őrzését ellátó berendezésekkel (előbb ikerfémes, majd thermoelektromos gyújtóláncbiztosítókkal), amelyek a 5 főégő gázáramának bekapcsolását csak akkor tették lehetővé, ha a gyújtóégő égett. E berendezések legnagyobb hátránya az volt, hogy a vízmelegítő üzeme a tápvíznyomás függvényévé vált. Annak érdekében, hogy a berendezés 20 állagát a rongálódástól megóvják, azt biztosítani kellett, hogy a tápvízvezeték elzárása (vízhiány) illetve a tápvíz áramának veszélyes lecsökkenését okozó nyomásesés esetén a vízmelegítő ne legyen üzembehelyezhető. 15 Ennek az lett a következménye, hogy a vízmelegítő üzeméhez szükséges minimális nyomás értékét oly magas értékre kellett beállítani, hogy a vízmelegítő kisebb nyomású rendszereken (gravitációs házi vízellátás, vagy alacsonyabb nyomású 20 házi vízellátás esetén) egyáltalán nem volt alkalmazható. Ezen felül a vízmelegítőből távozó (meleg) víz hőmérséklete sem volt állandó, az a víznyomás, valamint a fogyasztás függvényében elég tág hatá-25 rok között változott. Ujabban ez utóbbi hátrány kiküszöbölésére a távozó víz vezetékébe hőmérsékletérzékelőket helyeztek el, amelyek segítségével a tápvíz vezetékében előállott nyomásesés által vezérelt szelepben 30 átáramló gáz mennyiségét a hőmérsékletérzékelő 170609