170568. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés üveg vagy vitrokristályos anyag valamely tulajdonságának módosítására
11 170568 12 tályos anyagból készült lapra és a multára, majd az olvadt közeget áramoltatjuk a kezelendő lapon. A viszonylagos standard eltérés feszültségben, amelyet tizenkilenc mérésből álló sorozatból határozunk meg, 4,5% és háromszor annyi olvadt közegre volt szükség, mint az előző — találmány szerinti - kísérletnél. További összehasonlító vizsgálatok végzésénél 55 súly% NaCl és 45 súly% LiN03 sókeveréket használunk 575 C°-on. E kísérletek egyikét olyan készülékben végezzük, amelyet az előző, találmány szerinti, példánál használtunk, míg ä másik kísérletnél a sókeveréket rápermetezzük a lap és a minta felületeire és hagyjuk azokon lefolyni. A viszonylagos standard eltérés feszültségben, amelyet tizenkilenc mérés alapján állapítottunk meg epipolariméterrel 2,5% a találmánynak megfelelő eljárás szerint kezelt mintánál és 4% a másik mintánál. Egy további összehasonlító vizsgálatnál egy ugyanolyan mintát NaCl és LiN03 sókeveréket tartalmazó fürdőbe merítünk. A viszonylagos standard eltérés erre a kezelt mintára meghatározva 6%. 4. példa Egy vitrokristályos anyagból készült lemez az alábbi összetétellel rendelkezik, ahol a mennyiségek súlyszázalékban vannak megadva: Si02 63% A12 0 3 24% Li2 0 5% Ti02 5% CaO 1,5% F 0,5% A lap 30 cm* 30 cm* 1,0 cm méretű és a kezelést az 1. példánál használt berendezésben végezzük, ez a berendezés azonban annál kisebb méretű. A 8, 9 vályúkat olyan sókeverékkel töltjük meg, amely 50súly% NaCl-ből és 50 súly% MgCl2 -ből áll és a kezelést 570C°-on hajtjuk végre. A 10 és 12 hengereket állandóan forgatjuk az olvadt sófürdő mozgatása végett és ily módon egy az olvadt só cseppecskéiből álló ködöt állítunk elő. A lapot egy ugyanolyan vitrokristályos anyagból készült 20 cm* 3 cm* 1,0 cm méretű mintadarabbal együtt kezeljük egy óra hosszat. A kezelt lap törési ellenállása hajlításnál 56 kg/mm2 húzóerőnek felel meg. A mintában uralkodó nyomófeszültséget tizenkilenc különböző helyen epipolariméterrel mérjük. A viszonylagos standard eltérés a nyomófeszültségben a mintán átlósan mérve 2,8%. Egy összehasonlító vizsgálat folyamán egy hasonló mintát ugyanazon a hőmérsékleten és ugyanolyan hosszú ideig olvadt sókeverékben tartunk. A kezelt minta 7%-os viszonylagos standard eltérést mutat nyomófeszültségben. 5. példa Nátriumboroszilikát üvegből készült talpas poharak anyagösszetétele a következő: 5 Si02 60% Na2 0 12% CaO 10% MgO 6% B2 0 3 6% A12 0 3 5% P2 O 5 1% A mennyiségek súlyszázalékban vannak megadva. 15 A poharakat, amelyek falvastagsága 5 mm, a kezelőkamrában úgy függesztjük fel, hogy nyitott felük lefelé nézzen. Ezeket a talpas poharakat egy olyan mintával kezeljük együtt a kamrában, amely 20 cm* 3 cm*0,5 cm nagyságú és amelynek összeté-20 tele megegyezik a poharak anyagának összetételével. A mintát függőleges síkban függesztjük fel a kamrában. A kezelőkamra fenékrészéhez egy olvadt sót tartalmazó vályú csatlakozik, amelyben 20 súly% 25 AgBr és 80 súly% Ag2 S0 4 keverékét tesszük és ezt a keveréket megolvasztjuk, mimellett a hőmérsékletet 540C°-on tartjuk. Ezúttal levegőt fúvatunk a vályúba avégett, hogy az olvadt sók cseppecskéiből álló ködöt képezzük. A kezelést 2 óra 30 hosszat végezzük. A kezelés azt eredményezi, hogy a talpas poharak és a minta sárgára színeződnek. A minta fényabszorpciós koefficiensét, miközben fényt vezetünk keresztül rajta, tizenkilenc helyen mérjük. 35 A viszonylagos standard eltérés abszorpciós koefficiensben 4%. Egy összehasonlító vizsgálat során az előzőkkel egyező pohárra és mintára ugyan azt a sókeveréket, ugyanazon a hőmérsékleten ugyanolyan hosszú 40 ideig permetezzük. A viszonylagos standard eltérés tizenkilenc hasonló mérés alapján most 7%-nak adódik. 45 6. példa Valamely 40 cm* 80 cm* 0,6 cm kiterjedésű és az alábbi összetételű (a mennyiségek súlyszázalékban számítva) 50 Si02 69% Na2 0 12% CaO 10% A12 0 3 6% 55 MgO 3% üveglapot ugyanolyan anyagösszetételű, de 20 cm* 3 cm* 0,6 cm méretű mintával együtt olyan berendezésben függesztünk fel, amilyet az 1. példá-60 nál használtunk. A kezelőkamra alján levő vályúkat 480C°-on olyan káliumnitráttal töltjük meg, amely 0,3 súly% K2 C0 3 -at tartalmaz és az olvadt sókeveréket folyamatosan mozgatjuk avégett, hogy a kamrát olvadt sócseppecskékből álló köddel töltsük 65 meg. A lap felülete mentén olyan levegőáramot 6
