170568. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés üveg vagy vitrokristályos anyag valamely tulajdonságának módosítására
170568 8 Először az 1. és 2. ábrát mutatjuk be. A kezelőkamra valamely 1 fedőfallal, egy 2 fenékfallal, valamely 3, 4 oldalfalakkal és 5, 6 zárófalakkal van körülvéve. Ezek a zárófalak 7-fél jelölt mechanizmussal függőleges irányban elmozgathatok és így lehetővé válik, hogy a kezelendő anyagokat a kamra egyik végén bevigyük a kezelőkamrába, a másik végén pedig eltávolítsuk onnan. A kamra alján két 8,9 vályú van elhelyezve, amelyek nagymennyiségű olvadt sót, például káliumnitrátot tartalmaznak__ A kezelés idején valamely 11 sugárirányú bemerülő lapátokkal rendelkező 10 hengert forgatunk a 8 vályúban avégett, hogy az olvadt sót állandó mozgásban tartsuk. Egy hasonló, 13 lapátokkal ellátott 12 hengert pedig a 9 vályúban mozgatunk. A szükséges hőmérsékletet egy 14 villamos ellenállású fűtőtesttel tartjuk fenn a kamrában. A 15 üveglapot vagy más kezelendő tárgyat egy 16 függesztő elemmel függesztjük fel a kamrában. A kamrában uralkodó hőmérsékletnek és az olvadt só folyamatos keverésének következtében a kezelendő tárgyak érintkezésbe kerülnek a ködöt képező cseppecskékkel, amelyek teljesen megtöltik a kamrát. A 3. ábrán bemutatott berendezés oxidációnak ellenálló acélból készült kamrából áll, amelynek csupán az alsó része látható az ábrán. A kamra fenékfala két 17, 18 vályúval van ellátva, ezek a vályúk a függőleges középsík vagy egyik vagy mindkét oldalán helyezkednek el. A középsíkban a 19 üveglap van felfüggesztve a kamrában. A kamra fenékrésze mentén egy 20 vezeték van elhelyezve és úgy van kialakítva, hogy annak két szakasza a 17, 18 vályúk teljes hosszában és azokkal párhuzamosan fekszik. A 20 vezeték mindkét szakasza 21, 22 kifolyócsövekkel van ellátva és ezek a csövek a szakaszok hosszában egyenletesen vannak elosztva. A kifolyócsövek szabad végei belenyúlnak a 17, 18 vályúkba. A 20 vezeték a 23 vezeték útján két 24, 25 tartállyal van összekötve, e tartályok nyomás alatt tartott gázt tartalmaznak, amely a készülék működésekor a 17, 18 vályúból jelentős mennyiségű olvadt sót visz magával. A következőkben a találmány szerinti eljárás néhány jellemző példáját mutatjuk be. 1. példa Az 1. és 2. ábrák szerinti berendezésben egy kezelendő üveglapot (15) és ugyanolyan összetételű kisebb mintalapot függesztünk fel. Az üveg a következő összetevőket tartalmazza súly%-ban: Si02 65% Na2 0 12% CaO 10% MgO 3% A12 0 3 6% Az üveglap mérete: 1,20 m • 1,00 m • 0,005 m, míg a kisebb minta mérete: 20 cm* 3 cm* 0,005 m. A 8, 9 vályúk káliumnitráttal vannak megtöltve. A hőmérsékletet a kamra belsejében 25 órán keresztül 475 C°-on tartjuk és ezalatt az idő alatt a 10,12 hengereket 30 fordulat/perc fordulatszámmal forgatjuk a 8, 9 vályúkban levő olvadt káliumnitrát mozgatása végett. A kamrában uralkodó hőmérséklet és az olvadt só mozgatásának 5 következményeként a kamra olvadt káliumnitrát cseppecskékből álló köddel telik meg. A 25 óra kezelési időtartam végén a 6 falat felemeljük és 15 üveglapot és a kis mintát egy - fel nem tüntetett - hűtőtérbe visszük. Azt talál-10 tuk, hogy az üveg hajlításnál 65 kg/mm2 húzószilárdságnak megfelelő törési ellenállással rendelkezik. A kis minta középső síkjában különböző helyeken megmértük az üveg húzási előfeszültségét is, mégpedig az optikai kettőstörésből eredő fázis-15 késés, retardáció, mértékében kifejezve. A fény optikai fáziskésése kettőstörésnél jól ismert jelenség és a feszültségek fényelasztikus tanulmányozása során használjuk az üveg és más 20 anyagokkal kapcsolatban. Abban az esetben, ha fénysugár esik a lemez felületével párhuzamosan egy edzett üveglap homlokfelületére, a beeső sugár két polarizált sugárra bomlik, amelyek ugyanabba az irányba haladnak, de különböző síkokban elekt-25 romos vektoraik vannak, az egyik sugár elektromos vektora a lemez felületeivel párhuzamos síkban fekszik, míg a második sugár elektromos vektora ezekre a felületekre merőleges síkban van. A lapok felületeire merőleges síkban gyakorlatilag nincsenek 30 feszültségek, így a második sugár lényegében nincs fáziskésésben. A polarizált sugarak egyikének a másikhoz viszonyított késése akkor nézve, amikor a sugarak elhagyják a lapot, a feszültségek mértékét fejezi ki az üveglap homlokfelületeivel párhu-35 zamos lapban. Ez a viszonylagos fáziskésés annak a távolságnak a különbségeként fejezhető ki, amelyet a sugarak abban a pillanatban kereszteznek, amikor a lényegében nem késleltetett sugár elhagyja az üveget. Ez 40 a fáziskésés - retardáció - arányos az üveglap felületeivel párhuzamos lapban levő feszültségek nagyságával. Tizenkilenc különböző, kettőstörésen alapuló fáziskésés mérést végeztünk a fénybeesés tizenkilenc 45 különböző pontjának megfelelően az üveg egyik homlokfelületén 1 cm-es távolságokban, A tizenkilenc érték 1% viszonylagos standard eltérést mutat. A viszonylagos standard eltérést úgy számítjuk ki, hogy vesszük minden egyes mérés és a mérések 50 középértéke közötti különbség négyzetét, ezeket a négyzeteket összeadjuk és a kapott összeget elosztjuk a mérések számával, a kapott értékből gyököt vonunk és az eredményt végül elosztjuk a mérések középértékével. 55 Egy összehasonlító vizsgálat során az előzővel egyező méretű és ugyanolyan üvegből készült lapot és egy ebből készült kis mintát KN03 fürdőbe mártunk 475 C°-on ugyanolyan hosszú (25 órás) kezelési időtartamra. E kezelési mód szerint eljárva, 60 amelyet csupán összehasonlító adatok szerzése végett végeztünk hússzor annyi káliumnitrátra volt szükség, mint amennyit a fenti, találmány szerinti példa során használtunk. A viszonylagos standard eltérés, amelyet az előzőhöz hasonlóan tizenkilenc 65 mérésből álló sorozat alapján számítottuk ki, 4%. 4
