170551. lajstromszámú szabadalom • Eljárás teljesen szintetikus úton előállított D-béta, béta-dimetilciszteint tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

3 170551 4 származékai racemátjának optikailag aktív bázisok­kal — így például brucirmal, d-pszeudoefedrinnel vagy 1-efedrinnel (lásd „The chemistry of Peni­cillin", 1949, Princeton University Press, 585 413 sz. Nagy-britanniai 2 450 784 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli 738 520 sz. belga szaba­dalom) vagy 1-norefedrinnel (P21 38 122.6. sz. sza­badalmi bejelentés) — végzett hasításával állítható elő. A racemát-hasításhoz a D,L-0,ß-dimetil-ciszteint megfelelő származékokká alakítjuk át, azaz a 0-,/3-di­metil-cisztein-molekulába — mint ez az aminosavak race mát-hasítása során szokásos- védő csoportokat vezetünk be. Racemát-hasításra alkalmas szárma­zékok például a D,L-+ /3,0-dimetil-cisztein, illetve az S-benzil-D,L-0,ß-dimetil-cisztein N-etilezett termékei, valamint a D,L-/3jJ-dimetil-cisztein karbonilvegyü­letekkel alkotott reakciótermékeinek acilezett szár­mazékai. Különösen az aminocsoport egyik vagy mindkét hidrogénatomját védjük. Egyidejűleg a merkaptocsoport hidrogénatomját is védhetjük. Ez a védelem az aminosav- valamint peptid kémiában ismert módszerek segítségével történhet. Az aminocsoport védelme szempontjából például a benzilcsoport, o-feniletil-csoport, a magban szubsztituált benzilcsoport, mint például a p-bróm­vagy p-nitrobenzil-csoport, a karbobenzoxicsoport, a karbobenztiocsoport, a trifluoracetilcsoport, a ftalilcsoport, a tritilcsoport, a p-toluolszulfonil-cso­port, és hasonlók, valamint egyszerűen acilcsopor­tok, mint acetilcsoport, terc-butilkarboxi-cso­port, stb. jöhet számításba. Különösen a peptid­-szintézisben szokásos védőcsoportok és az ott al­kalmazott hasítási módszerek alkalmasak. Utalunk itt többek között J. P. Greenstein és N.Wimitz: „Chemistry of Amino Acids", 2. kötet., 883 old., John Wiley and Sons Inc., New-York, 1961, vala­mint HoubenWeyl: „Methoden der organischen Chemie", 11/2 kötet, (1958), c. művére. Az amino­csoport védelmére a karbalkoxicsoport, például rö­vidszénláncú karbalkoxicsoport is számításba jöhet. A D,L-ßj3-dimetil-ciszteint például ismert módon alakíthatjuk át valamely I általános képletű vegyü­letté, mely képletben Ac jelentése acilcsoport, kü­lönösen benzoil-, tozil-, nitrofenilszulfenil-, acetil­vagy előnyösen formilcsoport, Z jelentése hidro­génatom, de Ac-al együtt diacilcsoport is lehet, különösen ftalilcsoport, R jelentése hidrogénatom vagy benzilcsoport, vagy Ac jelentésével azonos. Ugy is eljárhatunk, hogy a D,L-|3j3-dimetil-cisz­teint ismert módon alakítjuk át valamely II álta­lános képletű tiazolidin-4-karbonsawá, mely képlet­ben R1 és R 2 jelentése azonos vagy különböző, és hidrogénatom vagy 1—8 szénatomszámú alkilcso­port vagy cikloalkü- vagy aril- (például fenil)-cso­port, és Ac jelentése a fent megadott. E vegyületek közül előnyösek azok, amelyeket D.L-0,0-dimetil-cisztein, valamely 2,2-dialkil-5,5-di­metil-tiazolidin-4-karbonsav N-acetil-, vagy előnyö­sen N-formil származékává való átalakítása útján állítunk elő. E vegyületek közül különösen az N-formil-2,2,5,5-tetrametil-tiazolidin-4-karbonsav (N-formil-izopropilidén-D,L-0,0-diinetil-cisztein) hasz­nálata előnyös. E tiazolidin-4-karbonsavak könnyen előállíthatók a D,L-0,j3-dimetil-ciszteinből, és a meg­felelő karbonil-vegyületekből („The Chemistry of Penicilline" 456-468 old., Princeton University 5 Press, 1949). Az N-acilvegyületekké, valamint a védett merkaptocsoporttal rendelkező vegyületekké való átalakítást ugyanezen irodalmi hely írja le. Különösen a következő D,L-/3^-dimetil-cisztein-szár­mazékok alkalmasak: N-formil-DJ.-/3j3-dimetil-10 -cisztein, N-formil-S-benzil-D,L-j3^-dimetil-cisztein, és az N-formil-izopropilidén-D,L-/3j3-dimetil-cisztein. A védőcsoportok könnyen lehasíthatok. Vagy szolvolitikusan könnyen lehasítható acilcsoportokról vagy reduktíven könnyen lehasítható csoportokról, 15 például benzilcsoportokról van szó. A szolvoli­tikusan lehasítható védőcsoportokat például híg sa­vakkal vagy bázikus anyagokkal (káliumkarbonáttal, nátriumkarbonáttal, vizes alkálioldatokkal, alkoholos alkálioldatokkal, ammóniával) végzett elszappanosítás-20 sal, szobahőmérsékleten vagy rövididejű forrással ha­sítjuk le. A hidrogénezéssel lehasítható csoportok, mint a benzilcsoport vagy karbobenzoxicsoport, nát­riummal vagy folyékony ammóniával végzett redukció útján hasíthatok le. 25 A racemát elválasztáshoz optikailag aktív bázis­ként különösen brucin, 1-norefedrin, 1-efedrin, d-pszeudoefedrin alkalmas. Használhatók azonban egyéb, racemát-hasításra alkalmas bázisok is, mint tebain, kinidin. 30 A racemát-hasítás, valamint a védőcsoportok le­hasítása például az alábbi irodalmi helyeken meg­adott módszerek szerint történhet: „The Chemistry of Penicillin", 456-468 old., Princeton University Press, 1949, 585 413 sz. Nagy-britanniai szabadalmi 35 leírás. A fent említett D,L-j3.0-dimetil-cisztein-szárma­zékok racemátjának hasítására L-lizint vagy 1-pszeu­donorefedrint is használhatunk. A D-ßß-dimetil­-cisztein előállítására kiindulási anyagként például a 40 szubsztituált tiazolidin-4-karbonsavak olyan izomer­keverékei alkalmasak, amelyek azonos mennyiségű optikailag aktív komponenst tartalmaznak. Különösen a szintézisnél kapott racemátot alkal-45 mázzuk kiindulóanyagként. Olyan izomerkeverékek is használhatók azonban, amelyekben a kompo­nensek mennyiségi aránya különböző. A diasztereomer sók frakcionált kristályosítását előnyösen alkoholos oldatban hajtjuk végre. Alko-50 hóiként előnyösen rövidszénláncú alkanolokat, mint metanolt, etanolt vagy izopropilalkoholt haszná­lunk. Használhatók az alkoholoknak egyéb oldó­szerrel — így éterrel, ketonokkal vagy vízzel — ké­pezett keverékei is, mimellett a víztartalom álta-55 Iában legfeljebb 10% lehet. A szubsztituált tiazolidin-4-karbonsav izomer­-keverékhez célszerűen kb. 0,5—1,5 mól előnyösen 1,0-1,2 mól L-lizint adunk. Ammónia jelenlétében a szükséges L-lizin mennyiség kb. 0,9mól-ra csök-60 kenthető. Az ammónia mennyisége ez esetben kb. 0,1—20 mól, előnyösen 0,5-5 mól/mól izomerkeve­rék. A diasztereomer-sók előállítása általában a komponensek egymás után következő feloldása út­ján történik a szerves oldószerben, illetve oldó-65 szerelegyben, mimellett az oldási hőmérséklet 2

Next

/
Thumbnails
Contents