170493. lajstromszámú szabadalom • Mérőoldat és eljárás koncentrációk közvetlen mérésére

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1975.1. 14. (RA-629) Közzététel napja: 1977.1. 28. Megjelent: 1978. II. 28. 170493 Nemzetközi osztályozás: G01N 31/16 Feltalálók: dr. Damokos Tamás oki. vegyészmérnök, oki. műszeres analitikus szakmérnök, dr. Havas Jenő oki. vegyész, Budapest Tulajdonos: RADELKIS Elektrokémiai Műszergyártó Szövetkezet,. Budapest Mérőoldat és eljárás koncentrációk közvetlen mérésére 1 A találmány tárgya olyan reagens kompozíció, amely a meghatározandó komponenssel lényegében szukcesszív egyensúlyokat kialakító vagy lényegében szukcesszív kiszorítási reakciókat létrehozó olyan elegy, amelynek jellemző paramétere a meg- 5 határozandó komponens szigorúan monoton függvénye, továbbá olyan mennyiségi elemzési eljárás, amelynek során a mintát közvetlenül vagy közvetve a reagens kompozícióval reagáltatjuk, és utóbbi jellemző paraméterének a reakció után mérhető 10 értékéből a meghatározandó komponens koncentrációját megállapítjuk. Valamely rendszerben egy adott komponens koncentrációjának meghatározása az analitikai kémia leggyakoribb feladata. Ez történhet közvetlen, 15 vagy közvetett mérési eljárás útján. A közvetlen mérés általában csak a legegyszerűbb esetekben alkalmazható, így pl. kétkomponensű rendszerek valamely olyan tulajdonságának (pl. sűrűségének, törésmutatójának stb.) meghatá- 20 rozása útján, amely a keresett koncentrációval egyértelmű összefüggésben áll. Ez az eljárás azonban csak igen ritkán alkalmazható, mert a minták az esetek túlnyomó többségében kettőnél több komponenst tartalmaznak. 25 A közvetlen mérés másik ismert esete, amelynél a minta több komponensű ugyan, de a méréshez olyan mérőérzékelőt alkalmaznak, amely a keresett koncentrációjú komponensre szelektíven érzékeny. Ilyen mérések példájaként a pH-méréseket, vala- 30 mint a szelektív ionérzékeny elektródokkal végzett ionkoncentráció méréseket említhetjük. Ezeknek a meghatározási módszereknek az előnye nagy érzékenységük, közös hátrányuk viszont az a körülmény, hogy a mért paraméter (a mérőelektród potenciálja) és a keresett koncentráció közötti összefüggés nem lineáris, és értéke függ a rendszerben jelenlevő többi komponens minőségétől és koncentrációjától is. Ezért a koncentráció meghatározás pontatlan. A fenti nehézségek következtében a közvetlen módszereknél jobban elterjedtek a közvetett meghatározási eljárások (titrálások). Ezeknél azonban ugyancsak számos nehézség jelentkezik: a titráló reagens oldatok pontos elkészítésének, faktoruk beállításának, változatlan titerrel történő tárolásuknak, nagypontosságú adagolásuknak szükségessége, továbbá a titrálási reakció végpontjának észlelésében jelentkező indikációs hiba megannyi olyan tényező, amely titrimetriás elemzési módszer hátrányaként tudható be. További problémát jelent, hogy a manuális titrálások munka- és időigényesek automatikus titrálókészülékek alkalmazásával ez utóbbi nehézségek kiküszöbölhetők ugyan, viszont az ilyen készülékek költségesek és bonyolultak. A jelen találmány alapját az a felismerés képezi, hogy mind a közvetlen mind pedig a közvetett mérőmódszereknek a fentiekben részletezett valamennyi hibája kiküszöbölhető olyan új, a jelen találmány szerinti komplexképző reagens útján, 170493