170490. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új ciano-kinoxalin 1,4-dioxidok előállítására

170490 1. sz. táblázat Legkisebb gátló konc. Százalékos védelem* Mg/ml Vegyület Streptoc. Escher. Streptoc. Escher pyogenes coli pyogenes coli se. p.o. se. 6(7)-ciano-3-metil-konoxalin-2-karboxamid-1,4-dioxid 6(7)-ciano-N-3-dimetil-kinoxalin-2-karboxamid-1,4--dioxid 6(7)-ciano-N,N-3-trimetil-kinoxalin-2-karboxamid-1,4-dioxid 6(7)-ciano-N-etil-3-metil-kinoxalin-2-karboxamid-l ,4--dioxid 6(7)-ciano-N-(2-hidroxi-etil)-3-metil-kinoxalin-2-karboxamid-1,4-dioxid 6(7)-ciano-N-(2-N,N-dimetil)-amino(etil)-3-metil-kinoxalin-2-karboxamid-l ,4--dioxid <0,39 0,78 < 0,39 < 0,39 6,25 0,39 < 0,39 < 0,39 6,25 1,56 6,25 3,12 100 100 100 100 90 70 90 100 90 100 100 100 80 90 30 0 + A teszt során a vizsgált vegyületet a Strep, pyogenes esetében 50 mg/kg testsúly, az E. coli esetében 25 mg/kg te~súly mennyiségben alkalmaztuk. Az olyan I általános képletű vegyületek, amelyekben az RL vagy az R2 jelentése -CH2CH2NR3R4 általános képletű csoport, savakkal addíciós sókat alkotnak. A sókat önmagukban jól ismert módszerekkel állíthatjuk elő, például oly módon, hogy a bázisos kinoxalin-l,4-dioxid alkalmas oldószerben, például vízben, acetonban, metil-alkoholban, etil-alkoholban vagy butil-alkoholban készített oldatát a megfelelő sav mólegyenértéksúlynyi mennyiségét tartalmazó oldatával reagáltatjuk. Ha a só csapadék alakjában kiválik, azt szűréssel különítjük el. Kinyerhetjük azonban a sót az oldószer elpárologtatásával vagy, vizes oldatok esetében, liofilizálással is. Jóllehet a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek gyógyászati alkalmazása esetén előnyösen a gyógyászatilag elfogadható savakkal alkotott sókat állítjuk elő, az egyéb sók is számos célra alkalmasak. Ilyen felhasználási célok közé tartoznak például egyes vegyületek elkülönítése és tisztítása, vagy a gyógyászatilag elfogadható sók és a gyógyászatilag el nem fogadható sók átalakítása egymássá. Különösen értékesek a sók közül a szulfátok, hidrogén-kloridok, hidrogén-bromidok, nitrátok, foszfátok, citrátok, tartarátok, pamoátok, amszonátok, perklorátok, szulfoszalicilátok és a p-toluolszulfonátok. A találmány szerinti eljárással előállított kinoxalin-1,4-dioxidokat in vitro baktériumellenes aktivitásuk 40 45 50 55 60 65 értékes ipari mikrobaellenes szerekké teszi. Jól alkalmazhatók például a vízkezelésben, iszap fertőtlenítésben, festékek és a fa konzerválásában, de jól használhatók helyi fertőtlenítőszerekként is. Az utóbb említett célra történő alkalmazások esetén gyakran előnyös, ha az új vegyületeket mint hatóanyagokat nem toxikus vivőanyaggal, például növényi vagy ásványi olajjal vagy lágyító, puhító krémmel keverjük. Eljárhatunk azonban úgy is, hogy a hatóanyagokat cseppfolyós hígítószerekben diszpergáljuk vagy oldószerekben oldjuk. E célra felhasználhatók a víz, az alkanolok, a glikolok vagy ezek keverékei. A hatóanyagokat az ilyen készítményekben az esetek többségében előnyösen a kb. 0,01 súly%-tól a kb. 10súly%-ig terjedő koncentrációkban alkalmazzuk, a készítmény teljes súlyára vonatkoztatva. A találmány szerinti kinoxalin-1,4-dioxid vegyületek in vivo aktivitásuk alapján jól használhatók állatok baktérium okozta fertőzéseinek kezelésében és különösen értékesek állatok, elsősorban sertés, szarvasmarha és szárnyasok növekedésének elősegítésében. Az állatgyógyászatban az új vegyületek orálisan vagy parenterálisan, azaz intramuszkulárisan, szubkután vagy intraperitoneálisan adhatók, a kb. 1 mg/kg testsúlytól a kb. 100 mg/kg testsúlyig terjedő dózisokban. Általában azonban azt találtuk, hogy a 4