170484. lajstromszámú szabadalom • Ütvecsavarozókészülék különösen sínrögzítőcsavarokhoz

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1971. XII. 17. (PA-1117) Ausztriai elsőbbsége: 1970. XII. 17. (A 11350/70) Közzététel napja: 1972. IX. 28. Megjelent: 1978. II. 28. 170484 Nemzetközi osztályozás: E 01 B 29/28 Feltaláló: Theurer Josef mérnök, Bécs, Ausztria Tulajdonos: Fianz Plasser Bahnbauraaschinen Industriegesellschaft m.b.H. Bécs, Ausztria Ütvecsavarozókészülék különösen sínrögzítőcsavarokhoz 1 A találmány tárgya ütvecsavarozószerkezet különösen sínrögzítőcsavarokhoz, amely hajtómotorból, csavarozó fej bői, valamint a hajtómotor és a csavarozófej között elrendezett ütőműből áll. A vágányfektetés és karbantartás a sínrögzítőcsa- 5 varok ill. ezek anyáinak oldása és meghúzása tekintetében számos problémát vet fel. így pl. a csavarkötések az összes időjárási behatásnak ki vannak téve, aminek következtében a legtöbb esetben berozsdásodott, korrodált csavarok oldásához lénye- 10 gesen nagyobb erő ill. forgatónyomaték szükséges, mint ezen csavarok meghúzásához. Az egyes vasúttársaságok továbbá a csavarok meghúzásához igen szűk tűréstartományba eső meghatározott húzónyomatékot kívánnak meg a menet sérüléseinek jagy a 15 csavarok esetleges szakadásának elkerülése érdekében. Ilyen ismert előírt tűréstartomány pl. 18mkp-tól 22 mkp-ig terjedhet. A fenti követelményeket az eddigiekben ismeretessé vált csavarozókészűlékkel csak korlátozott 20 mértékben lehetséges kielégíteni, mert egyrészt erősen elkorrodált csavarok oldásához csak erősen túlméretezett, különösen túlméretezett hajtószerwel rendelkező csavarozókészülékek alkalmazhatók, másrészt viszont az ismert csavarozókészülékek az előírt és 25 szükséges húzónyomaték tűréstartományát nem képesek tartani. Ennek következtében megkísérelték a meghúzáshoz ill. oldáshoz szükséges hajtóteljesítményt ütőművek alkalmazásával csökkenteni, aholis alapvetően két különböző hajtásmód alkalmazása 30 terjedt el. így egyrészt préslégmotorok, másrészt villamos motorok kerültek alkalmazásra. Az említett megoldások hátránya azonban, hogy egyrészt a viszonylag kisméretű és teljesítményű csavarozókészülékek levegőszükségletének biztosításához is nagyteljesítményű légsűrítők alkalmazása szükséges, amely körülmény a fenti présléghajtások vágányépítő berendezésekben történő alkalmazását kérdésessé teszi, mivel az ilyen berendezésekben rendelkezésre álló hely és térfogat rendszerint csak korlátozott. Másrészt villamosmotorok is viszonylag nagyméretű és sok elemből álló áramfejlesztő tápegységek alkalmazását teszik szükségessé azok összes járulékos kiegészítőszerveivel együtt, tekintettel arra, hogy az alkalmazási területet olyan önjáró és vontatható berendezések képezik, amelyek nem csatlakoztathatók hálózatra. Mindezeken túlmenően a fenti készülékeket a szükséges húzónyomatékértékek biztosítása miatt fordulatszámcsökkentő hajtóművel is el kell látni, ami ugyancsak a készülék előállítási költségeit és külméreteit növeli. Mindkét fentiekben is felsorolt hajtásmód alkalmazása esetén a vasúttársaságok által pontosan és szigorúan előírt nyomatéktartomány tűrései ill. azok betartásának ellenőrizhetősége további jelentős problémát is okoztak. Az ismert ütvecsavarozókészülékbe a nyom'atékhatárolás céljából beépített csúszó tengelykapcsoló, pl. lemezes tengelykapcsoló ugyanis rendkívül sokrétű külső behatásnak van kitéve, amely hatások statisztikusán jelentkeznek és előre nem 170484