170471. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenil-butanol- származékok előállítására
11 170471 12 lonsavval való kondenzációja és ezt követő dekarboxilezés vagy hidrogénezés útján állíthatjuk elő, kívánt esetben az így kapott vegyületet észterezhetjük és/vagy az észtercsoportot redukálhatjuk. Előállíthatók továbbá az (I) általános képletű vegyületek oly módon is, hogy valamely (IV) általános képletű vegyületet vagy ennek valamely sóját egy (V) általános képletű vegyülettel vagy ennek sójával reagáltatjuk. A (IV) általános képletű vegyületeket például valamely p-Q'-acetofenon brómecetsav-alkilészterrel cink jelenlétében történő reagáltatása és adott esetben ezt követő elszappanosítás és/vagy redukálás útjáni állíthatjuk elő. Az (V) általános képletű vegyületek általában már ismert anyagok. A legutóbb említett előállítási módszer esetében vagy valamely, Q1 helyén hidroxil-csoportot tartalmazó (IV) általános képletű fenolt reagáltatunk, valamely, Q2 helyén a fenti meghatározásnak megfelelő X szubsztituenst tartalmazó (V) általános képletű vegyülettel, vagy pedig valamely Q1 helyén X szubsztituenst tartalmazó (IV) általános képletű vegyületet reagáltatunk egy Q2 helyén hidroxil-csoportot tartalmazó (V) általános képletű fenollá. A fenolok e reakcióhoz előnyösen a megfelelő fenolát, különösen a megfelelő nátrium- vagy kálium-fenolát alakjában alkalmazhatók. A reakciót célszerűen valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószer, mint dimetil-formamid, vagy foszforsav-hexametil-triamid és valamely katáizátor, mint rézpor jelenlétében folytatjuk le, körülbelül 50 C° és 200 C° közötti, előnyösen 80 C° és 130 C° közötti hőmérsékleten. A háogéntartámú (I) áltáános képletű vegyületeket előálíthatjuk a megfelelő (VI) áltáános képletű aminovegyületekből is, oly módon, hogy az utóbbi vegyületet először diazotájuk, például a sáétromossav valamely sójával vagy észterével, például nátrium-nitrittel vagy n-butil-nitrittel, vizes sósavban, körülbelül -20 C° és +10 C° közötti hőmérsékleten való reagátatás útján, majd a kapott diazóniumsót a szokásos módon a megfelelő háogénvegyületté áakítjuk át. Az R1 helyén fluoratomot tartámazó (I) áltáános képletű fluorvegyületeket előnyösen hidrogén-bór-fluoriddá (HBF4) váó reagáltatás és a kapott diazónium-tetrafluorborát körülbelül 100-200 C° hőmérsékleten, oldószer nélkül vagy valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószer, mint toluol, xilol vagy dioxán jelenlétében lefolytatott termikus bontás útján állítjuk elő. A bontási reakció lefolytatható azonban szobahőmérsékleten is, vizes közegben, rézpor jelenlétében. Ha a diazotáást nátrium-nitrittel vízmentes fluorhidrogénsavban folytatjuk le, akkor a reakcióelegy ezt követő felmelegítésével közvetlenül a kívánt fluorvegyületet kapjuk. A diazóniumcsoport klórra vágy brómra váó kicserélését előnyösen forró vizes oldatban réz(I)-klorid vagy réz(I)-bromid jelenlétében végezzük. A (VI) áltáános képletű kiindulási vegyületek például a megfelelő, de R1 helyén nitrocsoportot tartalmazó 3-hidroxi-vajsav-észterek redukciója útján alíthatok elő. A kapott (I) áltáános képletű vegyületekben kívánt esetben az Y helyén áló csoportot az irodáomban leírt módszerekkel, redukció, oxidáció, szolvolízis, észterezés vagy átészterezés útján vala-5 mely más, ugyancsak Y fenti meghatározása áá eső csoporttá alakíthatjuk át. így különösen váamely kapott, Y helyén -COOR2 csoportot tartámazó (I) áltáános képletű karbonsavat vagy észtert a megfelelő, Y he-10 lyén -CH2 OH csoportot tartalmazó alkohollá redukáltatjuk, előnyösen lítium-áumínium-hidriddel, a fentebb ismertetett módszerrel. Fordítva, az Y helyén -CH2 OH csoportot tartámazó (I) áltáános képletű alkoholok ismert 15 módszerekkel, például káium-permanganáttal vagy króm-trioxiddá a megfelelő, Y helyén -COOH csoportot tartámazó (I) áltáános képletű karbonsavvá oxidáhatók. Lehetséges továbbá a kapott (I) áltáános kép-20 létű vegyületekben az R helyettesítőt szolvolizálószerrel váó kezelés útján váamely más, ugyancsak R fenti meghatározása áá eső helyettesítővé átáakítani. így különösen váamely, Y helyén -COOA csoportot tartalmazó (I) átáános képletű észtert a 25 megfelelő, Y helyén -COOH csoportot tartámazó (I) áltáános képletű savvá, illetőleg a kapott, Y helyén -CH2 —O-Alkanoil csoportot tartámazó (I) átáános képletű észtert a megfelelő, Y helyén —CH2OH csoportot tartámazó (I) átáános kép-30 létű ákohollá hidrolizálhatjuk. Az ilyen szolvolízisek, illetőleg elszappanosítási reakciók ugyanolyan módszerekkel folytathatók le, mint amilyeneket fentebb a (II) áltáános képletű vegyületek szolvolízisével kapcsolatban ismertettünk. Az észterek el-35 szappanosítása előnyösen váamely alkoholos alkáifém-hidroxid-oldattal, például etanolos káium-hidroxid-oldattá történhet, körülbelül 20 C° és 120C° közötti, előnyösen a reakcióelegy forráspontjának megfelelő hőmérsékleten. 40 Lehetséges továbbá a kapott, Y helyén -COOH csoportot tartámazó (I) általános képletű karbonsavat a megfelelő A-OH áltáános képletű ákohollá észterezni, a kapott X, Y helyén -CH2OH csoportot tartámazó (I) áltáános képletű diolokat 45 is észterezhetjük valamely, célszerűen legfeljebb 6 szénatomot tartámazó alkánsavvá vagy ennek valamely reakcióképes származékával, például halogenidjével vagy anhidridjével, tehát például acetil-kloriddal, acetil-bromiddá vagy ecetsavanhidriddel. 50 Az észterezést célszerűen valamely savas vagy bázisos katalizátor, mint váamely szervetlen vagy szerves sav, mint sósav, brómhidrogénsav, jódhidrogénsav, kénsav, foszforsav, trifluor-ecetsav, benzolszulfonsav vagy p-toluolszulfonsav vagy váamely savas 55 ioncserélő, vagy pedig váamely bázis, például váamely alkálifém-hidroxid, mint nátrium-hidroxid vagy kálium-hidroxid, valamely ákálifénvkarbonát, mint nátrium- vagy kálium-karbonát, vagy pedig váamely szerves bázis, mint piridin jelenlétében, 60 adott esetben váamely, a reakció szempontjából közömbös oldószer, mint benzol, toluol vagy xilol ákalmazásává, körülbelül 0C° és 140 C°, előnyösen 20 C° és 100 C° közötti hőmérsékleten folytatjuk le. Az Y helyén -COOH csoportot 65 tartalmazó (I) áltáános képletű karbonsavak ész-6
