170467. lajstromszámú szabadalom • Szűrőberendezés és eljárás annak működtetésére
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1974. IV. 22. (ME-1725) Közzététel napja: 1977.1. 28. Megjelent: 1978. II. 28. 170467 Nemzetközi osztályozás: C02C 1/04 v \, Feltalálók: Nagy Géza oki. gépészmérnök 10%, Tóth István oki. gépészmérnök 10%, Péter Gábor oki. mérnök 10%, Muhits Tamás oki. gépészmérnök 5%, Veres Pál oki. gépészmérnök 15%, Oszkó Károly oki. gépészmérnök 15%, Budapest, Várnagy József oki. gépészmérnök 20%, Bánvölgyi István g.technikus 15%, Lajosmizse Tulajdonos: Mélyépítési Tervező' Vállalat 65%, Budapest, Vízgépészeti Vállalat 35%, Lajosmizse Szűrőberendezés, és eljárás annak üzemeltetésére 1 A találmány folyadék, főként szuszpendált lebegőanyagot tartalmazó víz tisztítására alkalmas szűrőberendezésre, valamint ennek üzemeltetésére szolgáló eljárásra vonatkozik. Víz tisztítására nyílt és zárt szűrőberendezéseket 5 egyaránt alkalmaznak. A nyílt szűrők hátránya, hogy csak kis szűrési sebességgel üzemeltethetők, ezért nagy alapterületű létesítményeket igényelnek. A szűrési sebesség lényeges növelését a zárt, túlnyomás (az atmoszférikusnál nagyobb, mintegy 10 2.5 5.0 att-ás nyomás) alatt üzemelő szűrők teszik lehetővé. A szűrési sebesség növekedésével járó szűrési teljesítmény-növekedés viszont csökkenti a helyigényt és a beruházási költségeket, tehát a zárt szűrők gazdaságosak, ezért jelentőségük nő. 15 A zárt nyomás alatti gyorsszűrők általában függőleges, henger alakú, acéllemezből készült tartályokban vannak kialakítva. E szűrők alkalmazása mintegy 20 000 m3 /nap teljesítményhatárig gazda- 20 ságos. Az állóhelyzetű zárt szűrők mérete - következésképpen teljesítménye - ugyanis bizonyos határon túl nem növelhető, mert a tartályfenék méretnövelésének gyakorlati okok szabnak határt (mintegy 3,0 m-t meghaladó átmérőjű tartályfenék- 25 kel általában már nem dolgoznak). Ismeretesek e hátrány kiküszöbölését célzó fekvő helyzetű henger alakú tartályokban kialakított ún. vízszintes, zárt, nyomás alatti szűrők is. Az egyik ilyen megoldásnál a tartály legmélyebb 30 helyének vonalában abból lefelé irányuló szűrtvíz-elvezető, illetve öblítővíz-betápláló csőcsonkok felett hosszirányban fordított helyzetű vályú húzódik, amelynek peremei a tartályfenéktől csekély távközben végződnek, a szűrt víz e réseken át hagyhatja el a berendezést. A tartályban levő szűrőanyagban levegőztető csőrács van ágyazva. A tisztítandó víz betáplálására a tartályon felül elrendezett csőcsonk szolgál. Ennek a megoldásnak az a hátránya, hogy mind a szűrtvíz elvezetése, mind az öblítővíz bevezetése erőteljesen központosán történik, ami a szűrőanyagban „holt terek" kialakulásához vezet, elsősorban a hengeres tartály falazata menti oldalsó tartományokban. Az itt levő szűrőanyag „árnyékban" van, a szűrőanyag többi részénél kevésbé, vagy egyáltalán nem vesz részt a szűrési folyamatban, s az öblítési folyamat során nem lazul fel, nem mosódik át, ami szennyezési gócok kialakulásához vezethet: szerves anyagok gyűlhetnek itt össze, kellemetlen szaghatások és ízek keletkezhetnek, mikroorg nizmusok, baktériumok telepedhetnek meg. Mészlágyítás alkalmazása esetén e szűrőréteg-tartományokban a szűrőanyag összeállhat. Ezek a hátrányok - amelyek a vízszintes, zárt hengeres szűrők elterjedését gátolják - egyébként valamennyi ismert vízszintes zárt gyorsszűrő-konstrukció esetében fennállnak, noha például az egész szűrőanyagra kiterjedő csőrács beépítésével is 170467
