170462. lajstromszámú szabadalom • Homlokfalba szerelt billenthető etetővályú sertéshízlaló rekeszhez

5 170462 6 értelemben állítsuk, és ezzel az 5 adagolóvályú 5a fenéklemeze és a 4 takarmányadagoló cső alsó része közötti magasságot változtassuk, a 10 szorítókerék meghúzásával ugyanis az 5 vályú tetszés szerinti magassági helyzetben rögzíthető a 6 vályú- 5 tartó fülhöz. Az 5 adagolóvályú ilyen magassági állíthatóságával lehetőség nyílik a takarmány mennyiségi szabályozására. Nyilvánvaló, hogy az 5 adagolóvályú legfelső helyzetében a 4 takarmányadagoló cső 7 10 perforációiból csak addig léphet ki takarmány, ameddig az 5 vályúban a takarmányszint el nem éri a perforációkat, tehát a további kiáramlást meg nem gátolja, következésképpen az 5 vályú legalsó helyzetének felel meg a maximálisan adagolható 15 takarmánymennyiség. A fent részletezett, találmány szerinti adagolószerkezettel tehát jól lehet alkalmazkodni a mindenkori - az adott állománytól függő — takarmánymennyiség igényekhez. Ugyanakkor a perforált 4 takarmányadagoló cső már az 20 5 adagolóvályúban lényegében egyenletes takarmányelosztást biztosít, szemben a szokásos dobozolási megoldással, amelynél a kupacok keletkezése — ezzel_ az állatok marakodása - kiküszöbölhetetlen volt. 25 Az 5 adagolóvályú a 6 vályútartó füllel a 4 takarmányadagoló csövön elfordítható a 2. ábrán bejelölt B nyíl irányában és ezzel a takarmány a 3 sunantólemezre juttatható, ahonnan a 11 etetővályúba jut, a surrantós takarmánytovábbítás még 30 egyenletesebb elosztást tesz lehetővé a 11 etetővályúban. Az 1., 2. és 4. ábrákon láthatóan a 11 etetővályú a 12a és 12b csapokkal van az la és lb vég-tartóoszlopokhoz csatlakoztatva, tehát elforgatható. A sertéshizlaló rekesz például rácsos oldalát 35 13 hivatkozási számmal jelöltük (2. ábra). Az la és lb oszlopok a 14 csapokkal az állattartási helységben előre kialakított fészkekben helyezhetők el. A 13 oldalfalak az la, lb oszlopokhoz a 13a rögzítőelemekkel csatlakoztatható. A mosóvíz elvezetésére 40 is alkalmas folyókát a 17 hivatkozási számmal jelöltük. A találmány előnyös hatásainak jelentkezéséhez nagymértékben hozzájárul a 11 etetővályú találmány szerinti kialakítása és a homlokfalban való 45 elhelyezkedése, ennek a vályúnak egy előnyös kiviteli változatát részletesebben, nagyobb méretarányban a 4. ábra tartalmazza. A 11 vályú keresztmetszetben egy a körívből és 50 annak két végéhez érintőlegesen csatlakozó b és c egyenesből áll. és ezeknek az alkotóelemeknek a mérete úgy van megválasztva, hogy az egy állatra eső vályú-űrtartalom a hizlalási szakasz vég-állapotánál szükséges takarmánymennyiség, plusz ennek 55 kétszeresét kitevő vízmennyiség befogadására legyen alkalmas abban az esetben, ha a hízó orr-része benne van a takarmány-keverékben. A 4. ábra szerinti vályúkialakítás három állást etetőállást, töltőállást és mosóállást- tesz lehe- 60 tővé. A töltőállás egyben a kirekesztés funkcióját is betölti. A 4. ábrán H-val jelöltük a homlokfalnak a vályú feletti határvonalát, amely az 1. és 2. ábra szerint 2b hosszanti merevítő alsó élének felel meg: 65 K a vályúnak a közlekedő út felé eső pereme, A vályúnak az állat, vagyis a hizlalórekesz belseje felé eső pereme, F a vályúfenék legalsó pontja, P a padlószint, CS a vályú (az 1. és 2. ábrán 12 hivatkozási számmal jelöltünk), és a P és H pontok közötti távolságot X-szel jelöltük. E jelölések segítségével a vályú alakja, helyzete és állásai a következőképpen definiálhatók. a vályú alakja: K és A közötti távolság: 0,8 X CS és K közötti távolság: 0,5 X CS és A közötti távolság: 0,4 X CS és F közötti távolság: 0,25 X a vályú helyzete: P és F közötti távolság: 0,1 X P és CS közötti távolság: 0,35 X a vályú fő-mutatói etetőállásban: H és K közötti távolság: 0,2 X P és CS közötti távolság: 0,35 X a vályú fő mutatói töltőállásban: H és K közötti távolság: 0,8 X H és A közötti távolság: 0,25 X a vályú fő mutatói mosóállásban: H és K közötti távolság: 1,1 X H és A közötti távolság: 0,5 X Ha az etetőállás szögét 0°-nak vesszük, a töltőállás szöge 82°, a mosóállásé pedig 129°. Ezzel a vályúkialakítással az állat felé eső A perem és a homlokfal H határolóvonalák közötti távolság elegendő ahhoz, hogy a hízósertés könnyen hozzáférjen a vályúhoz, ugyanakkor a vályú külső K pereme etetőálláshoz, belső A pereme pedig töltőállásban meggátolja, hogy az állat kimásszék a hizlaló rekeszből. A fent leírt vályúkialakítás mellett továbbá a legkisebb hízó sem tud a vályú alatt kimászni, sem etető-, sem töltőhelyzetben, ugyanakkor a vályú mosóhelyzetben a vályúprofil alatt elhelyezkedő folyókába üríthető és a kizárás természetesen ebben a helyzetben is biztosítva van. A találmány szerinti vályúval mind száraz (nedvesített), mind folyékony takarmánnyal történő etetést a vályú teljes hosszában történő, egyenletes adagolással lehet biztosítani, mivel kifolyónyílásra nincs szükség, és így a vályúnak nem kellc lejtéssel rendelkeznie, a takarmány nem úszhat el tehát a vályú egyik sarkába (ez a hátrány a jelenleg használatos megoldásoknál igen hátrányos tényezőként jelentkezik), a takarmány és víz aránya a vályú teljes hosszában azonos. A leírt vályúkialakítás két formában is lehetőséget biztosít a teljesen automatizált etetésre. Az egyik formában —például az 1-3. ábrákon bemutatott adagolórendszer alkalmazása mellett elmarad a töltőállás, a másik formában pedig a vályú automatikus forgatásával a betárolt takarmány és víz egyidőben juttatható az állatok elé. 3