170462. lajstromszámú szabadalom • Homlokfalba szerelt billenthető etetővályú sertéshízlaló rekeszhez

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1970. VIII. 28. Módosítási elsőbbség: 1971. IX. 15. (1-5 igénypont) Közzététel napja: 1972.1. 28. Megjelent: 1978.1.31. (ME-1269) 170462 Nemzetközi osztályozás: A 01 K 5/00, 1/00. Feltalálók: Di. Sós Frjgyes irodavezető' 30%, Bertha Miklós irányítótervezó" 15%, Berend Róbert tervező' 15%, Bocsor Géza irányítótervezó' 15%, Somogyi József tervező 25%, Budapest Tulajdonos: Mezőgazdasági Tervező és Beruházási Vállalat (AGROBER), Budapest Homlokfalba szerelt billenthető etetővályú sertéshizlaló rekeszhez 1 ' 2 A találmány sertéshizlaló rekeszhez előirányzott homlokfalba szerelt billenthető ctetővályúra, vala­mint takarmányadagoló szerkezetre vonatkozik. A hízósertések etetése általában padlós vagy vályús etetési rendszerben történik. Padlós etetésnél 5 a szemcsés takarmányt - granulátumot a padlóra szórják, és onnan az állatokkal szárazon feletetik. A padlós etetés előnye egyszerűségében, olcsóságá­ban, valamint könnyebb gépesíthetöségében és automatizálhatóságában rejlik. Hátránya viszont. 10 hogy a granulátum porzik, az állattartási körül­mények nem higiénikusak, mert a takarmány az ürülékkel keveredik, az állatok könnyen takar­mányszilikózist kapnak. 15 E hátrányt kiküszöbölik a vályús etetési rend­szerek, amelyekben száraz, vagy nedvesített takar­mányt, vagy híg-takarmányt etetnek az állatokkal. A száraz vályús etetésnél ugyancsak granulátumot, vagy őrölt (dercés) takarmányt használnak, ha a 20 vályúba a száraz takarmány beadagolása előtt vizet eresztenek, nedvesített takarmányos vályús etetésről beszélünk. Ennek a rendszernek az előnye, hogy porzás alig van tehát a higiéniai követelmények jobban ki vannak elégítve, emellett a rendszer jól 25 gépesíthető és automatizálható, hátrányként jelent­kezik viszont, hogy egyrészt költséges, másrészt a szokásos legfejlettebb adagolás mellett is a takar­mány nem összefüggően, hanem kupacok formá­jában kerül a vályúba, és a tapasztalatok szerint az 30 állatok marakodnak az etetéskor egy-egy ilyen ku­pacnál. A hígtakarmányos vályús etetésnél a takarmányt például burgonyát, a vályúba adagolás előtt már vízzel keverik, és így híg állapotban juttatják a vályúba. E rendszer előnye, hogy porzás egyáltalán nincs, és gumós takarmányok is etethetők az álla­tokkal, hátrányos viszont, hogy speciális vályú­kialakítást az adagolószerkezeteket igényel, ezért nehezen gépesíthető és automatizálható. Ismeretesek törekvések a fenti rendszerek külön­böző vonatkozásokban történő tökéletesítésére. így például a 69 821 számú magyar szabadalmi leírás olyan vályúelrendezést javasol, amelynél ugyanaz a rekesz egyaránt alkalmazható tenyészdisznók és hízósertések tartására. Á 436 83Q számú svájci sza­badalmi leírásból olyan rácselem ismerhető meg, amellyel valamely istálló-térből adott nagyságú re­kesz választható le. A 420 715 számú svájci szaba­dalmi leírás olyan rekeszsorra vonatkozik, amelynél a rekeszek nagyságával különféle nagyságú állatok­hoz lehet igazodni. Azt, hogy a fenti rendszerek és megoldások közül mikor melyik kerül alkalmazásra, a helyi adottságok, a sertésfajta és a rendelkezésre álló takarmányfajta dönti el. Következésképpen ha ezek a tényezők változnak, más etetési rendszerre kell áttérni, ami tetemes munkaráfordítással, költség­kihatással, valamint az átalakítás alatt szünetelő sertéshizlalás miatti vesztességel jár. 170462

Next

/
Thumbnails
Contents