170450. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bevonó anyag, különösen műanyagfurnirként felhasználható bevonó anyag előállítására
5 170450 6 A találmány szerinti eljárás 2. ábrán feltüntetett változatánál a 12 díszítőréteget és a 13 hordozóréteget egymástól függetlenül kezeljük más-más átitatószerrel, majd az egyik rétegre, esetünkben a 12 díszítőrétegre, ragasztószert hordunk fel. Az 5 eljárás során a 12 díszítőréteget egy 14 tekercsről húzzuk le és egy 15 átitatófürdőre vezetjük. Az átitató kezelés után a 12 díszítőréteg nyúlását kiegyenlítjük, majd egy 16 ragasztófürdőre vezetjük. A fentiekhez hasonlóan járunk el a 13 hordozó- 1° réteggel is. A 13 hordozóréteget egy 17 tekercsről húzzuk le és egy 18 átitatófürdőre vezetjük. A 13 hordozóréteg nyúlását a 18 átitatófürdő és egy 19 terelőhenger között szabadon vezetve egyenlítjük ki. Aszerint, hogy a 15 és 18 átitatófürdő és/vagy 15 a 16 ragasztófürdő esetenként átitató- vagy ragasztószerrel van feltöltve, kapjuk kezelés után a 12 díszítőréteget és a 13 hordozóréteget átitatószerrel és/vagy ragasztószerrel kezelve illetve bevonva. Az alkalmazott vegyszerek a felhasznált szerkezeti 20 anyagrétegek a késztermékkel elérhető tulajdonságok és más körülmények figyelembevételével választhatók meg. Az egyesítendő anyagrétegek a megfelelően megválasztott előkezelés után kerülnek a 19 terelő- 25 hengerre, majd egy 20 lebegtető szárítóba. A 19 terelőhengeren egyesítjük a rétegeket. A 20 lebegtető szárítóban a rétegekre alulról és felülről egyidejűleg fúvattunk meleg levegőt. A kiszárított 1 bevonó anyagot egy 21 tekercsre gyűjtjük. 30 A 3. ábrán a találmány szerinti eljárás egy másik változatát rajzoltuk le. Ennél a 24 tekercsről húzzuk le a 22 díszítőréteget illetve a 25 tekercsről a 13 hordozóréteget. A 22 díszítőréteg felszíne nyomdatechnikai eljárással van díszítve. A 23 hor- 35 dozóréteg egy erősebb falvastagságú és viszonylag olcsóbb papírfajtából készült. A rétegeket egy 26 terelőhengeren fektetjük fel egymásra és vezetjük tovább egy 27 merítőhengerre. A 27 merítőhenger segítségével keiül az anyag a 28 átitatófürdőbe. A 40 28 átitatófürdőt elhagyó rétegeket nyúlásuk kiegyenlítésére szétválasztjuk és a 22 díszítőréteget egy 29- íerelőhcngeren. a 23 hordozóréteget pedig egy 30 terelőhengeren vezetjük át. ahol ismét egyesítjük azokat. Az egyesített rétegeket innen 45 második kezelésre egy 31 átitatófürdőre vezetjük, melyben egy 32 és egy 33 merítőhenger segítségével vezetjük be azokat. A rétegekbe behatolt kezelőszer felesleges mennyiségét egy 34 kisajtolóhenger segítségével távolítjuk el. majd a rétegeket 50 ismét elválasztjuk egymástól és a 22 díszítőréteg belső oldalára egy 35 ragasztófürdőben ragasztószert hordunk fel. A ragasztószer felhordott mennyiségét egy 36 lehúzókéssel szabályozzuk. A rétegeket egy 37 terelőhengeren egyesítjük ismét, 55 majd egy 38 lebegtető szárítóban kiszárítjuk és egy 39 tekercsre feltekercseljük a kész 1 bevonó anyagot. A találmány szerinti eljárás alkalmazásával válik az lehetővé, hogy ugyanazt a díszítőréteget külön- 60 féle vastagságú és tulajdonságú hordozórétegekkel egyesítsük és ezáltal az anyagrétegek összekötésének technológiai eljárása során az impregnálószerekkel és adott esetben az alkalmazott ragasztó felhasználása révén egymástól eltérő tulajdonságo- 65 kat érjünk el. Egyazon minőségű díszítőréteg felhasználásával lehet a kapott kész bevonó anyagot felületi borítóanyagként vagy éllezárásra felhasználni aszerint, hogy a díszítőrétegét vékonyabb vagy vastagabb, tehát eltérő szilárdsági tulajdonságokkal rendelkező hordozórétegekkel egyesítjük. A kapott anyagoknál a felület minősége és díszítése pontosan egyforma. A falvastagság változásával változik, illetve állítható be a rétegelt szerkezeti anyag szilárdsága. Egyidejűleg azonban az is lehetséges, hogy szükség esetén az egyes rétegek tulajdonságait az alkalmazott átitatószer függvényében egymástól eltérően módosítsuk. Ennek révén készíthetjük elő a díszítőréteg felületét pl. lakkozáshoz illetve a hordozóréteg alapfelületét pl. ragasztáshoz. A találmány szerinti eljáráshoz átitatószerként célszerűen melamin-, karbamid- és akrilgyantákat lehet felhasználni. Ezek a hőre keményedő gyantaféleségek az általában 100 160 C° hőmérséklet határok közt végzett szárítási müvelet során kondenzálnak és ez teszi lehetővé, hogy a kész anyag szilárdsági tulajdonságai optimálisak legyenek. Az átitatás hatása azonban nemcsak a szárítási hőmérséklettől függ, hanem az adott gyantaoldat koncentrációjától és az adott papír által felvett oldat -mennyiségtől is. Mclamingyanták alkalmazása esetében a hordozórétegeket célszerűen 50?;-os oldattal kell kezelni. A gyantafelvétel mennyiségét egyrészt az adott rétegnek a fürdőben való áthúzási sebességével, azaz a papírnak az oldatban való tartózkodási idejével, másrészt az adagoló hengerpár résméretével lehet meghatározni. A gyantafel vét cl főként a nyers papír szívóképességétől és a gyantaoldat koncentrációjától függ. Minél nagyobb az adott nyers papír szívóképességc, annál nagyobb lesz a felvett gyanta mennyisége. A találmány szerinti eljárást a továbbiakban egy példák segítségével ismertetjük részletesen. 1. példa Díszítőrétegként egy 60 g/m2 fajlagos felületi súlyú dekorpapírt. hordozórétegként pedig egy 120 g/m2 fajlagos felületi súlyú papírt használunk fel. A rétegeket merítéssel együtt impregnáljuk. Impregnálószerként karbamid- és akrilgyanta 1 : 1 arányú keverékének 50'/-os vizes oldatát használjuk. A rétegeknek mintegy 357'-át telítjük gyantával. Minthogy az átitatószer jó ragasztó tulajdonságokkal is rendelkezik, azaz jelen leírásunk szóhasználatával élve ragasztószer jellegű átitatószer. az átitatás után a rétegeket egyesítjük és egy lebegtető szárítóban 100- 160 C° hőmérsékleten szárítjuk ki. A szárítóban az anyag haladási iránya értelmében emelkedik a hőmérséklet 100C°-iól 160C°-ra. A kész bevonó anyag vizsgálatakor megállapítottuk, hogy annak rugalmassága, tépő szilárdsága és ragaszthatósága kielégíti az igényeket. A díszítőrétegként felhasznált dekorpapírt ugyanilyen módon lehet 180 g/m2 fajlagos felületi súlyú papírral éllezáró anyaggá egyesíteni. 3
