170434. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ferde oldalsó gerendákból és azokat összekötő torokgerendából álló acél főtartó létesítésére

170434 Az acélszerkezetű főtartók esetében a helyszíni illesztések hosszadalmasak, a szerelési egységek nagy száma, különféle mérete, tömege az emelőgépek kihasználtságát nagymértékben rontja. A találmány célja, hogy a technika állásához 5 tartozó, jelenleg ismert főtartólétesítési megoldások hátrányait kiküszöbölje, és olyan megoldást szolgáltasson, amelynek segítségével nagy fesztávolságú épületek torokgerendás főtartói gyorsan, kis élőmunka ráfordítással, és a klimatikus viszonyoktól 10 alig befolyásoltan létesíthetők. Ezt a feladatot a találmány értelmében olyan eljárással oldottuk meg, amelynek lényege, hogy az oldalsó gerendákat a főtartó végleges helyének füg- 15 gőleges síkjában, vagy annak közvetlen környezetében külső végeikkel elgördülni és/vagy elcsúszni képes módon, belső végeikkel pedig egymás fölött elhelyezzük, a két oldalsó gerendához súlypontjuktól a belső, a végfuratokat tartalmazó végük 20 felé távközzel elhelyezkedő emelési pontjaikon emelésük előtt elfordulásukat lehetővé tevő csapok segítségével csatlakoztatjuk a torokgerendát, majd előnyösen e csapoknál fogva felemeljük az oldalsó gerendákból és torokgerendából álló, emelés köz- 25 ben csuklós rúdláncként működő egységet, miáltal az oldalsó gerendák felső végeit egymáshoz közelítjük, e felső végek tartományában kialakított végfuratokat egymással fedésbe hozzuk, a taréj csapnak e furatokba helyezésével a főtartó-részeket egymás- 30 hoz rögzítjük, végül a főtartót a végleges támaszokra helyezzük. Egy előnyös találmányi ismérvnek megfelelően torokgerendaként a két oldalsó, előnyösen gerinclemezes tartóként kialakított gerendákat kétoldalt 35 közrefogó, ugyancsak gerinclemezes, kettős gerendákat alkalmazunk. A találmányhoz számos olyan előnyös, újszerű többlethatás fűződik, amilyenekkel a jelenleg ismert hasonló célú megoldások nem rendelkeznek. 40 Alapvető előnyként jelentkezik, hogy a találmány szerinti eljárás az építés gyors átfutását gátló tényezőket messzemenően kiküszöböli, a jelenlegi legfejlettebb módszerekhez viszonyítva is 45 60-^70%-os időmegtakarítást biztosít. A szerkezet gyártása ugyanis üzemben történik, a helyszíni illesztések a minimumra vannak redukálva. Nincs szükség építési segédszerkezetekre, a szerkezet összeszerelése a terepen történik. Az üzemi gyártás a 50 betonszerkezetek érlelési idejét is kiküszöböli. Mivel a helyszíni munkavégzés minimális, igen rövid időt vesz igénybe, az építést a klimatikus viszonyok alig befolyásolják. A szerelési egységek kis száma miatt az emelőgépek igen jó hatásfokkal 55 használhatók ki. A nagy, mintegy 50,0 m-es fesztáv, a közbenső szint, a szabad, állvány nélküli szerelhetőség, a hegesztés, csavarozás és szegecselés szükségességének kiküszöbölése, az elhelyezési és gyártási pon- 60 tatlanságokat, az emelésnél bekövetkező rugalmas deformációkat kiegyenlítő támaszok, az egyértelműen meghatározott emelési mód a találmány újszerűségét és haladó jellegét egyértelműen alátámasztják. 6S A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen, amelyek a főtartó létesítésére irányuló találmány szerinti eljárás legfontosabb fázisait szemléltetik. A rajzokon az 1. ábra a főtartót emelés előtti helyzetükben, felülnézetben mutatja, a 2. ábra az 1. ábrán feltüntetett főtartó oldalnézete, a 3. ábra a főtartó emelés közbeni helyzetét ugyancsak oldalnézetben mutatja, a 4. ábra a főtartót a legnagyobb emelési magasságnak megfelelő helyzetében tünteti fel, az 5. ábra a főtartót végleges, tervszerinti helyzetében szemlélteti, a 6. ábra az 5. ábrán bejelölt ,,A" részletet perspektivikus nézetben tünteti fel. Amint az 1. és 2. ábra mutatja, a találmány szerinti főtartó két nagyobb 1 oldalsó gerendából és egy kisebb kettős 2 torokgerendából áll. A 2 torokgerenda két végén a 3 csapokkal van az 1 oldalsó gerendákhoz kapcsolva. Az 1 és 2 gerendákat a főtartók tervezett nyomvonalában a 6 emelési segédszerkezeteken és a fagerendákból készült 7 rnáglyán helyezzük el, ugyanitt be vannak építve a végleges 5 támaszok is, amelyekre a 2 oldalsó gerendák feltámaszkodnak. A 3 csapokhoz 4 emelőhimbák vannak csatlakoztatva. A főtartó végleges röpítésére a 8 taréjcsap szolgál (5. ábra). A találmány szerinti eljárás értelmében a főtartó létesítése a következőképpen történik: az építési helyen a főtartók helyének kitűzése után megépítjük a végleges 5 támaszokat, majd a két 6 emelési segédszerkezetet - amelyeket pl. görgős támaszok, vagy a főtartó végére szerelt csúszó saruk alkothatnak - és a közöttük elhelyezkedő 7 máglyán (amelyre azonban csúszó saruk esetében nincs szükség) elhelyezzük a két 1 oldalsó gerendát, és az azokat összekötő és kétoldalt közrefogó kettős 2 torokgerendát (1. és 2. ábra). A gerendák gerinclemezes tartókként vannak kiképezve. Ezután a tartók la, 2a gerinclemezeiben e célra kialakított furatokon átvezetjük a 3 csapokat, és azokba beakasztjuk a két 4 emelőhimbát (lásd a 2. és 6. ábrát). Amint a 2. ábrán jól látható, az emelés előtt a jobboldali 1 oldalsó gerenda belső vége a baloldali 1 oldalsó gerenda belső vége felett helyezkedik el, és a 2 torokgerenda kissé ferde helyzetű. A 4 himbák az 1 gerenda S súlypontjától kissé befelé, azaz, az S súlyponttól az 1 gerendáknak a 8a végfuratokat tartalmazó vége irányában X távolságnyira, az E emelési pontokon helyezkednek el (2. ábra). Erre alkalmas emelőszerkezet, pl. bakállványos daru segítségével a 2. és 3. ábrákon az a nyilaknak megfelelően megkezdjük az 1 oldalsó gerendák felemelését. Az emelési művelet során a jobboldali í oldalsó gerenda felső vége természetesen mindvégig a baloldali gerenda felső vége felett helyezkedik el, miközben az 1 gerendák a 3 csapok körül folyamatosan elfordulnak, s a 3 csapokkal rögzített 2 torokgerenda a csapokkal együtt emelkedik felfelé, s közben a 1 gerendák kényszervezetését biztosítja. Eközben az 1 gerendák alsó vége a 2