170408. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés hígtrágya hasznosítására öntözéssel
MAGYAR SZABADALMI 170408 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS Nemzetközi osztályozás: #w\ Bejelentés napja: 1970. XI. 4. (FA-878) A 01 c 21/00 A 01 k 23/00 I^t Módosítási elsőbbsége: 1971. II. 15. (Az 5. és 10—19. igénypontokra.) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1975. IV. 28. Megjelent: 1978. VII. 31. FALUSSY Ferenc, főmérnök, KÁLMÁN Ferenc, agronómus, Székesfehérvár Eljárás és berendezés hígtrágya hasznosítására öntözéssel 1 A találmány tárgya hígtrágya öntözéssel történő hasznosítására szolgáló eljárásra és berendezésre vonatkozik. Közismert, hogy a szakosított állattartó telepeken nagymennyiségű hígtrágya képződik, amely magas szervesanyag-tartalma miatt vízvédelmi-környezetvédelmi szempontból súlyos problémát jelent, másrészt viszont értékes növényi tápanyagokat tartalmaz. Egy 5000 férőhelyes sertéstelepen például — a mosó és öblítővíz mennyiségétől függően — napi 50—60 m3 egy 500 férőhelyes szarvasmarha telepen pedig napi 30-40 m3 hígtrágya termelődésével kell számolni. E sertéstelep hígtrágyája évi 5000 q vegyes műtrágyának megfelelő növényi tápanyagot tartalmaz. A jelenleg ismert hígtrágyakezelési módszerek egy részénél a trágyát gyakorlatilag szennyvíznek tekintik, ennek megfelelően tisztítják, és így — annak ellenére, hogy magas beruházási és üzemeltetési költség-igényű berendezéseket használnak - tápanyagtartalmától lényegében teljesen megfosztják. Kisebb állattartó telepeknél a trágyát töményen, hígítás nélkül szippantókocsival szállítják ki és szórják szét a földeken. E módszer egyrészt költséges, másrészt a túlságosan tömény trágya magas sótartalma talajkárosodást okoz. Nagyobb telepeknél a módszer az elviselhetetlenül nagy szállítási költség miatt gyakorlatilag nem jön számításba. Sertéstelepeknél ismert módszer a hígtrágya szilárd és folyékony fázisra való szétválasztása nyílt betonmedencá)en történő ülepítéssel. A folyékony fázist elöntözik, az ülepített fázist pedig, mint istállótrágyát, hagyományosan kezelik, esetleg szalmabálás tározókba vezetik. A megoldás hátránya, hogy az ülepítés, a kétféle trágyatechnológia tulajdonképpen 5 felesleges, emellett költséges és időigényes, a beruházási költség is magas, végül a nyílt ülepítőmedencében a tápanyagtartalom egy része megsemmisül; a tapasztalatok szerint a N veszteség a 60-70%-öt is elérheti. Egy további ismert megoldás szerint sertéstelepek 10 hígtrágyáját a téli félévben nyárfatelepre vezetik, és ott felületi öntözéssel hasznosítják, a nyári félévben pedig esőztető módszerrel öntözik el szántóföldeken. A módszer hátránya, hogy - mivel ugyancsak nyílt tárolóval dolgozik — a tápanyag egy része itt is 15 megsemmisül, a nyárfa pedig a tápanyagnak csak egy kis részét hasznosítja. Gazdaságosan legfeljebb két-három napos tárolásra alkalmas tároló létesíthető, így szakszerű szántóföldi öntözés nem lehetséges. Ismeretes olyan eljárás is, amelynél az állati ürülé-20 ket és vizeletet a lefolyórendszerben létesített tárolótartályban összegyűjtik, szükség esetén vizet adnak a trágyához, és azt mechanikai keverőszerkezettel szivattyúzásra alkalmas iszapszerű zaggyá keverik össze. A zagyot csővezetéken keresztül szivattyúzzák ki és 25 permetezik szét a földeken. Egyes esetekben az üzemeltetés oly módon történik, hogy a trágya kijuttatását tisztavizes öntözésre is szolgáló rendszerrel hajtják végre, különleges hordozható permetezőszerkezet segítségével. Az öntözést és trágyakiszórást 30 mindig különválasztva végzik. A megoldás hátránya, 170408 1
