170399. lajstromszámú szabadalom • Felső kelmetovábbító szerkezet varrógépekhez

5 170399 6 masan van felfüggesztve. Ez utóbbi biztosítása érdekében a 31 tolótalprúd a 32 vezetőfurat feletti tartományban 128 csuklóponttal rendelkezik. A 30 szorítótalprúd és a 31 tolótalprúd 32 vezetőfuratok feletti 230 ill. 231 rúdszakaszait a háromcsuklós 22 lengőtag 125 ill. 124 csuklópontjai illetve a 127 ütköző, valamint a 128 csuklópont határolja be. Ezen 230 és 231 rúdszakaszok egyenként egyidejűleg 330 ill. 331 nyomórúgók vezetőrúdjait is képezik, amelyek felső végeikkel a 40 vázkeret alsó felületére, míg alsó végmeneteikkel a 127 ütközőre, illetve a 128 csuklópontra felvitt szokványos tányérrúgókra vannak feltámasztva. A váltakozva előfeszített helyzetben levő 330 és 331 nyomórúgók feladatát a háromcsuklós 22 lengőtag folyamatos billenőmozgásának során felmerülő ellenállások áthidalásának megkönnyítése képezi. Ily példaképpen ezen nyomórúgók a 29 profilos kivágás előállítási tűréseit is hivatottak kiegyenlíteni. A 40 vázkeret függőleges irányban állítható, mégpedig felülről előfeszítést adó 41 nyomórúgó ellenében, amely a kelmét leszorító nyomást adja. A találmány szerinti felső kelmetovábbító szerkezet működését az alábbiakban ismertetjük. A kinematikai lánc első és második lengőtagját, nevezetesen a 20 lengőkart és a 21 csatlóelemet a 10 vezértengelyről hajtott, a 13 szögemelőből és a 14 csatlórúdból álló forgattyús mechanizmus lengeti, s ennek következtében a háromcsuklós 22 lengőtag az 1—3. ábrákon feltüntetett módon két szélső helyzetet és egy középső helyzetet vehet fel. Az említett kitüntetett helyzetek meghatározott szögállását a 40 vázkeret 29 profilos kivágása definiálja. A 20 lengőkar és a 21 csatlóelem lengőmozgása következtében a szélső helyzetekben a 20 lengőkar jobb oldali végállásában a 24 lengőtag-elem 124 csuklópontja, míg a 20 lengőkar bal oldali végállásában a 23 lengőtag-elem 125 csuklópontja ütközik fel a 40 vázkeret 29 profilos kivágásának megfelelő alsó faltartományára. Ily módon tehát a 40 vázkeretből, a 20 lengőkarból, a 21 csatlóelemből és a három csuklós 22 lengőtagból (amelynek 23 ill. 24 lengőtag-elemei váltakozva támaszkodnak fel a 29 profilos kivágásban) álló négyelemű kinematikai lánc a háromcsuklós 22 lengőtag megfelelő szélső helyzeteiben zártnak tekinthető. Ezen szélső helyzetekben, amelyek a vezérlőmechanizmus holt ponti helyzeteiben a mozgásirány megfordulása előtt definiáltak, felváltva hol a 130 leszorítótalp van felemelt és ugyanakkor a 131 tolótalp leeresztett, tehát alsó véghelyzetben, hol pedig fordítva. Az ábrák alapján tehát, amikor a 10 vezértengelyről meghajtott 11 körhagyótárcsa 12 forgatórúdja az 1. ábra szerinti helyzetben van, a 20 lengőkar jobb oldali végállásában tartózkodik, ennek megfelelően a háromcsuklós 22 lengőtag a 124 csuklópontnak a 29 profilos kivágás jobb oldali alsó sarkában való felütközése által meghatározott szélső helyzetben van. A 124 csuklópontban a háromcsuklós 22 lengőtaghoz kapcsolt 231 rúdszakasz, és az ehhez a 128 csuklópontban csatlakoztatott 31 tolótalprúd a 131 tolótalpat alsó véghelyzetben, vagyis a kelmére feltámaszkodva tartja. Amikor all körhagyótárcsa az óramutató járásával megegyező irányban továbbfordul, a mechanizmus a 2. ábra szerinti helyzetet veszi fel, vagyis a 20 lengőkar középhelyzetbe kerül, ennek megfelelően a háromcsuklós 22 lengőtag a 25 lengőtag-elem vízszintes helyzetével meghatározott középhelyzetet veszi fel, aminek következtében a háromcsuklós 22 5 lengőtaghoz a 125 csuklópontban csatlakoztatott 230 rúdszakasz és az ehhez kapcsolt 30 szorítótalprúd a 130 leszorítótalpat is alsó véghelyzetbe viszi, míg a 131 tolótalp még mindig alsó véghelyzetben tartózkodik. A 11 körhagyótárcsa továbbfordulásakor a 20 10 lengőkar bal oldali végállásába halad, ennek megfelelően a háromcsuklós 22 lengőtag 24 lengőtag-elemét a 21 csatlóelem útján magával viszi és ennek következtében a 124 csuklópont a 29 profilos kivágásban felfelé elmozdul. Ezáltal a 231 rúdszakasz és a 31 15 tolótalprúd a 131 tolótalpat felhúzza, miközben a 130 leszorítótalp alsó véghelyzetben a kelmére feltámasztva marad. Végül a 3. ábra szerinti helyzetből továbbfordulva all körhagyótárcsa 12 forgatórúdja ismét az 1. ábrán feltüntetett helyzetbe mozdul, 20 aminek következtében most már a 130 leszorítótalp elhagyja a kelmét és felső végállásába mozog, ugyanakkor a 131 tolótalp újra alsó végállásba került és a kelmére feltámaszkodik. A kelme továbbítása abban a mozgásfázisban történik, amikor a tolótalp már a 25 kelmén feltámaszkodó helyzetben van, a leszorítótalp pedig éppen halad lefelé, tehát az 1. ábra szerinti helyzetből a 2. ábra szerinti helyzetbe való mozgás során. Ekkor a 131 tolótalp az ábrát tekintve jobbra kissé eltolódik, amit a 126 csapszeg körül lengőmoz-30 gásra képes 26 billenőkar tesz lehetővé, és eközben a kelmét magával viszi. A találmány szerinti vezérlőmechanizmus sajátossága, hogy olyan holtponti helyzete is van, amelyre a 20 lengőkar és a 21 csatlóelem nyújtott, függőleges 35 állapota jellemző (2. ábra), amikor a háromcsuklós 22 lengőtag 25 lengőtag-eleme vízszintes helyzetet vesz fel. Ennek köszönhető, hogy az éppen lefelé mozgó leszorítótalp vagy tolótalp sebessége ezen mozgásnak a kelmére történő felütközést megelőző utolsó fázisá-40 ban erősen és folyamatosan legalább közelítőleg nullára csökken. A vezérlőmechanizmus önmagában ismert módon van összehangolva a varrógép hajtásával és komplex munkafolyatával, ami azt jelenti, hogy a talpak nyugvó helyzete a felső 10 vezértengely 45 félfordulatának megfelelő ideig tart, és ugyanakkor a talpak mozgása során a gyorsulás időfüggvénye folyamatos, szakadás, ugrás nélküli, a gép járása nyugodt. Az ismert kelmetoló szerkezeteknél a felülvezérelt tolótalp és a leszorítótalp a már említett módon 50 mindig a maximális sebesség körüli sebességgel éri el a kelmét, és ezért általában rugalmas vagy egyél) csillapítóeszközök alkalmazása volt szükséges a felütközési energia és az ennek kapcsán előálló rezgések, lengések csillapítása, végeredményben a kelmeelőtoló mozgás 55 messzemenő stabilizálása érdekében. A találmány szerinti kelmetoló szerkezet teljes mértékben mentes a fenti hiányosságoktól, és ebből számos előny származik. Szükségtelenné válik a' fenti okokból bármely 60 járulékos csillapítószerkezet alkalmazása, a háromcsuklós 22 lengőtagra ható 330 és 331 nyomórúgók más, a fentiekben már említett célt szolgálnak. A 130 és 131 talpak, valamint az ezeket hordó 30 illetve 31 talprudak stabilitásával szemben alacsonyabb követel-65 menyek adódnak, ezért ezen szerkezeti elemek az 3