170312. lajstromszámú szabadalom • Oszcillografikus ferrométer
170312 8 L/y távolságot az alábbi összefüggésből határozhatjuk meg: Lr = L0 L0 cosy — shry • tg Q cos (7 +Q) ahol LQ — a zj, eltérítési középponttól a 46 fluoreszcensz képernyőig a z koordinátatengely mentén mért távolság. A 6. ábrán a 43 elektronágyútól távolabbi 45 eltérítő lemezpár egy távolabbi kiviteli alakja van feltüntetve. Az ábrán alkalmazott jelölések: li — a 45 eltérítő lemezpár elsőrészének z koordinátatengely mentén mért hossza; M — az eltérítő lemezpár első és második része közötti töréspont; 12 — a 45 eltérítő lemezpár második részének a z koordinátatengely mentén mért hossza az M törésponttól a lemezek képernyő felőli szegélyéig; a 45 eltérítő lemezpár lemezeinek legkisebb távolsága; a 45 eltérítő lemezpár lemezeinek távolsága az M töréspontban; a3 — a 45 eltérítő lemezpár lemezeinek legnagyobb távolsága,; a — a 45 eltérítő lemezpár lemeze két része közötti törésszög. A 7. ábrán az elektroncső elektronágyútól távolabbi 45 eltérítő lemezpárja lemezeinek 55 szegélyvonala van feltüntetve. A feltüntetett szegélyvonal szerint a lemezek 43 elektronágyú felé eső szegélye van levágva. Az 55 szegélyvonal alakja az alábbi összefüggéssel van adva: ai -a2 lemezpár lemezei közötti feszültséget U-val jelöljük, úgy a 42 elektronsugárcső 44,45 eltérítő lemezpárjainak központos elrendezése esetén létrejött D0 eltérítés az alábbi összefüggésből nyerhető: 2Ua U Do = Lo li-l, a2 , T" 2 ai , 1 üi a2 a2 -üi a3 -a2 Az olyan elektronsugarak számára, amelyeket a 43 elektronágyúhoz közeli 44 eltérítő lemezpár is eltérített, az elektronágyútól távoli 45 eltérítő lemezpár eltérítési érzékenysége megváltozik, mivel egyrészt az eltérítő lemezek elektronsugár irányában mért effektív hossza nagyobb lesz, másrészt más a 45 eltérítő lemezpárnak a 46 képernyőtől az elektronsugár irányában mért távolsága is. Általában érvényes hogy Dy Dri (cos7 — SÜ17 • tg Q) cos 7 A D inkrement az elektronsugár lefelé történő eltérítése esetén AD= D7 - D 0 = D 0 tg7 • tg(7 +Q) Az elektronsugár felfelé irányuló eltérítése esetén az egyenletben + 7 helyett - 7 írandó. Határozzuk meg azt, hogy a felső lemez milyen mértékű alakváltoztatása szükséges a AD inkremenet. kompenzálásához. Az olyan elektronsugárra, melyet az elektronágyúhoz közeli 44 eltérítő lemezpár 7 szöggel eltérített, érvényes, hogy ahol gc-QA hető: C-(-+Q) gc gc a szegélyvonal egy pontjának az elektronágyú tengelyvonalába eső koordinátatengelyen mért koordinátaértéke; a szegélyvonal pontjának az elektronágyú tengelyvonalára merőleges koordinátatengelyen mért koordinátaértéke; az elektronágyúhoz közelebbi eltérítő lemezpár által létrehozott eltérítési középpontnak az elektronágyútól távolabbi eltérítő lemezpár elektronágyúhoz közelebbi végétől mért távolaz elektronágyú tengelyvonalára állított merőleges és a fluoreszcensz képernyő síkja által bezárt szög; állandó, amely az elektronágyútól távolabbi eltérítő lemezpár geometriai méreteitől függ. C állandó értéke az alábbi összefüggésből nyer-C=*i h-l cos a (&2 n ai a2 + -1 la n a2 a3 -a 2 ) Ha az elektronsugárnak a 46 képernyőn mért eltérítését Dy-val, az anódfeszültséget Ua -val, a 45 2Ua = Lo • cosQ U ^ cos(7 + Q) l.Tl«-? Wn ^ ai n a2 a2 -a! 33-a2 ahol cos 7 es 1*7 = 12 cos 7 Kisebb eltérítési szögek esetén alkalmazható az alábbi közelítés: AD = dD7 Ekkor változó mennyiségként nemcsak az Ub mennyiség, hanem a, távolság is szerepelni fog, mivel a 44 eltérítő lemezpár lemezei nem párhuzamosak. Emiatt dÜ7 = ' • dli7 + 31i7 3D7 dat dat felismerve, hogy daj : nyerjük, hogy 2dli7COS7 a2 -rai 21, 2Ua __ Lo cos Q <üi7 U ŰUy cos(7 + Q * a, 4
