170311. lajstromszámú szabadalom • Oszcilloszkópos ferrométer
170311 5 6 Az 5 tekercs belső terében egy 6 mérőtekercs van elhelyezve, amely a ferromágneses anyagból készített 7 vizsgálati mintadarab mágnesező szerve. A 4 szekunder tekercshez koaxiálisán 9 tekercstesten egy 8 toroidtekercs van tekercselve, amely az 5 tekercs térerősségmérő szerve. A 6 mérőtekercs egy lineáris 10 előerősítő bemenetéhez csatlakozik, míg kimenete egy kétsarkú II átkapcsoló útján egy elektronikus 12 kapcsolószerkezet bemenetéhez, vagy pedig egy 13 diferenciálerősítő egyik bemenetéhez csatlakozik. Az elektronikus 12 kapcsolószerkezet másik bemenetéhez a II átkapcsoló útján egy tárolószerv csatlakozik. A 12 kapcsolószerkezet a 14 integrátor bemenetéhez van kötve, kimenete pedig a mágnesező mérőcsatorna 15 hitelesítőszervével, valamint a 16 fáziskorrektor bemenetével van összekötve. A 16 fáziskorrektor kimenete a 18 katódsugárcső 17 vertikális eltérítő lemezeihez csatlakozik. A tárolószerv egy olyan kétsávos légágyazású 19 mágneses dob, amelynek két tengelyirányú 191 és 19II állásai a mágneses dob sávkapcsolójával rögzíthető. Átkapcsolóként a 19 mágneses dob rugalmas 21 tengelyével összekötött 20 kulisszát alkalmazunk. A 21 tengely egy 22 teleszkópkapcsoló útján egy 23 szinkronmotorral van összekötve, amelynek 24 házán a tengelyre nézve koaxiálisán egy a 23 elektromotor 24 házának forgatóművét képező 25 és 26 csigahajtómű csatlakozik. A 23 elektromotor tápforrásának frekvenciája megegyezik a mágnesező szerv tápforrásainak frekvenciájával. A 19 mágneses dob 27 házában kör mentén egymáshoz képest átlósan lejátszó 28 és 29 mágnesfejek vannak elrendezve. A 19 mágneses dob felülete és a 28, 29 mágnesfejek közötti légrés a rögzítendő remanens fluxus lecsengésének lineáris zónájába esik. Ennek a zónának nagyságát a következőképpen választjuk meg: mint ismeretes a rögzítendő remanens fluxus a következő törvényszerűséget követi: $a _ e -27r _a <í>o X ahol „a" jelenti a mágneses jelhordozók és a 28 ill. 29 mágnesfej közötti légrés méretét X pedig a rögzítendő jelek hullámhosszát jelenti. Minthogy 0a /0 o hányados az a/X potenciál sorát jelenti, és minthogy a harmadik hatványkitevős tagnál a függvény letörik, így az összefüggés £-'-M+ ^(í)'-f'"(*)" Amennyiben a 0a /0 o hányados értékét a nem lineáris összetevő megengedett viszonyának megfelelőképpen az első I tagra vonatkoztatva írjuk fel, úgy hi)' -f-3 (T) 1 értéket kapjuk, amely ennek az egyenletnek a megközelítő megoldását adja, azaz a fej és mágneses jelhordozó közötti légrésnek a megengedhető nagyságát a felviendő jel hullámhosszának függvényében, ahol a remanens fluxus lecsengésének lineáris értéke a — =n 5 A érték alapján állapítható meg. A 28 lejátszófej egy 30 összegező áramkör első bemenetéhez van kapcsolva, a másik bemenete pedig egy 31 szintszabályozó útján a 30 összegező áramkör 10 másik bemenetével van összekötve. A 30 összekötő áramkör kimenete egy 32 nullindikátorhoz csatlakozik, - amely a jelek egyenlő arányát jelzi — valamint a 33 átkapcsolón át a 18 katódsugárcső 17 vertikális eltérítő lemezeihez, vagy pedig a II átkapcsolóhoz 15 csatlakozik, amelynek érintkezői a 12 kapcsolószerv bemenetére és a 13 differenciálerősítőre vannak kötve. A térerősség jeladó szervének kimenete, azaz a 8 tekercs egyrészt mágnesező tér mérőcsatornájának 34 integrátor bemenetéhez van kötve, másrészt egy 35 20 hitelesítőszervhez és egy 36 fáziskorrektorhoz is csatlakozik, amely utóbbinak a kimenete a 18 katódsugárcső 37 horizontális eltérítő lemezeihez van kötve. A találmány szerinti ferrométer működésének 25 módja a következő: A mágnesező szerv jele a 10 előerősítő valamint II átkapcsoló 38 érintkezője útján a 12 kapcsolószerv bemenetére jut. Ennek kimenetéről vett jel a 14 integrátorra, a 15 hitelesítőszervre a 16 fáziskollek-30 torra valamint a 17 vertikális eltérítő lemezekre jutnak. A 12 kapcsolószerv másik bemenetére a II átkapcsoló útján a 19 mágneses dob jele érintkezik. A mágneses dob jelei az etalon ferromágneses mintaanyag mágnesezési görbéjének megfelelő jeleket tar-35 tahnazza, amelyek az összehasonlítás alapjául szolgálnak. A tárolószerv a következőképp működik. A 19 mágneses dob egyik sávján az etalon mágnesezési görbéinek megfelelő jelek vannak jelen, azaz I(t), míg 40 a másik sávon szinusz alakú órajelek vannak. Az órajelek frekvenciája azonos az összehasonlító etalon mintadarab mágnesezésének frekvenciájával. Az órajelekkel a 30 összegező áramkör bemeneteire a 28 és 29 mágnesfejekről érkező jeleket — azaz az etalon 45 ferromágneses anyag jeleit és a vizsgálandó anyag jeleit — azonos fázisúvá alakítjuk. E célból a 19 mágneses dobot a mérés előtt a 1911 állásba állítjuk, ahol a 28 és 29 mágnesfejekkel szemben álló 19 mágneses dobon levő sávot — amelyre a szinusz alakú 50 órajeleket vittük fel — rögzítjük. A 19 mágneses dob radiális irányú kilengései folytán keletkező ellenkező előjelű és eltérő amplitúdójú jelek a 28 és 29 mágnesfejekről a 30 összegezőkapcsolás bemenetére jutnak, amelynek kimenetén 55 egy 32 nullindikátor van elhelyezve, amely a jelek egyenlőségét jelzi. A 28 és 29 mágnesfejek által szolgáltatott jelek azonosságainak beállítására egy 31 szintszabályzót alkalmazunk, amelyet úgy állítunk be, hogy a jelek egyenlő amplitúdójúak legyenek. A 19 60 mágneses dob radiális irányú ütése következtében létrejövő torzítások — az összehasonlító mágneses anyag mágnesezési görbe jeleinek torzítása — a 30 összegezőkapcsolás kimenetén mérhető jel szintjében minimális értékű. Annak érdekében, hogy a 19 65 mágneses dob által szolgáltatott jelek és a vizsgálati 3
