170269. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 7-(béta-fenoxi-acetamido-3-alkil- cef-3-em-4-karbonsavak N-dezacilezésére

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1974. V. 9. Nagy-britanniai elsőbbsége: 1973. V. 10. (22380/73) Közzététel napja: 1976. XII. 28. Megjelent: 1978. II. 28. (GA-1160) 170269 Nemzetközi osztályozás: C 07 B 29/02 C 07 D 501/60 ÍJ- "! ,íl Feltalálók: FLEMING Ian Dunlop kutatóbiológus, Chalfont St. Peter, Buckinghamshire TURNER Michael Keith kutatóbiológus, Wembley, Middlesex NAPIER Eunice Jean kutatóbiológus, Mattingley, Hampshire Nagy-Britannia Tulajdonos: GLAXO LABORATORIES LIMITED, Greenford, Middlesex, Nagy-Britannia Eljárás 7(|3-fenoxi-acetamido)-3-alkil-cef-3-em-4-karbonsavak N-dezacilezésére 1 A találmány tárgya új eljárás cef-3-em-4-karbonsavszármazékok, közelebbről 7-(j3-fenoxi-amido)-3-alkilcef-3-em4-karbonsavak N-dezacilezésére enzimek felhasználásával. A találmány szerinti eljárással N-dezacilezhető 5 vegyületek gyűrűjét a J. Am. Chem. Soc, 84, 3400 (1962) irodalmi helyen ismertettek értelmében a „cef-3-em" névvel jelöljük, utalva a 3-helyzetből kiinduló kettős kötésre. A 7-(ß-acil-amido)-cef-3-em-4-karbonsav-szarmaze- 10 kok fermentációs módszerekkel vagy pedig penám-3-karbonsav-származékok gyűrűtágítási reakciója útján állíthatók elő, míg a megfelelő 7/3-amino-cef-3-em4-karbonsav-származékokat az így kapott vegyületek N-dezacilezése útján állítják elő. Az e területen jártas 15 szakemberek számára jól ismert, hogy a tisztán kémiai úton végzett N-dezacilezéshez igen specifikus reagensek, valamint a jWaktámgyűrű instabilitására és 7/3-acil-amidocsoport természetére tekintettel specifikus reakciókörülmények szükségesek. A gyakorlatban al- 20 kalmazott kémiai N-dezacilezési módszerek rendszerint többlépéses eljárások, amelyek egyes lépéseinek foganatosításához különböző reagensek alkalmazása szükséges. Áz N-dezacilezésre ismert kémiai módszerek általában nem alkalmasak nem védett 4-karboxi- 25 csoportot hordozó 7-(ß-acil-amido)-cef-3-em4-karbonsav-származékok dezacilezésére, míg az enzimes módszerek ugyanakkor alkalmasak ilyen reakciók foganatosítására (lásd a Flynn, E. H. szerkesztésében az Academic Press kiadónál 1972-ben megjelent 30 „Cephalosporins and Penicillins - Chemistry and Biology" című könyv 39-64. és 185-230, oldalán). A penám-3-karbonsavak acil-amido-oldalláncát és más amidokat hidrolizálni képes enzimek ismertek és számos olyan organizmus is ismert, amely képes ilyen enzimeket termelni. Ezek az úgynevezett amidohidroláz enzimek durván az acil-amidocsoporttal szembeni specifikusságuk, pH-optimumuk és „forrásuk" vagyis az őket termelő organizmusok alapján osztályozhatók. Általánosságban megfigyelték azonban, hogy az ilyen típusú, bakteriális eredetű enzimek leginkább a fenil-acetamidocsoport hidrolízisének katalizálásában (optimálisan pH 7 körül), míg az ilyen típusú, gombák termelte enzimek leginkább a fenoxi-acetamidocsoport hidrolízisének katalizálásában (optimálisan pH 10 körül) hatásosak [Bacterial Reviews, 30. kötet, 4, 762—764 (1966)]. Ezekre az enzimekre (mindkét típusra) azonban az is jellemző, hogy meglehetősen nagy mértékben gátolják a kívánt végtermékek képződését, és ez ipari alkalmazhatóságuk szempontjából hátrányos. Vandamme és munkatársai [Ann. Inst. Pasteur, 121 (4), 435-446 (1971)] nemrégiben ismertették, hogy a 6-(a-fenoxi-0!-metil)-acetamido-2,2.- dimetü-penám-3-karbonsav (ismert nevén „penicillin V") dezacilezhető alacsony pH-értéken egy bakteriális eredetű enzim alkalmazásával. Kísérleteinkben közelebbről azt találták, hogy a 6-(a-fenoxi-a-metil)-acetamido-2,2-dimetil-penám-3-karbonsav hidrolizálható pH 5 körül a Bergey's Manual of Determinative Bacterio-170269 1-