170261. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és mérőszonda a vérbe bevitt, voltammetriásan meghatározható vegyületek in vivo körülmények közötti mérésére
7 170261 8 Az élő szervezet eddig megközelíthetetlen vagy nehezen megközelíthető pontjain (szív, agy, emésztőszervek) is mérhetővé válik a biológiai szerves anyag-és farmakonkoneentráeió. A folyamatos mérés révén lehetővé válik a rövid idő alatt lejátszódó koncent- 5 rációváltozások követése, így pl. annak megfigyelése, hogy a vénába vagy artériába injektált farmakon hogyan és milyen sebességgel oszlik el az érpályán a felszívódás előtt. Több mérőszonda, ill. elektród alkalmazása lehetővé teszi, hogy a farmakon koncent- 10 rációját egyidejűleg több helyen mérjük, s átfogó képet kapjunk a farmakon eloszlásáról és felszívódásáról. Az ismertetett, találmány szerinti eljárás és berendezés segítségévéi természetesen nemcsak testen belül 15 lehet meghatározni a vérben oldott szerves anyagok koncentrációját- „In vivo" kifejezés alatt értjük azt az esetet is, ha pl. kísérleti állat vérét az állat testén kívül elhelyezett csőrendszerbe vezetjük és a meghatározást ott végezzük, mivel a vizsgált anyagot tartalmazó 20 testnedv élettani kapcsolatban áll a kísérleti állat szervezetével. Kísérleti méréseket' eddig számos állaton és számos anyagra vonatkozóan végeztük el. Az alábbiakban ismertetjük macskán végzett egyes méréseink eredmé- 25 nyeit. A találmány szerinti mérést altatott macska egyik hátsó lábának artériájában, ill. vénájában elhelyezett szilikongumi-grafit elektróddal végeztük el oly módon, hogy a mérőfelületeket áramló vér vegye körül. 30 Az alkalmazott potenciálértékek az alábbiak voltak: " '",''. aszkorbinsav mérése esetén + 0,80 V amidopirin mérése esetén + 0,65,ill. +1,05V 35 1-dópá mérése esetén +0,85V alfa-metildöpa mérése esetén +0,85V izöprenalin rhérése esetén + 0,75 V dietazin. HCl mérése esetén + 0,90 V prometázin mérése esetén + 0,93 V 40 A jelentkező áramerősséget az idő függvényében regisztráltuk. 0,36 mg/kg aszkorbinsav-dózis hatására a mért áramerősség értéke: 4,72-10"9 A, 0,6 mg/kg: 7,68-10"v A; 1,0 mg/kg: 1,25-10"8 A, Iß mg/kg: 45 1,49-lOy8 A. A kapott értékek lineáris összefüggést igazolnák áz i. v. beadott farmakonmenhyiség és a voltametriás áramerősség között. Hasonló összefüggést mutattunk ki a mért többi farmakonnál is, köztük a fent felsoroltaknál. 50 Az L v. adott anyagmennyiség és a műszer által felrajzolt csúcs alakú görbe alatti terület (ill. az azzal arányos súly) közötti összefüggést amidopirin-adagokkal illusztráljuk: VV' V . ""•'•"' '•. V '"'." 55 0,4 mg/kg amidopirin i /i.m-2 0,6 mg/kg amidopirin 0,8 mg/kg amidopirin 1,2 mg/kg amidopirin 1,4-10-g 2,5-10-g 3,7-lQ-2 ' 1,4 mg/kg amidopirin 4,7-10"2 g 6,0-10"2 g 60 1 mg/kg aszkorbinsav hatására a mért áramerősség értéke: 13Í-1Ö"9 A, 2,5 mg/kg: 4,0-10" 9 A, 3,5" mg/kg: 5,32-10-9 A, 5 mg/kg: 6,4-10" 9 A, 6 mg/kg esetén pedig 9,3-10"9 A. 65 Felvett áramerősség-idő görbéink tulajdonképpen kétféle rezgés szuperpozíciói, s e kétféle rezgés átlagértéke állandó. Az ellenrőző mérések minden esetben igazolták, hogy a nagyobb frekvenciájú rezgés a kísérleti állat szívlüktetésének, a kisebb frekvenciájú pedig légzési periódusának felel meg. Az áram átlagértéke körüli oszcilláció a magas vérnyomású kísérleti állatok szűk artériájában bizonyult a legnagyobbnak, de észlelhető volt az alacsony vérnyomású állatok főbb vénáiban is. A mérések pontosságát az oszcilláció - a találmány szerinti csillapítás esetén - nem befolyásolta. Megfigyeléseink szerint különböző i. v. adott szimpatomimetikumok az oszcilláció mértékét (1 7) kg nor-adrenalin 3-5-szörösére, 1 7 (1 kg izöprenalin pedig 2-4-szeresére) növelik. Ennek megfelelően ilyen típusú anyagoknak már rendkívül kis mennyisége (0,1-0,2 7 (kg) is jól kimutatható, illetve mérhető. Érdekes megfigyelés volt az, hogy az egy adagban i.V. beadott farmakonmennyiség elkeveredése a vérben viszonylag hosszabb folyamat. A farmakonnak a vérben való egyenletes eloszlását megelőző állapotra jellemző csúcs alakú idő-áramerősség görbe alakja és a görbe alatti terület nagysága egyrészt a beadott anyag mennyiségére, másrészt az áramlási viszonyokra jellemző. Azok a kísérletek, amelyek során egyes érszakaszokat mechanikusan elszűkítettünk, bizonyították, hogy az áramlási viszonyok erős, mérhető befolyást gyakorolnak mind a csúcs alakjára, mind a csúcs alatti terület nagyságára. A mért áramerősség-értékek a beadott farmakonmennyiség változását híven követték. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás áramló vérbe bevitt, voltammetriásan mérhető szerves vegyületek koncentrációjának folyamatosan végrehajtható voltammetriás meghatározására, a mérés során jelentkező áramerősség árammérő és regisztráló műszerrel történő kijelzésével, az áramlási sebesség ingadozásai következtében fellépő hatások esetleges kompenzálásával, azzal jellemezve, hogy az áramló vérrel, célszerűen a vizsgálandó alany testén belül, vagy külső, de mindenképp az érpálya közbeiktatott mérőszakaszon mérőelektródként egy vagy több heterogén, szilikongumi alapú membránelektródot, valamint vonatkoztatási elektródként ugyancsak egy vagy több másodfajú vagy kvázi-referencia elektródot, illetve elektródpárokat hozunk érintkezésbe, majd a mérő és vonatkoztatási elektródok között — egyébként önmagában ismert módon — olyan mértékű állandó potenciálkülönbséget létesítünk, amelynél a testfolyadékban jelenlevő, illetve bevitt valamely vegyület és/vâgy a meghatározandó anyag elektrokémiai reakcióba lép. 2. Mérőszonda áramló vérbe bevitt, voltammetriásan mérhető szerves vegyületek koncentrációjának folyamatosan végrehajtható meghatározására, mérő-és vonatkoztatási elektróddal, adott esetben nyomáskiegyenlítő tartállyal (10), azzal jellemezve, hogy — adott esetben az érpályába közbeiktatható módon kialakított - mérőszakaszból (3) és mérőelektródként - a célszerűen ehhez rögzített, illetve rögzíthető -heterogén, szilikongumi alapú membránelektród-4
