170229. lajstromszámú szabadalom • Elektrónikus óra

170229 7 8 24e dekódoló áramkörre kerül. A reteszáramkör a 22e számláló állapotának megfelelő előre meghatározott állapotba kerül, ami lehetővé teszi a dátum növelését 22f és 22g számlálókban. A 24e dekódoló áramkör kimenete a megfelelő 26 meghajtóáramköröket vezérli úgy, hogy mind az óra, mind a délelőttdélután indikáció lehetővé váljon. Az órákat tartalmazó 22e számlálót tízzel osztó 22f és néggyel osztó 22g számlálók követik. Ezek a számlálok 34 logikára csatlakozva harminceggyel osztó számlálót alkotnak. Ezekben a számlálókban tárolódik a dátumra vonatkozó információ. A 22f és 22g számlálók kimenete megfelelő 24 dekódoló áramkörökön, majd 26 meghajtóáramkörön keresztül a folyadékkristály kijelző megfelelő szegmenseire van kapcsolva. Mind az órákat tartalmazó 22e, mind a dátum információt tartalmazó 22g és 22f számlálók független óra és dátum beállítási lehetőséget is tartalmaznak. Az óra számlálót dekódoló 24e dekódoló áramkör olyan eszközzel is rendelkezik, amely lehetővé teszi a 12 órás vagy a 24 órás indikációt. A 36 delelőtt-délután indikátor értelemszerűen csupán a 12 órás óra indikáció esetén hatékony. A 24 órás óra indikáció esetén a 36 délelőtt-délután indikátor elektródja állandóan gerjesztett. A rendszer 16 szabályozója egyrészt 16a főszabályozóból, másrészt a rajzon látható kéttokos kiviteli alakban ehhez csatlakozatatott 16b segédszabályozóból áll. Azaz, amint a 2. ábrán látható, a másodperc és perc számlálók, dekódoló áramkörök és meghajtóáramkörök az egyik, míg a többi áramkör a másik integrált áramköri egységben vannak. Mivel a készülék paraméterei a különböző egységek miatt változhatnak, ezért fő- és segédszabályozós megoldást választottunk. A 3. ábrán a 2. ábrán 12 folyadékkristály kijelző néven hivatkozott kijelző cella egyik részletét láthatjuk. Amint az ábrán látható, a folyadékkristály cella két 38 és 40 üveglemezből álló szendvics felépítésű. A 38 és 40 üveglemezek egymás felőli oldalain helyezkednek el transzparens 42 elektródák, amelyeket transzparens 44 összeköttetési utak csatlakoztathatnak. Például a transzparens elektródák és összeköttetési utak anyaga lehet ónoxid. Amint az ábra mutatja, a 38 és 40 üveglemezeket 46 távtartó tartja egymástól meghatározott távolságban. Ez a távtartó például készülhet teflonból és vastagsága egy ezredmilliméter lehet. A 46 távtartó által meghatározott középső részben a folyadékkristály keverék helyezkedik el. A szendvicsszerkezetet mechanikus összeszoritás után vagy epoxigyantás összeragasztás után lehet beágyazni. Folyadékkristály kijelző cellák jól ismertek a szakmában, így működésük részletes ismertetésére, valamint gyártási eljárásukra nem szükséges kitérnünk. Amint az a szakember számára jól ismert, a folyadékkristály cellák dolgozhatnak akár reflektív, akár átbocsátó üzemmódban. A találmány elveivel megegyezően, célszerűbb olyan elektronikus karóra kialakítása, amelynek folyadékkristály kijelzője reflektív üzemmódban dolgozik. Ilyen cellát vázlatosan a 4. ábrán láthatunk keresztmetszetben. A reflektív üzemmódban 48 hátsó elektróda szolgál fényvisszaverő elemként. Ha szükséges azonban, a hátsó elektróda maradhat transzparens, és akkor a hátsó elektróda hátoldalán egy erősen visszatükröző réteget kell elhelyezni. A reflektív üzemmód előnyös, mivel a környezeti fényviszonyok felhasználhatók a kijelzéshez. Amint a 4. ábrán látható, a folyadékkristályt S tartalmazó 50 területen, amelyre feszültség került, dinamikus szórás következik be, és így a környezeti fényhatás a reflektív elektródáktól az 52 szemlélő irányában visszaverődik. A kijelző cella azon tartományában, ahol nincs feszültség a folyadékkristály keve-10 rék'en, a környezeti fényhatás szóródás nélkül továbbítódik a folyadékkristály keveréken, majd azt a reflektív elektróda visszatükrözi, de nem az 52 szemlélő irányába. Megfelelő folyadékkristály keverékek, amelyek vi-15 szonylag kis egyen- és váltakozó feszültséggel üzemelnek, jól ismertek a szakmában, és itt nem szükséges részleteznünk őket. Ennél a pontnál megjegyezhetjük, hogy napjainkig nagy nehézségekbe ütközik folyadékkristály keverékek hosszabb idejű használata egyenfe-20 szültségű gerjesztéssel. Másrészt, viszonylag hosszú élettartam várható, amikor időben változó feszültsé-i get adunk a keverékre. Az 5. ábra mutatja az oszcillátor/erősítő vázlatos kapcsolási rajzát, amely egy emitterkövető áramkört 25 tartalmaz, valamint olyan erősítőt, amely állandó áramú forrást és előfeszültség stabilizációs visszacsatoló hurkokat tartalmaz. Az oszcillátor ábrázolt kialakítása kiváltképp előnyös a találmány rendszerében abból a szempontból, hogy 1 V vagy még ennél is 30 kisebb tápfeszültségek mellett használható. Továbbá azo oszcillátor erősítőjének állandó áramú fonásról történő táplálása lehetővé teszi az integrált áramköri kialakítást, mivel nagy értékű terhelő, illetve kompenzáló ellenállások használata nem szükséges. Az 5. ábra 35 oszcillátorának kapcsolódását a találmányban alkalmazott bipoláris integrált áramkörökhöz a 35. ábra kapcsán ismertetjük. Az oszcillátor Q2 és Q3 tranzisztorokból álló, két tranzisztoros erősítőből épül fel. Az emitterkövető |40 p-n-p- Q2 tranzisztor nagy bemenő impedanciát képvisel, ezért az áramkör széles frekvenciasávban működőképes. Ilyen kialakítás esetén az oszcillátor erősítő áramköre azzal az előnnyel rendelkezik a hagyományos egytranzisztoros erősítő áramkörrel szemben, 45 hogy az emitterkövető biztosítja az 1 V alatti feszültségről történő működést, ami nem biztosított a hagyományos típusú oszcillátor áramköröknél. A Q6 tranzisztoros állandó áramú forrás lehetővé teszi a nagyértékű terhelő vagy kompenzáló ellenállások 50 elhagyását, amelyek integrált formájú kivitelezése nem oldható meg kielégítően a találmány szerinti karóra követelményeinek megfelelően. A Q5 tranzisztoros erősítő Q2 tranzisztor emitteréről kap előfeszítő jelet, és a Q5 tranzisztor előfeszítő kollektoráramát 55 Q7 tranzisztoros áramforrás adja. Mivel mind az oszcillátor tranzisztorok, mind az erősítő tranzisztora előfeszítendő a lineáris működés érdekében, előfeszítés stabilizáló visszacsatoló áramköröket alkalmazunk. Az előfeszültség stabilizációt az oszcillátor 50 számára a Q3 tranzisztor kollektoráról a diódaként bekötött Ql tranzisztoron keresztül a Q2 tranzisztor bázisára történő összeköttetés biztosítja. Ez a visszacsatolás a Q3 tranzisztor kollektorfeszültségét kissé magasabb értéken tartja, mint a Ql tranzisztor gj! bázis-emitter feszültsége. A Q6 tranzisztoros áramfor-4