170178. lajstromszámú szabadalom • Eljárás külfejtések hányóinak, előnyösen lignit és barnaszén hányóinak humuszföld és pionírnövények nélküli gyors technikai és biológiai rekultivációjához és környezetvédelméhez

170178 3 4 amelynek első szakaszában a hányók felületét minőségi talajjal szelektíven takarják és rétegezik. Ez a humuszolás, melyet főként külső- és belső megmagasított hányók rekultivációjánál alkalmaznak. Belső elegyengetett hányók esetén, amikor a külfejtés térségeiben a fedőréteget képező földanyagok a már kifejtett szénrétegek helyére kerülnek és a környező terepszint magasságában elegyengetést nyernek, a rekultivációs alapot úgy teremtik meg, hogy a hányó felületi rétegét a mezőgazdaság részére nagyon alkalmas földanyagokkal, így feketefölddel, leértékelt feketéfölddel, barnafölddel, lőszös anyagokkal vagy a mezőgazdaság részére felhasználható földanyagokkal, vagy talajprofil szerinti töltőanyagokkal összekeverik. A felsoroltakból kitűnik, hogy a technikai rekultiváció nagymértékű idő- és energiafelhasználást, továbbá műszaki feltételeket és költségkihatásaiban is nagy ráfordítást igényel. A rekultiváció első szakasza a technikai rekultivációs munkákat foglalja magában, amely a hányó felszínének megmunkálásával a második rekultivációs szakaszt, a biológiai rekultivációt alapozza meg. A biológiai rekultiváció feltételezi a megelőző technikai rekultivációs munkák elvégzését. Az előrehaladási fokozatokat minden esetben a földanyagok fajtája és minősége, valamint a hányók felszíni elrendezése adja meg. Amennyiben a hányók felszíni rétegei lehetővé teszik a közvetlen mezőgazdasági rekultivációkat, úgy elkezdik a közvetlen és egyenes biológiai úton történő rekultivációs folyamatot. Amennyiben a hányók felületein a mezőgazdaság részére alkalmatlan földrétegek vannak, így durvaszemű homok, sárga agyagok, szénhulladékkal kevert földanyagok, homokos kavics, agyagos kavics, erősen kihasznált talajföldanyagok és a mélyebb rétegek (szint alatti) földanyagai, valamint toxitos keveréket tartalmazó földanyagok a felszínt szántótalajjal vagy más könnyen kultúrálható talajjal rétegelik. (A szántótalajt a felhasználhatóság szerint előzőleg csoportosítják.) Tekintettel arra, hogy a takarásra szolgáló szántótalaj üzemeltetési szempontokból nem használható fel azonnal rekultivációs munkákhoz, így adott esetben ezen talajmennyiségeket depóniák képzésével tárolják. Gyakran a tárolás több évig tart. A biológiai rekultiváció keretén belül először kezdeményező, pionírnövényzetet alakítanak ki. A pionírnövényzettel és nagy mennyiségű szerves és/vagy műtrágyával a hányók talaját részlegesen aktivizálják. A részleges aktivizálás után kerül sor a kultúrnövényekkel történő vetésekre. A kultúrnövények sikeres fejlesztése érdekében a talajt teljes mennyiségű műtrágyával és szerves ásványi formában adagolt humusszal javítják. Utóbbit célszerűen a helyi és rendelkezésre álló anyagokból állítják elő. Az ismertetett eljárási módokkal a teljes rekultiváció időtartama 15-30 év, vagy ennél hosszabb és esetenként az első években semmi termés nem mutatkozik. A szakirodalom több helyen foglalkozik a meddőhányók rekultiválhatóságának feltételeivel. Petzold munkájában a letarolt szántóterületek kérdésével, azok depóniaképzésével, valamint a régi hányók és aláfejtett területek újrahasznosítási és rekultivációs kérdéseivel foglalkozik. Utal arra, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban a rekultivációs munkákat a hányók felszíni területének lőszös földanyagokkal történő keverésével végzik általában 1—2 méteres mélysé-5 gekig. A rekultiválás folyamán figyelemmel kísérik a környék új arculatának kialakítási kérdéseit, valamint a földanyagok minősége szerinti takarásokat is. (PETZOLD, 1968. Neues Ackerland folgt den Tagexbau. Rheinische Braunkohlenwerke A.: 9. Köln.) 10 A pionírnövényzet létesítésének szükségszerűségét az előnyös fajták kiválasztásával kapcsolatos feltételeket több mezőgazdasági folyóirat, évkönyv tárgyalja. Tüxen írásában kitér arra, hogy a rekultivációs munkák biológiai eredményének elérése érdekében 15 nagy gondot és figyelmet kell fordítani a növényi szervezetek közösségére és ezeknek kölcsönösen egymásra gyakorolt hatására is. (TÜXEN R. 1955. Vegetation und standortskundliche Grundlage für die Rekultivierungsmassnahmen 20 in Tagebaugebieten, Natur u. Landschaft 34, 3, 34-35). A szervezési felépítések eredeti állapotának figyelembevételével nem lehet figyelmen kívül hagyni a lóherefélék talajjavító tevékenységét éppen úgy, mint 25 a lucernák és más fűféleségekét sem. (Scheuerpflug, 1957. Wurzelstudien an Luzerneherkünften unter Berücksichtigung bodenphysikalischen und bodenbiologischen Faktoren, Bayrisch. Landwirtschaft. Jahrbuch 34.4. 458-484.) 30 (Ungewitter R. 1959. Gestaltung von Restwasserflächen und Abraumhalden, Natur u. Landschaft 34.3. 42-43). Rees publikációjának tárgya, hogy Nagy-Britanniában a bányakárok következtében elvesztett területek 35 visszaszerzése érdekében a hányókat első ízben fűkeverékekkel vetik be, mely keverékekben elsősorban Jcülönösen az olaszperje, fehér csenkesz, vörös csenkesz, csomós ebir és fehér lóhere képviseltetnek. Már a második évben értékes területek képződnek átlagos-40 nak mondható betakarításokkal. (Rees W. 1963. Grass establishment on power station waste. Agriculture, 59,12. 586-589). Megoldás alatt áll a legelők fokozatosan szántóföldekké történő átalakításának kérdése is megemelt 45 adagolású szerves, és/vagy műtrágyák hozzáadásával, valamint különböző hulladékanyagok hozzákeverésével (iszapok). (Tasker J. 1957. Restoration of opencast coal land. Agriculture, (London) 65. 5). 50 A hányók helyes felépítése és helyes alakmegváltoztatása a rekultiváció és újrahasznosítás eredményes megvalósításának feltétele. Werner és társai megállapították, hogy a rekultivációs munkák eredményessége megköveteli, hogy a kultúrrétegek ismét a 55 hányók felszínére kerüljenek. Emellett figyelmet szentelnek a vízfolyások újabb rendezésére, azok viszonyaira, valamint a kommunális hálózatok újrarendezésére: (Werner K. 1955. Anbaumassnahmen auf rekul-60 tivierten Bergbauflächen. Dtsch. Landwirtschaft, 5, 7). A technika jelenlegi állása szerint tehát a lignit és barnaszén külfejtések meddőhányóinak rekultiválása a talajrétegelés, a talajrétegek csoportosítása, depó-65 niák képzése a pionírnövények alkalmazása, speciális 2