170169. lajstromszámú szabadalom • Rácsszerű meleg ragasztó bevonat sík alakzatokon, valamint eljárás a bevonat előállítására

3 170169 i 4 nyomás, idő, gőzhatás és hőmérsékleti körül­mények és viszonylag szélesebb határok között ingadozhatnak anélkül, hogy a sik felület ta­pintása megváltozna vagy.a tapadási erősség csökkenne. A találmány szerinti bevonat alkal­mazásával nehezen ragaszthaté sik felületek, például szilikonozott felületek is kifogásta­lanul és eddig még el nem érhető tapadási e­rősséggel ragaszthatok össze a megfelelő bo­ritóanyagokkal. Az ilyen tipusu anyagok ra­gasztásakor mindeddig nagyobb nyomás és hőmér­séklet alkalmazására volt szükség, amelynek hatására a ragasztóanyag sok esetben átütött a betéten és a boritőanyagon. A találmány szerinti bevonat alkalmazásakor ilyen átütés nem tapasztalható. A találmány szerinti bevonatok nemcsak szö­vetekre, kötszövött anyagokra, fátylakra vagy hab-anyagokra, hanem természetes vagy műbőrök­re, műszőrmékre, papirra, tapétára, fára és hasonló anyagokra is felvihetők. A találmány szerint ugy is eljárhatunk, hogy a bevonatot a sik felületnek csak egy meghatározott részén alakit juk ki. A részle­ges bevonás például az un. kombinált rögzitő­betét-szalagoknál jelentős, amelyek szövet­vastagsága, szövetfajtája, fonálerőssége, fonalsűrűsége, fonalszáma és hasonló jellem­zői meghatározott hossz- vagy keresztmet­szet-intervallumonként változnak. E különb­ségek miatt a betét és a boritóanyag ragasz­tott részei között tapadási erősség-különb­ségek lépnek fel, mert a ragasztáskor a hő­átadás sebessége szakaszról szakaszra válto­zik. A találmány szerinti, legalább két egy­más fölött fekvő, különböző ragasztóképessé­gü rétegből kialakított bevonat alkalmazásá­val ezek a tapadási erő-változások kompen­zálhatok. A találmány szerinti rácsszerü bevonat vonalas, hálós, spirálalaku vagy bármilyen egyéb szabályosan vagy szabálytalanul elren­dezett rácsalakzat lehet. Különösen előnyös­nek bizonyultak a pontrácsok, amelyek elő­nyösen textilanyagokkal összeragasztandó szövetek, kötszövött anyagok, fátylak vagy hab-anyagok bevonásakor alakithatók ki. Külö­nösen előnyösek a pontrács-szerkezetű bevo­natok betét- és bélésanyagoknál. A közvetlenül a bevont sik felületen fek­vő alsó réteg anyagi sajátságait előnyösen ugy választjuk meg, hogy az alsó réteg a me­leg ragasztás körülményei között a legutolsó felső rétegénél kisebb termoplasztikus fo­lyással rendelkezzen. Ezt például az olvadék viszkozitásának és/vagy az olvadáspontnak, illetve a meleg ragasztó-réteg kezdeti olva­dási hőmérséklettartományának megfelelő sza­bályozásával érhetjük el. A találmány szerinti bevonat előnyösen egy nagyobb olvadék-viszkozitású és/vagy na­gyobb olvadáspontu, illetve nagyobb olvadási tartományú meleg ragasztóból kialakitott rácsalaku alsó rétegből és csak egyetlen to­vábbi, az alaprácson elhelyezkedő felső ré­tegből áll, amely utóbbi olvadék-viszkozitása és/vagy olvadáspontja, illetve olvadási hő­mérséklettartománya kisebb az alsó rétegénél. Ezt például ugy biztosithatjuk, hogy egy lá­gyitómentes vagy kis lágyitótartalmu meleg ragasztóból kialakitott alsó rétegre nagyobb mennyiségű lágyitót tartalmazó felső réteget viszünk fel. Az alsó és a felső réteg egymás­tól eltérő sajátságait eltérő kémiai szerke­zetű polimerek, eltérő monomertartalmu poli­merek vagy eltérő polimerizációs fokú polime­rek alkalmazásával is biztosithatjuk. Alsó rétegként például kis lágyitótartalmu poli­vinilkloridot, alacsony nyomáson előállított, nagyobb olvadék-viszkozitású polietilént, térhálósodé vagy nem térhálósodé poliakrilá­tokat, polivinilacetátot, poliamidot, térhá­lósodé vagy nem térhálósodé poliuretánt használ­hatunk. Felső rétegként például nagyobb lá­gyitótartalmu polivinilkloridot, kisebb ol­vadék-viszkozitással rendelkező kis nyomáson előállított polietilént, nem térhálósodé po­liakrilátot, polivinilacetátot, vagy különö­sen előnyösen, alacsony olvadáspontu, adott esetben lágyitót tartalmazó poliamidot vagy poliuretánokat használhatunk. Nagyobb lágyitótartalmu felső réteget vé­gül ugy is kialakíthatunk, hogy az alsó ré­tegre tiszta lágyitót, lágyitó-oldatot vagy lágyitó-emulziót viszünk fel." A lágyitó az alsó réteg felső fázisába diffundál, és igy ugyancsak egy egymás fölött elhelyezkedő ré­teg-rendszer alakul ki, ahol a rétegek ragasz­tóképeasége eltér egymástól. A rajzon a találmány szerinti megoldás egy előnyös kiviteli alakját tüntetjük fel met­szetben. A réteget hordozó sik felületet, például bélésanyagot 1-gyel, az alsó réteget 2-vel, mig a felső réteget 3-mal jelöltük. A rácsszerü alsó réteget szokásos módon, szitanyomó körsablonokkal vagy nyomóhengerek­kel alakithatjuk ki a sik felületen. A ra­gasztóanyagot por vagy pép alakjában juttat­juk a gravírozott henger rovátkáiba vagy a szitanyomé sablon szitaráosára, és innen visszük fel a sik felületre. Az alsó réteg szinterelése után a rácsalakban kötött alsó rétegre felvisszük a felső réteget, Ehhez a művelethez előnyösen levonóhengert vagy "roll-coater"-t használunk. A sima hengerre vékonyrétegben egy vizes közegben emulgeált vagy szuszpendált, vagy oldószerrel, lágyí­tóval vagy hőmérséklet hatására elfolyósi­tott meleg ragasztót vagy lágyitót, lágyitó­-oldatot vagy lágyitó-emulziót viszünk fel, és a csúcsokon felhalmozódott anyag egy ré­szét könnyed nyomással átvisszük a rácsala­ku alsó rétegre. E művelet során a rácssze­rü alsó réteggel bevont sik alapot a forgó henger közé vezetjük, majd utána adott eset­ben szárítjuk. Kivételes esetekben a felső és az alsó réteg között egy közbenső réte­get is kialakíthatunk, például akkor, ha az alsó és a felső réteg között tapadást bizto­sító anyagra van szükség. A találmányt az alábbi példákban az oltal­mi kör korlátozása nélkül részletesen ismer­tetjük. 1. Példa Betétszövetre porpont-eljárással, pontsze­rűen gravirozott henger felhasználásával /ll mesh. /=121 pont/inch2 / pont sűrűségben/ körülbelül 18 g/nf 6,6/6,12-kopoliamid-port /o.p.: kb. 12o C° /Kofler-készülékben/, olva­dék-viszkozitás 16o C°-on kb. 2o ooo Poise/ viszünk fel. A pontok szinterelése után a szövetet a bevont oldallal fölfelé egy forgó levonóhenger alatt vezetjük át. E műveletben kis hengernyomást alkalmazunk. A külső sima hengerfelületre simitókéssel 5o sulyrész, a fentieknek megfelelő kopo­liamidot, 5o sulyrész lágyitót, 7o sulyrész triklórmetilént és 3o sulyrész metanolt tartalmazó oldatot viszünk fel. A pontok csú­csai átveszik a hengerfalról az oldat egy ré­szét. Szárítás után a réteg súlya kb. 3o g/m. A felsőruházati cikkekhez bélésként hasz­nálatos anyagoknál gyakran alkalmazott, 9-15 meeh /94-26o pont/inch2 / pontsUrüségU durvább pontrácsokat levonóhenger vagy "roll-coater" felhasználásával egyszerűen kialakíthatjuk. Az ugyancsak szokásos finomabb pontrács fel­viteléhez azonban nagy levonó- és hengerpon— tosság szükséges. A találmány szerinti bevonatokat igen fi­nom rácsozat esetén is minden nehézség nélkül kialakithatjuk, ha a rácsszerü pépes viszkó­zus műanyag- vagy gyanta-alaprétegbe poralaku vagy pelyhes meleg ragasztót vagy meleg ra­gasztó-lágy itó elegyet porlasztunk, vagy ha a bevonatot két egymás fölött fekvő domborí­tott fóliából vagy két egymás fölött fekvő, egymást keresztező fonalsorból alakitjuk ki. Az egyes fólia-, illetve fonalsor-rétegek ra­gasztóképessége eltér egymástól. Porlasztáskor a por vagy pehely a pépes­-viszkőzus alsó rétegbe tapad. A fölösleges, meg nem tapadt részt lefúvatjuk, leszivatjuk és/vagy lerázzuk. így egymás fölött különbö­ző ragasztóképességü rétegeket tartalmazó rácsszerü bevonatot kapunk, ahol a rétegek az 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents