170154. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,2'-anhidro 1-béta-D- arabinofuranozil- 5-fluor-citozin- hidrogénhalogenidek előállítására
3 170154 4 -hexanol stb./ vonatkozik. Előnyösek az 1-4 szénatomos alkanolok, különösen a metanol. Savfluoridként, -kloridként és -bromldként pl. tlonilklorldot, tionilbromidot, tionilfluoridot, foszforoxikloridot, foazforoxibromidot vagy foszforoxifluoridot alkalmazhatunk. Az u.n. Vilsmeier-Haack reagens előállításának részletei Kikugawa és társai közleményében /j.Org.Chem. 57, 284--288 /1972/J' kerültek ismertetésre. A fenti reakciót célszerűen mintegy -lo C és mintegy 8o C° közötti hőmérsékleten, előnyösen kb. lo-4o Cu -on hajthatjuk végre. A reakcióelegyhez kivánt esetben oldószert adhatunk. E célra pl. az N,N'-dimetilformamid feleslegét, vagy ketonokat /pl. metil-etil-ketont/, nitrileket /pl. acetonitrilt/, halogénezett szénhidrogéneket /pl. kloroformot/, észtereket /pl. etilacetátot/, stb. alkalmazhatunk. A Vilsmeier-Haaok reagensekkel reakcióba lépő oldószerek /pl. viz és alkoholok/ azonban nem alkalmazhatók. A savhalogenid megválasztása nyilvánvalóan meghatározza a képződő 2,2'-anhidro-ara-FC-hidrogénhalogenidet. így pl. foszforoxiklorid alkalmazása esetén 2,2'-anhidro-ara-PC-hidroklorid keletkezik. A Vilsmeier-Haack reagenst 1 mól 5-fluor-citidlnre számítva mintegy 5-6 mól mennyiségben alkalmazzuk. Abból a célból, hogy a hidrogénhalogenld a reakcióelegyből kristályos formában legyen kinyerhető, a fenti mólarány betartása szükséges. A reagensek hozzáadásának befejezése után a reakcióelegyet célszerűen 1-72 órán át, mintegy 15-5o C°-on állni hagyjuk. Ezután az idő után a reakcióelegyben egy közbenső termék /UV abszorpciósmaximum 525 nin/ mutatható ki. Ezután 1 mólekvivalens felhasznált savhalogenidre számítva 2o-loo ml vizet adunk hozza /ez a mennyiség elegendő a fent emiitett közbenső terméknek a végtermékké való átalakításához és a Vilsmeier-Haack reagens feleslegének megbontásához/. Eközben hűtéssel gondoskodunk arról, hogy a reakcióelegy hőmérséklete kb. 4o C°-ot ne haladja meg. A 2,2'-anhidro-ara-PC-hidrogénhalogenid kikristályosodik. A kristályosodást azonban 1 mólekvivalens savhalogenidre számitott 6o-5oo ml 1-7 szénatomos alkanol hozzáadásával is előidézhetjük. A 2,2'-anhidro-ara-FC-hidrogénhalogenideket önmagukban ismert ioncserélő módszerekkel a megfelelő formiáttá vagy gyógyászatilag alkalmas más savaddiciós sókká alakithatjuk. Eljárhatunk pl. oly módon, hogy a hidrogénhalogenldet fölös mennyiségű vizben oldjuk, majd ioncserélő oszlopon /pl. savas formában levő Dowex 5o w/ kromatografáljuk és 5 9&-os vizes hangyasavval eluáljuk. A 2,2'-anhidro-ara-FC-hidrogénhalogenidek a gyógyászatban orális vagy parental!s anti-»leukémiás, immuno-represszis vagy daganatellenes szerként alkalmazhatók. A találmányunk szerinti eljárással előállítható 2,2'-anhidro-ara-FC-hidrogénhalogenideket a gyógyászatban a hatóanyagot és parentális vagy'enterális adagolásra alkalmas, szerves vagy szervetlen iners hordozóanyagokat tartalmazó készítmények alakjában alkalmazhatjuk. A gyógyászati készítményeket szilárd /pl. tabletta, drazsé vagy kapszula/, vagy folyékony /pl. oldat, szuszpenzió vagy emulzió/ alakban formulázhatjuk. A készítmények adott esetben sterilezhetők, illetve segédanyagokat /pl. konzerváló-, stabilizáló-, nedvesitő- vagy emulgeálószereket, az ozmozisnyomás változását előidéző sókat vagy puffereket/ is tartalmazhatnak. A 2,2'-anhidro-ara-PC - formiát alakjában - kemoterápiás hatása transzplantált leukémiával fertőzött egerek túlélési idejének meghosszabbításával igazolható; a módszer Burchenal és társai: Cancer 2, 115-118 /1949/ közleményében került Tsmertetésre. A fenti teszt során a 2,2'-anhidro-ara-FC napi 2oo-3oo mg/kg-os dózisban leukémia L121o, valamint merkaptopurin-rezisztens L121o/6--MP variánssal fertőzött egerek túlélési idejét szignifikáns mértékben meghosszabbítja. Összehasonlítható napi mennyiségben alkalmazva a 2,2'-anhidro-ara.PC hatékonyabbnak bizonyult, mint az ara-JC, ara-FC, anhidj. ro-ara-C vagy ara-FU. A 2,2'-anhidro-ara-FC ^ egyetlen intraperitoneális vagy orális adagjával /15oo mg/kg/ 24-48 órával a leukémiás sejtekkel való inokulálás után aktivitás volt kimutatható. Eljárásunk további részleteit a példákban ismertetjük anélkül, hogy találmányunkat a 1Q példákra korlátoznánk. 1. példa 15 g 5-fluor-oitidint loo ml vízmentes dimetilformamidban keverés közben oldunk. Ezután loo ml acetonitrilt adunk hozzá és jeges vizzel lehűtjük. Az oldathoz keverés és hűtés közben /4o C° alatti hőmérsékleten/ 15 lo-15 perc alatt 5o g foszforoxikloridot csepegtetünk. Mihelyt a hőmérséklet már nem emelkedik, a jegesvizes fürdőt eltávolítjuk és a reakcióelegyet 6 órán át 2o-3o C°-on állni hagyjuk. A reakcióelegyet ismét lehűtjük és keverés közben 4o C°-nál alacsonyabb QQ hőmérsékleten 25 ml vizet adunk hozzá. Az exoterm reakció lejátszódása után az elegyet 24 órán át 2o-5o C-on állni hagyjuk, majd a képződő kristályokat vákuumban leszivatjuk; a kristályokat előbb loo ml acetonnal, majd lo ml metanollal és 2o ml éterrel mossuk, 8 g 2,2'-anhidro-l-(^-D-arabinofuranozil-5-25 -fluor-citozin-hidrokloridot kapunk. Kitermelés: 58 $>. A terméket 4o ml vizből átkristályositjuk. A termék 21o C feletti hőmérsékleten jól definiált olvadáspont nélkül elszenesedik, /"uj í.5 =-55,35° /o=l, o,l n sósavban/. „n UV.: 2 maximum 231 és 258 nm-nél, nyereg JU 246 nm-nél. A kiindulási anyagként felhasznált 5-fluor-citidint a következőképpen állithatjuk elő: 117 g l-0-acetil-2,3,5-tri-0-benzoil-D-ribózt 8oo ml metilénkloridban és 5o ml 35 vizmentes éterben oldunk. A reakcióelegybe . hütőkeverékkel való hűtés és a nedvesség kizárása közben sósavgázt vezetünk -5 C° és +5 C° közötti hőmérsékleten 2 órán át, Az oldatot forró vizfürdőn vákuumban bepároljuk. A szirupszerü maradékot loo ml toluolban oldjuk, majd a toluolt vákuumban le-40 desztilláljuk. Az eljárást loo-loo ml toluollal addig ismételjük, mig gyakorlatilag savmentes maradékot kapunk. Ezzel egyidejűleg fütőköpennyel, mechanikus keverővel és hűtővel ellátott 6 literes háromnyaku lombikba 4 liter acetonit.,- rilt, 28 g 5-fluor-citozint és 112 g merku-40 ricianidot rétegezünk. A reakcióelegyet keverés közben meiegitjük és 2-5 óra alatt 75o-looo ml oldószert desztillálunk le. A fentiek szerint előállított 2,5,5-tri-benzoil-D-ribofuranozil-kloridot 2oo ml acetonitrilben oldjuk és keverés közben 2o-5o 50 perc alatt a meleg oldathoz adjuk. Azonnal átlátszó oldatot kapunk; az oldatot egy éjjelen át lehűlni hagyjuk, Ezután keverés közben kb. 2 liter oldószert ledesztillálunk és a maradékot vákuumban vizfürdőn besűrítjük. A félig kristályos masszát 8oo ml • metilénkloridban szuszpendáljuk, az oldha-55 tatlan anyagot /feltehetően merkuriklorid-merkuricianid komplex/ leszűrjük és 2oo ml metilénkloriddal mossuk. A szürletet 15-3o percen át 1 liter 15 ^-os vizes káliumjodidoldattal keverjük, majd ismét szűrjük; ily módon a fázisok tisztán elválnak egygn mástól. A metilénkloridos réteget elválasztjuk, 2oo ml 15 $-os vizes káliumjodid-oldattal, majd loo ml 15 #-os vizes káliumjodidoldattal, végül 5oo ml vizzel mossuk, s ezután 5o g vizmentes magnéziumszulfát felett száritjuk. A szürletet keverés közben 2 liter forró toluolba csepegtetjük, a metilén-65 kloridot kevés toluollal együtt ledesztilláljuk, s ez utóbbit friss toluollal pótoljuk. A termék előbb gélszerüen válik ki, 2
