170107. lajstromszámú szabadalom • Növényi növekedést szabályozó szerek

170107 3 4 J.Org.Chem. 11, 70 4-718/1946/ /. A növényi növekedést szabályozó szerek hatóanyagaként! alkalmazásukat azonban mindezideig nem irták le. Az emiitett hatóanyagok közül néhány anyag uj, de ezeket is önmagában ismert eljárások szerint állithatjuk elő, például ugy, hogy valamely /II/ általános képíetü ciklusos kénvegyületet - ahol Y oxigénatomot, kénatomot vagy NR' képletü csoportot /R' = rövidszénláneu alkilcsoport/ jelent -valamely /III/ általános képletü vegyülettel, - ahol RIV

adott esetben szubsztituált alkil-, alkenil-, alkinil-, oikloalkil-csoportot vagy az ariirészben adott esetben szubsztituált aralkilcsoportot vagy trietiloxónium-iont jelent és Z halogénatomot, alkilszulfátot vagy tetrafluorborátot képvisel -adott esetben oldószer jelenlétében 0 és 13o C közötti hőmérsékleten reagáltatunk. A kiindulási anyagként alkalmazható /II/ általános képletü vegyületek ismertek, illetve ismert eljárások szerint állíthatók elő / lásd: J.Chem. Soc. 119,

1249-1256; Synth. 2, IM, 183 /197o/ /."TT/II/ általános képlefu vegyületek példáiként az 1,4-ditiánt, a 4-oxa-tiaoiklohexánt és az N-metlltiomorfolint nevezzük meg. A kiindulási anyagként szükséges /III/ általános képletü vegyületek szintén ismertek. Példáiként az alábbiakat soroljuk fel: metiljodid, etilbromid, propilklorid, alkilklorid, propargilklorid, benzilklorid, 4-klórbenzilklorid, 2,4-diklórbenzilklorid, klóraceton, klórecetsav, valamint annak észterei, klórmetiléter, klürmetilnaftalin, dimetilszulfát, dietilszulfát és trietiloxónium-tetrafluorborát. A fentiekben ismertetett reakció során oldószerként előnyösen rövidszénlánou alkoholokat, például metanolt, továbbá klórozott szénhidrogéneket, igy metilénkloridot és kloroformot, valamint dimetilformamidot, acetonitrilt, acetont vagy vizet alkalmazhatunk. A fentiekben leirt előállitási eljárás során a végtermékek vagy kristályos anyagokként keletkeznek, vagy egy olyan oldószer hozzáadásával, amelyben a találmány szerinti hatóanyagok nem oldódnak, olajszerű vagy kristályos formában kicsaphatjuk őket. A kristályos termékeket - adott esetben a reakcióelegy betöményitése után - leszivatással különitjük el. A terméket átkristályositás utján tovább tisztítjuk. Olajszerű végtermék esetén az elkülönítést ugy hajtjuk végre, hogy a fázisokat elválasztjuk egymástól, majd az olajat vizes vagy alkoholos közegben aktivszénnel végzett kezeléssel tisztitjuk. .Amennyiben a fentiek szerint előállított termék Y~ kloridot, bromidot vagy jodidot jelent, az aniont ezüstsókkal végzett reagáltatás utján lecserélhetjük. Az l,4-diszulfónia-bieiklo-/2,2,2/-oktán-dibromidot nemcsak az irodalomban leirt móidon /J.Org.Chem. 11, 7o4-718 /1946/ /, hanem ugy is előállíthatjuk, hogy a trisz-2-hidroxietll-szulfóniumkloridot loo és 14o C közötti hőmérsékleten hidrogénbromid vizes oldatával kezeljük. A termék elkülönítésére a reakcióelegyet célszerűen csökkentett nyomáson betöményitjük, majd a kristályos maradékból a szennyeződéseket metanollal kimossuk. A kiindulási anyagként alkalmazható trisz-2--hidroxietil-szulfőniumklorid ismert /vö.: J. Chem.Soc. 1931, 224-236/. A találmány szerinti hatóanyagok a növénynövekedés fiziológiai folyamatára hatnak, és ezért növényi növekedést szabályozó anyagokként alkalmazhatók. A hatóanyagok különböző hatásai lényegében az alkalmazásnak a mag fejlődési stádiumára vagy a növény fejlődési stádiumára vonatkoztatott időpontjától függnek. Ezenkívül függnek az alkalmazott koncentrációtól is. A növényi növekedést szabályozó szereket a növény fejlődési stádiumától függően különböző célokra használjuk. A találmány szerinti anyagokkal például a növények növekedését erősen gátolhatjuk. A vegetativ növekedésgátlás gabonafajtáknál igen fontos, mert igy megakadályozható, hogy a szálas "lefeküdjenek". Egyidejűleg a szálak megerősödnek. Számos kultúrnövény esetén a vegetativ növekedés gátlása sürübb palántázást és ezzel a talajfelületre vonatkoztatva nagyobb termést tesz lehetővé. A hatóanyagokkal elért többlettermés keletkezésének egy további mechanizmusa azon alapul, hogy a növény a. tápanyagokat nagyobbmértékben a virág- és termésképzésre fordítja, mig a vegetativ növekedés csökken. A találmány szerinti anyagokkal azonban a növekedést erőteljesebbé is tehetjük. Ezen lehetőség akkor hasznos, ha a növény vegetativ' részei kerülnek betakarításra. A vegetativ növekedés serkentése esetenként a generativ növekedést is elősegítheti, ugy hogy több vagy nagyobb termés alakul ki. A találmány szerinti hatóanyagokkal a gyümölcsérést mind gyorsíthatjuk, mind késleltethetjük, és a gyümölcs szinét is javíthatjuk. Azt is elérhetjük, hogy az összes gyümölcs egy szűkebb időszakon belül érjék. A kivánt hatást az alkalmazott hatóanyagkoncentráciő változtatásával és az alkalmazásnak a növény fejlődési stádiumára vonatkoztatott időpontja célszerű megválasztásával érjük el. A találmány szerinti anyagokat a szokásos készítményekké, igy például oldatokká, emulziókká, azúszpenziőkká, porokká, pasztákká és szemcsékké alakithatjuk. A készítményeket önmagában ismert módon, például ugy állithatjuk elő, hogy a hatóanyagokat vivőanyagokkal, igy folyékony oldószerekkel, nyomás . alatt levő cseppfolyós gázokkal és/vagy szilárd hordozóanyagokkal keverjük össze, amikorls adott esetben felületaktív szereket, például emulgeálószereket és/vagy diszpergálószereket és/vagy habositó anyagokat is használunk. Ha vivőanyagként vizet alkalmazunk, segédoldószer gyanánt szerves oldószereket is használhatunk. Szerves oldószerként lényegében aromás szénhidrogének, igy xilol, toluol, benzol, alkilnaftalinek, továbbá klórozott aromás szénhidrogének vagy klórozott alifás szánhidrogének, például klórbenzolok, klóretilének vagy metilénklorid, alifás szénhidrogének, igy ciklohexán vagy paraffinok, például ásványolajfrakciók, továbbá alkoholok, igy butanol vagy glikol valamint azok éterei és észterei, ketonok, például aceton, metilénketon, metilizobutilketon vagy ciklohexanon, ezenkívül erősen poláris oldószerek, igy dimetilformamid vagy dimetilszulfoxid, valamint viz kerülnek alkalmazásra. A cseppfolyós géznemü vivőanyagokon olyan folyadékok értendők, amelyek légköri nyomáson és szobahőmérsékleten gáznemüek, például aeroszol hajtógázok, igy halogénezett szénhidrogének, például freon. Szilárd hordozóanyagként természetes kőliszteket, igy kaolint, agyagföldet, talkumot, krétát, kvarcot, attapulgitot, montmorillonitot vagy diatomaföldet, valamint szintetikus kőliszteket, igy nagydiszperzitásu kovasavat, aluminiumoxidot és szilikátokat alkalmazhatunk. Emulgeálő és/vagy habképző anyagokként nemionos vagy anionos emulgeátorok, igy polioxietilén-zsirsav-észterek, polioxietilén-zsirsav-éterek, például alkilaril-pollglikoléter, alkilszuífonátok, alkilszulfátok, arilszulfonátok valamint fehér jehidrolizátumok jöhetnek azóba. Diszpergálószerként például lignint, szulfitszennylugokat vagy metilcellulőzt alkalmazhatunk. A találmány szerinti anyagokat egyéb, ismert hatóanyagokkal együtt is felhasználhatjuk. A készítmények általában o,l-95 suly#, előnyöseno,5-9o suly# hatóanyagot tartalmaznak. A hatóanyagokat önmagukban, készítmények 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2