170080. lajstromszámú szabadalom • Mintavételre alkalmas fúrófej
MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1973. V. 08. (TA-1251) Közzététel napja: 1976. IX. 28. Megjelent: 1977. XII. 31. 170080 Nemzetközi osztályozás: E 21 B 9/00 Feltalálók: Vavra Imre bányamérnök, Tatabánya, Pálos Miklós geofizikus, Budapest Tulajdonos: Tatabányai Szénbányák, Tatabánya Mintavételre alkalmas fúrófej 1 A bányabiztonsági, a feltárási, vagy a művelési problémák tisztázásához kutatófúrásokat végeznek. A kutatófúrásokat esetenként úgynevezett megfúrókkal végzik, vagyis a laboratóriumi vizsgálatok céljaira alkalmas kőzetmintákat folyamatos, vagy szakaszos rnagmintavétellel biztosítják. Ismeretesek azonban azok a nehézségek, amelyek a bányabeli (tehát nem felszíni) magfúrásokat akadályozzák, avagy megnehezítik (pl. a rendelkezésre álló szűk hely. a fejtést gátló, illetve hátráltató idő- és helyigénye stb.), és amelyek miatt egy folyóméter bányabeli magfúrás költsége két-és-félszerese, háromszorosa egy folyóméter teljesszelvényű fúrás költségének. Kevésbé költséges kutatófúrások végezhetők Magda-géppel, esetleg Cr'álius-berendezéssel. E fúrások viszonylag gyorsan kivitelezhetők ami hozzájárul a költség csökkentéséhez, hátrányuk azonban, hogy az így nyert por és iszap minták túlságosan szennyezettek ahhoz, hogy egy laboratóriumi vizsgálat eredménye megbízható adatot nyújtson. A legnagyobb problémát azonban az okozza, hogy a minta szennyezettségi foka minden esetben ismeretlen. Amennyiben az átfúrt rétegekből származó kőzetminták kémiai összetételét, fizikai tulajdonságait, minőségi jellemzőit pontosan kívánjuk meghatározni, a magfúráshoz kell folyamodnunk, mert egy komplex laboratóriumi vizsgálat eredményének megbízhatósága függ attól, hogy a vizsgált mélységben (távolságban) felvett minta anyagához keveredhetett-e a fúrólyuk más helyéről származó kőzet vagy ásvány, vagy nem. A magfúrásnak azonban a már elmondottakon 5 kívül további hátránya, hogy bányabeli körülmények között - még átlagos kőzetviszonyok esetében is- jó eredménynek minősül a magcső hosszának 60-70%-át kitevő magkihozatal. Ebből következik, hogy a fúrólyukból kiemelt kőzetminta 10 tényleges származási helyének pontos koordinátáit nem tudjuk meghatározni. így a laboratóriumi mérések adatait nem a kőzetminta tényleges származási helyére, hanem a fúrólyuk magcső hosszúságú szakaszaira vonatkoztathatjuk csupán. A fenti hiányosságok megszüntetésére olyan megoldásokat dolgoztak ki, amelyek magcső helyett mintavevő tartályba gyűjtik a minta anyagát. Ilyen megoldásokat tartalmaznak a technika jelenlegi állását jelentő következő szabadalmi leírások: Az 1 236 242 NSZK lajstromszámú szabadalmi leírás szerinti megoldás egy gumiharisnya megcsavarásával zárja a rnintatartály nyílását, az 1222 714 NSZK lajstromszámú szabadalmi leírás szerinti megoldás a mintavevő csőcsonk külső felü-25 létén elrendezett körmök segítségével segíti a minta anyagát a felszínre, az 1177 854 és 1208 527 NSZK szabadalmi leírások szerinti megoldások a mintavevő tartály nyílását a tartályban felhalmozódott minta-anyag súlya alatt lehajló vékony, ru-30 galmas lemezszeletek segítségével zárják. 15 20 170080
