170068. lajstromszámú szabadalom • Növények fejlődését szabályozó készítmények
17 170068 lí férában. A reakcióelegyet szobahőmérsékletre felmelegítjük, majd a reakciókeveréket szűrjük és a szűrletet vákuumdesztillációval betöményítjük. A maradékot törlőszerkezettel ellátott molekuláris filmdesztillálóban tisztítjuk, amikor 1,9 súlyrész XXXI képletű 2-klór-N<2-hidroxietil)-etán-szulfinsavamidhoz jutunk, amelynek forráspontja 1 x 10~4 Torr nyomáson 160 C°. 12. példa 2-klór-N-(2-etiltioetil)-etán-szulfinsavamid (XXXII képletű vegyület) 5,3 súlyrész frissen desztillált 2-aminoetil-etil-szulfidot 100 térfogatrész vízmentes éterben nitrogén-atmoszférában keverés közben 50 térfogatrész vízmentes éterben felvett és 1. példa szerint előállított 3,7 súlyrész 2-klóretán-szulfinilkloriddal kezelünk. A reakciókeveréket a beadagolási idő alatt -35 C°-on tartjuk. Az adagolás befejezése után a reakciókeveréket szobahőmérsékletre felmelegítjük és szűrjük. A szűrletből az oldószert szobahőmérsékleten nagy vákuumban desztülációval eltávolítjuk, így 4,0 súlyrész XXXII képletű 2-klór --N-2-etiltioetil-etánszulfinsavamidot kapunk. 13. példa 2-(inetilszutfiniloxi)-etánszulfinsavamid 503 súlyrész 30%-os hidrogénperoxidot 2 óra leforgása alatt 55-60 C°-on tartott 624 súlyrész 35 2-merkaptoetanolhoz csepegtetünk és így bisz-(2--hidroxietil)-diszulfidot készítünk. Hűtés után a reakciókeveréket 16 óra hosszat szobahőmérsékleten keverjük. A vizet 100 C°-on és °0 Torr nyomáson eltávolítjuk és 577 súlyrész nyersterméket elkülöní- 4° tünk. 30,8 súlyrész fenti módon előállított nyers bisz-(2-hidroxietil)-diszulfidot és 40,4 súlyrész dietilamint 400 térfogatrész metilénkloridban feloldunk. 10 15 20 25 30 Ezután a reakcióelegyhez 60 térfogatrész metilénkloridban 45,8 súlyrész metánszulfonilkloridot csepegtetünk inert atmoszférában. Az exoterm lefutású reakciót külső hűtéssel mérsékeljük és a reakciókeveréket 20-25 C° közötti hőmérsékleten tartjuk. A reakciókeveréket kb. 48 óra hosszat szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd szűrjük. A metilénkloridos szűrletet vízzel mossuk, magnéziumszulfát felett szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk, amikor 39,0 súlyrész bisz-[2-(metilszulfoniloxi)-etil]-diszulfidot kapunk olaj alakjában. A fenti módon előállított nyers bisz-[2-(metilszulfoniloxi)etil]-diszulfidot olajos alakban oxidatív módon klórozzuk Douglass, I.B. és Norton, R.V. szerzők „Journal of Organic Chemistry", 33. p. 2104 (1968) c. folyóiratban ismertetett és az 1. példában közelebbről leírt általános módszere szerint. Az 1. példához képest az az eltérés, hogy a terméket nem desztilláljuk, hanem inkább az illékony szennyezéseket szobahőmérsékleten csökkentett nyomáson bepárlással eltávolítjuk, amikor olaj alakjában 2-(metilszulfoniloxi-etán-szulfonil- kloridot kapunk. 10,3 súlyrész előbbi módon készült 2-(metilsziilfoniloxi)etán-szulfinilkloridhoz nitrogénatmoszférában -20 C°-on 1,7 súlyrész vízmentes ammónia 200 térfogatrész metilénkloridban készült kevert oldatát csepegtetjük. Szobahőmérsékletre történő felmelegítés után a reakciókeveréket vákuumban bepároljuk. A maradékot vízmentes acetonnal extraháljuk. Az acetonos kivonat bepárlása után ámbraszínű olajhoz jutunk, amely állás közben kikristályosodik. Metilénklorid-petroléter elegyből történő átkristályosítás után 2,0 súlyrész halványbarna szilárd 2-(metilszulfoniloxi)etán-szulfinsavamidhoz jutunk, amelynek olvadáspontja 64-65 C°. 14. példa Az előbbi példákban megadott előállítási módszereket alkalmazva az alábbi II. táblázatban felsorolt és fizikai jellemzőkkel jellemzett vegyületeket lehet előállítani: II. táblázat O t R1 X-CH2 CH 2 S-N Hl általános képletű R2 vegyület R' R2 Olvadáspont C°, vagy forráspont C°, (Torr) Cl H CH3 Cl H C2 H 5 Cl H CH(CH3 ) 2 Cl H -C(CH3 ) 3 85 (2xl0-4 ) 95-100 (1 xlO"4 ) 90^100 (1 xlO"4 ) 67-69
