170036. lajstromszámú szabadalom • Eljárás (1-oxco-2-fenil-, 2-halogénfenil- vagy 2-tienil-2-metil- 6,7-diklór-5-indaniloxi)-ecetsavak előállítására

5 170036 6 niumtribromid vagy bórtrifluorid) jelenlétében, oldószeres közegben hajtjuk végre. Az oldószer jellege és a reakcióelegy hőmérséklete nem döntő jelentőségű tényező, az oldószernek azonban a reagensekkel és a termékkel szemben egyaránt közöm- 5 bősnek kell lennie. Oldószerként különösen előnyösen alkalmazhatunk metilénkloridot, 1,2-diklóretánt, széndiszulfidot, szimmetrikus tetraklóretánt és hasonló anyagokat. A reakciót általában körülbelül 0-50 C°-on, előnyösen körülbelül 0-10 10 C°-on hajtjuk végre. A (II) és (VI) általános képletű vegyületek mólaránya körülbelül 2 :1 és 1 :4 közötti érték lehet. A katalizátort a (II) általános képletű vegyületre vonatkoztatva körülbelül 25-200 mól%, előnyösen körülbelül 35-60 mól% 15 mennyiségben alkalmazhatjuk. A fenti eljárás szerint előállított (III) általános képletű vegyületeket sav jelenlétében formaldehiddel reagáltatjuk. A (III) általános képletű vegyületet és a formaldehidet körülbelül 1:1 és 20 1 :10 közötti mólarányban használjuk fel. E lépésben savként bármilyen erős szerves vagy szervetlen savat felhasználhatunk, így például trifluorecetsavat, metánszulfonsavat, bórtrifluoridot, kénsavat, hidrogénfluoridot vagy foszforsavat alkalmazhatunk. Kü- 25 lönösen előnyösnek bizonyult a kénsav, a trifluorecetsav és a bórtrifluorid használata. A savat a (III) általános képletű vegyület és a sav móljainak összegére vonatkoztatva körülbelül 0,05 : 1 és 0,99 :1 közötti mólarányban alkalmazhatjuk, a fel- 30 ső határ közeléhez eső savmennyiségeket akkor használjuk, ha a sav egyúttal az oldószer szerepét is betölti. Oldószerként különösen előnyösen alkalmazhatjuk a savakat, azonban egyéb oldószereket, például metilénkloridot, benzolt, toluolt vagy ha- 35 sonló anyagokat, is felhasználhatunk. A reakciót általában körülbelül 25—150C°-on, előnyösen azonban a felhasznált oldószer-rendszer forráspontján hajtjuk végre. Ennek megfelelően a reakcióelegy hőmérséklete például 80-120 C° lehet. A 40 reakció általában 3—18 óra alatt ér véget, és a megfelelő (V) általános képletű vegyületek 50-75%-os hozammal képződnek. A reakció menetét NMR-spektrum felvételével 45 követhetjük. A reakció akkor válik teljessé, amikor a metin-proton sávja és az aromás protonok sávjainak a fele eltűnik. Eljárhatunk úgy is, hogy a fent ismertetett reakciót a (IV) általános képletű közbenső termé- 50 kek kialakulásakor megszakítjuk, a (IV) általános képletű vegyületeket elkülönítjük, majd egy következő lépésben e vegyületeket gyűrűzárásnak vetjük alá. A (IV) általános képletű vegyületek kialakulásának teljessé válását NMR-spektroszkópiai vizsga- 55 latokkal határozzuk meg. A reakciót akkor szakítjuk meg, amikor a kiindulási (III) általános képletű vegyület metil-protonjának sávja eltűnik. A (IV) általános képletű vegyületeket 70-90%-os hozammal kapjuk. 60 A (IV) általános képletű vegyületek ciklizációja során gyűrűzáró reagensként rendszerint Lewis-savakat, például trifluorecetsavat, tömény kénsavat, bórtrifluoridot, hidrogénfluoridot, foszfonsavakat és hasonlókat alkalmazunk. Az oldószer szerepét a &5 felhasznált sav is betöltheti, kívánt esetben azonban a reakcióelegyhez oldószerként bármilyen nem-poláros, a reakció szempontjából közömbös folyadékot, például metilénkloridot, benzolt vagy toluolt adhatunk. A reakciót körülbelül 0-100 C°-on, előnyösen körülbelül 0-25 C°-on hajtjuk végre. A reakció rendszerint körülbelül 1-5 óra alatt ér véget, és az (V) általános képletű vegyületet 60-80%-os hozammal szolgáltatja. A reakció menetét NMR-spektroszkópiai vizsgálatokkal követhetjük. Amennyiben a fenti műveletekben R helyén karboximetil-csoportot tartalmazó kiindulási anyagot, illetve közbenső termékeket használtunk fel, a fenti eljárás végtermékeként közvetlenül az (I) általános képletű vegyületeket kapjuk. Az R helyén karbo-(rövidszénláncú alkoxi)-metil-, illetve karbo-(halogénezett rövidszénláncú alkoxi)-metil-csoportot tartalmazó (V) általános képletű vegyületek az (I) általános képletű vegyületek észterei, ezeket az észtereket önmagában ismert, módon alakíthatjuk a szabad savakká. Az észterek elszappanosításával közel kvantitatív hozammal kapjuk az (I) általános képletű szabad savakat. Az R helyén rövidszénláncú alkil-csoportot tartalmazó (V) általános képletű vegyületeket előzetesen hidrolízisnek vetjük alá (hidrolizáló reagensként például piridin-hidrokloridot alkalmazhatunk), majd az így kapott 2-R2 -2-metil-5hidroxi-6,7-diklór-1-indanonokat halogénecet savval reagáltatjuk. Ez utóbbi reakcióban (I) általános képletű vegyületeket kapunk. A reakció hozama a két lépésben körülbelül 60%, illetve körülbelül 40%. A (IV) általános képletű kiindulási anyagok előállítása során közbenső termékként képződő (III) általános képletó 2,3-diklór-4-(RO)-a-R2-propiofenonokat a következőképpen állíthatjuk elő: Keverővel, szárítócsővel felszerelt visszafolyató hűtővel, hőmérővel és az alumíniumtriklorid beadagolására szolgáló nyílással ellátott, 2 literes négynyakú gömblombikba 137,0g (0,774 mól) 2,3-diklór-anizolt, 157 g (0,934 mól) 2-fenil-propionilkloridot és 600 ml metilénkloridot mérünk be. Az elegybe keverés és hűtés közben, 5 C°-on, részletekben 114 g alumíniumtrikloridot adagolunk. A beadagolás 1 órát vesz igénybe. Ezután az elegyet 25 C°-ra melegítjük, és 16 órán át ezen a hőmérsékleten tartjuk. A kapott elegyet 1 liter 1,5 mólos vizes sósavoldatba öntjük. Az alsó szerves fázist elválasztjuk, a vizes fázist metilénkloriddal extraháljuk, és az extraktumot egyesítjük a szerves fázissal. A szerves oldatot telített vizes nátriumklorid-oldattal, 10 súly%-os vizes nátriumhidroxid-oldattal, majd ismét telített vizes nátriumklorid-oldajtal mossuk, magnéziumszulfát fölött szárítjuk, és csökkentett nyomáson bepároljuk. A zöld, olajos maradékot 200 ml forró hexánban oldjuk. Az oldatból hűtés hatására 2,3-diklór-4-metoxi-o:-fenil-propiofenon válik ki. Ha a fenti eljárásban 2-fenil-propionilklorid helyett ekvivalens mennyiségű 2-(p-klór-fenil)-propionilkloridból, illetve 2-(2-tienil)-propionilkloridból indulunk ki, termékként 2,3-diklór-4-metöxi-a-(p-klór-3