170036. lajstromszámú szabadalom • Eljárás (1-oxco-2-fenil-, 2-halogénfenil- vagy 2-tienil-2-metil- 6,7-diklór-5-indaniloxi)-ecetsavak előállítására

5 170036 6 niumtribromid vagy bórtrifluorid) jelenlétében, ol­dószeres közegben hajtjuk végre. Az oldószer jel­lege és a reakcióelegy hőmérséklete nem döntő jelentőségű tényező, az oldószernek azonban a rea­gensekkel és a termékkel szemben egyaránt közöm- 5 bősnek kell lennie. Oldószerként különösen elő­nyösen alkalmazhatunk metilénkloridot, 1,2-diklór­etánt, széndiszulfidot, szimmetrikus tetraklóretánt és hasonló anyagokat. A reakciót általában körül­belül 0-50 C°-on, előnyösen körülbelül 0-10 10 C°-on hajtjuk végre. A (II) és (VI) általános kép­letű vegyületek mólaránya körülbelül 2 :1 és 1 :4 közötti érték lehet. A katalizátort a (II) általános képletű vegyületre vonatkoztatva körülbelül 25-200 mól%, előnyösen körülbelül 35-60 mól% 15 mennyiségben alkalmazhatjuk. A fenti eljárás szerint előállított (III) általános képletű vegyületeket sav jelenlétében formalde­hiddel reagáltatjuk. A (III) általános képletű ve­gyületet és a formaldehidet körülbelül 1:1 és 20 1 :10 közötti mólarányban használjuk fel. E lépés­ben savként bármilyen erős szerves vagy szervetlen savat felhasználhatunk, így például trifluorecetsavat, metánszulfonsavat, bórtrifluoridot, kénsavat, hidro­génfluoridot vagy foszforsavat alkalmazhatunk. Kü- 25 lönösen előnyösnek bizonyult a kénsav, a trifluor­ecetsav és a bórtrifluorid használata. A savat a (III) általános képletű vegyület és a sav móljainak összegére vonatkoztatva körülbelül 0,05 : 1 és 0,99 :1 közötti mólarányban alkalmazhatjuk, a fel- 30 ső határ közeléhez eső savmennyiségeket akkor használjuk, ha a sav egyúttal az oldószer szerepét is betölti. Oldószerként különösen előnyösen alkal­mazhatjuk a savakat, azonban egyéb oldószereket, például metilénkloridot, benzolt, toluolt vagy ha- 35 sonló anyagokat, is felhasználhatunk. A reakciót általában körülbelül 25—150C°-on, előnyösen azonban a felhasznált oldószer-rendszer forráspont­ján hajtjuk végre. Ennek megfelelően a reakció­elegy hőmérséklete például 80-120 C° lehet. A 40 reakció általában 3—18 óra alatt ér véget, és a megfelelő (V) általános képletű vegyületek 50-75%-os hozammal képződnek. A reakció menetét NMR-spektrum felvételével 45 követhetjük. A reakció akkor válik teljessé, amikor a metin-proton sávja és az aromás protonok sávjai­nak a fele eltűnik. Eljárhatunk úgy is, hogy a fent ismertetett reakciót a (IV) általános képletű közbenső termé- 50 kek kialakulásakor megszakítjuk, a (IV) általános képletű vegyületeket elkülönítjük, majd egy követ­kező lépésben e vegyületeket gyűrűzárásnak vetjük alá. A (IV) általános képletű vegyületek kialaku­lásának teljessé válását NMR-spektroszkópiai vizsga- 55 latokkal határozzuk meg. A reakciót akkor szakít­juk meg, amikor a kiindulási (III) általános képletű vegyület metil-protonjának sávja eltűnik. A (IV) általános képletű vegyületeket 70-90%-os hozam­mal kapjuk. 60 A (IV) általános képletű vegyületek ciklizációja során gyűrűzáró reagensként rendszerint Lewis-sava­kat, például trifluorecetsavat, tömény kénsavat, bórtrifluoridot, hidrogénfluoridot, foszfonsavakat és hasonlókat alkalmazunk. Az oldószer szerepét a &5 felhasznált sav is betöltheti, kívánt esetben azon­ban a reakcióelegyhez oldószerként bármilyen nem­-poláros, a reakció szempontjából közömbös folya­dékot, például metilénkloridot, benzolt vagy to­luolt adhatunk. A reakciót körülbelül 0-100 C°-on, előnyösen körülbelül 0-25 C°-on hajtjuk végre. A reakció rendszerint körülbelül 1-5 óra alatt ér véget, és az (V) általános képletű vegyüle­tet 60-80%-os hozammal szolgáltatja. A reakció menetét NMR-spektroszkópiai vizsgálatokkal követ­hetjük. Amennyiben a fenti műveletekben R helyén karboximetil-csoportot tartalmazó kiindulási anya­got, illetve közbenső termékeket használtunk fel, a fenti eljárás végtermékeként közvetlenül az (I) álta­lános képletű vegyületeket kapjuk. Az R helyén karbo-(rövidszénláncú alkoxi)-metil-, illetve karbo­-(halogénezett rövidszénláncú alkoxi)-metil-csopor­tot tartalmazó (V) általános képletű vegyületek az (I) általános képletű vegyületek észterei, ezeket az észtereket önmagában ismert, módon alakíthatjuk a szabad savakká. Az észterek elszappanosításával kö­zel kvantitatív hozammal kapjuk az (I) általános képletű szabad savakat. Az R helyén rövidszénláncú alkil-csoportot tar­talmazó (V) általános képletű vegyületeket előze­tesen hidrolízisnek vetjük alá (hidrolizáló reagens­ként például piridin-hidrokloridot alkalmazhatunk), majd az így kapott 2-R2 -2-metil-5hidroxi-6,7-di­klór-1-indanonokat halogénecet savval reagáltatjuk. Ez utóbbi reakcióban (I) általános képletű vegyü­leteket kapunk. A reakció hozama a két lépésben körülbelül 60%, illetve körülbelül 40%. A (IV) általános képletű kiindulási anyagok elő­állítása során közbenső termékként képződő (III) általános képletó 2,3-diklór-4-(RO)-a-R2-propiofeno­nokat a következőképpen állíthatjuk elő: Keverővel, szárítócsővel felszerelt visszafolyató hűtővel, hőmérővel és az alumíniumtriklorid beada­golására szolgáló nyílással ellátott, 2 literes négy­nyakú gömblombikba 137,0g (0,774 mól) 2,3-di­klór-anizolt, 157 g (0,934 mól) 2-fenil-propionil­kloridot és 600 ml metilénkloridot mérünk be. Az elegybe keverés és hűtés közben, 5 C°-on, részle­tekben 114 g alumíniumtrikloridot adagolunk. A beadagolás 1 órát vesz igénybe. Ezután az elegyet 25 C°-ra melegítjük, és 16 órán át ezen a hőmér­sékleten tartjuk. A kapott elegyet 1 liter 1,5 mólos vizes sósavoldatba öntjük. Az alsó szerves fázist elválasztjuk, a vizes fázist metilénkloriddal extra­háljuk, és az extraktumot egyesítjük a szerves fázissal. A szerves oldatot telített vizes nátrium­klorid-oldattal, 10 súly%-os vizes nátriumhidroxid­-oldattal, majd ismét telített vizes nátriumklorid­-oldajtal mossuk, magnéziumszulfát fölött szárítjuk, és csökkentett nyomáson bepároljuk. A zöld, ola­jos maradékot 200 ml forró hexánban oldjuk. Az oldatból hűtés hatására 2,3-diklór-4-metoxi-o:-fenil­-propiofenon válik ki. Ha a fenti eljárásban 2-fenil-propionilklorid he­lyett ekvivalens mennyiségű 2-(p-klór-fenil)-propio­nilkloridból, illetve 2-(2-tienil)-propionilkloridból in­dulunk ki, termékként 2,3-diklór-4-metöxi-a-(p-klór-3

Next

/
Thumbnails
Contents