169913. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alfa-6-dezoxi-5-hidroxi-tetraciklin előállítására

5 169913 6 tását és a reagensek oldószerbeli koncentrációját. Ha annyi oldószert használunk, amennyi a kiindulási anyagok oldásához éppen szükséges — mint ezt korábban megbeszéltük-, és 90-95C° hőmérséklettartományban dolgozunk, a találmány szerinti reakció körülbelül 4 óra alatt teljesen végbemegy. A találmány szerinti eljárás szükséges eleme az ásványi sav használata. Ugy tűnik, hogy * sósav adja a legjobb eredményeket, bár más ásványi savak, mint hidrogén-fluorid, hidrogén-bromid, hidrogén-jodid, kénsav, kénessav, foszforsav és salétromsav is használhatók. A 6-metilén-5-hidroxi-tetraciklin kiindulási anyagot szabad bázis alakjában használhatjuk és a sósavat külön adjuk a reakcióelegyhez, de úgy is eljárhatunk, hogy a kiindulási tetraciklint hidroklorid-só alakjában használjuk és az elegyhez szükség esetén még sósavat adunk. Mivel a szabad bázis formájú kiindulási tetraciklin tárolhatósága igen rossz, szemben a hidroklorid-só stabilitásával, ezért kiindulási anyagként az utóbbit részesítjük előnyben. Ha a reakcióhoz csak 1 mól vagy ekvivalens sósavat használunk, a kívánt a-6-dezoxi-5-hidroxi•tetraciklin hidroklorid-só formájában képződik, de nem a legjobb kitermeléssel vagy tisztasággal. Ezért előnyösen 1 mólnál vagy ekvivalensnél nagyobb mennyiségű savat használunk 1 mól 6-metilén-tetraciklinhez és ennek érdekében pótlólag is adhatunk savat a reakcióelegyhez. Mivel az a-6-dezoxi-S-hidroxi-tetraciklin termék nem stabil a találmány szerinti reakció körülményei között túl nagy savkoncentráció jelenlétében, kívánatosan nem használunk többet 3,5 ekvivalens savnál 1 mól tetraciklinhez és előnyösen a használt sósav mennyisége 1,5—2 ekvivalens a tetraciklin-kiindulási anyag 1 móljára számítva. A találmány szerinti eljárásban használható említett ásványi savak közül a sósavat részesítjük előnyben. Sósavat használva gyakran célszerű a kereskedelemben kapható 6-metilén-5-hidroxi-tetraciklin-hidroklorid poláris, nem proton-akceptor és nem proton-donor tulajdonságú oldószerrel készült oldatához sósavat vagy más ásványi savat adni, hogy a kívánt sav-arányt elérjük. A termék képződését jelentősen befolyásoló másik kiindulási reagens a trifenil-foszfin. Használtunk egyéb foszfinokat is, beleértve trialkil-, tricikloalkil- és szubsztituált trifenil-foszfinokat, de ezekkel nem érhető el olyan eredmény, mint trifenil-foszfinnal. E reagens használt mennyisége erősen befolyásolja az a-6-dezoxi-5-hidroxi-tetraciklin — a találmány szerinti eljárás előnyben részesített terméke — és a 0-6-dezoxi-5-hidroxi-tetraciklin arányát. 0,1—0,2 ekvivalens trifenil-foszfint használva 1 mól 6-metilén-tetraciklinhez kedvező arányban képződnek az a- és a ß-6-dezoxi-5-hidroxi-tetraciklin termékek. Előnyösen 0,1 ekvivalens trifenil-foszfint használunk a tetraciklin-kiindulóanyag 1 móljához. A dikobalt-oktakarbonil használandó mennyiségét illetően azt találtuk, hogy semmivel sem előnyösebb 1 ekvivalens helyett 2-5 ekvivalenst alkalmazni a 6-metilén-tetraciklin 1 móljára számítva, sem a tökéletes redukció, sem az o- és 0-6-dezoxi-5-hidroxi-tetraciklin termékbeli megoszlása szempontjából. Ha az 1 ekvivalens mennyiseget 0,1 ekvivalensig csökkentjük, a termék képződése fokozatosan csökken. Gazdaságossági okokból előnyösen 1 ekvivalens dikobalt-oktakarbonilt használunk 5 1 mól kiindulási tetraciklinhez. A reagensek elegyítési sorrendje az eljárásban nem kritikus, bár a redukció valamivel jobb hatásfokkal megy végbe, ha a dikobalt-oktakarbonilt, a trifenil-foszfint, a sósavat és a poláris, nem proton-10 -akceptor és nem poroton-donor tulajdonságú oldószert körülbelül 10 percig 85 C -on keverjük a 6-metilén-tetraciklin vagy e vegyület hidroklorid-sójának hozzáadása előtt. A találmány szerinti eljárás változóinak hatását 15 vizsgálva rendkívül időigényes az a módszer, amelynél a reakcióelegyet a redukált termék izolálása és azonosítása útján elemezzük. Ezért gyakran olyan időnyerő eljárásokat alkalmazunk, aminő a rétegkromatográfia és a nagy nyomású folyadék-kroma-20 tográfia. A reakció végbemenetele után az a-6-dezoxi-5-•hidroxi-tetraciklin termék hidroklorid savaddíciós só formájában van jelen a reakcióelegyben. Ami az Q-6-dezoxi-5-hidroxi-tetraciklin izolálását illeti, 25 előnyösen a reakcióelegyet leszűrjük és az aromás oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk. A visszamaradó poláris oldószert ezután leszűrjük és telített, vizes szulfoszalicilsav-oldattal kezeljük. Vizet hozzáadva a redukált termékek szulfoszalicilsa-30 vas sói kicsapódnak, kevés nem-reagált 6-metiléntetraciklinnel együtt. További tisztítás céljából átkristályosítást végzünk metanol/víz elegyből. A 6-metilén-5-hidroxi-tetraciklin a-6-dezoxi-5--hidroxi-tetraciklinné történő redukcióját előnyösen 35 úgy hajtjuk végre, hogy az 1,0/1,0/0,1 mólarányú kiindulási tetraciklint, dikobalt-oktakarbonilt és trifenil-foszfint sósavval elegyítjük benzol/dimetil-acetamid vagy benzol/dimetil-formamid oldószerben, közömbös nitrogén- vagy argonatmoszférában, 40 90-95 C° hőmérsékleten. A tetraciklinek kémiája és antibiotikumokként való felhasználása különböző mikróbás fertőzések kezelésére jól ismert az orvosi irodalomból. E hatóanyagokról -közöttük az a-6-dezoxi-5-hidroxi-tet-45 raciklinről - és terápiás alkalmazásukról átfogó ismertetést ad R. K. Blackwood [Encyclopedia of Chemical Technology 20, 1-33. (1969)]. Az a-izomer jelenlétének és mennyiségének a meghatározása az egyetlen kívánalom az eljárás hatékonyságának 50 megítéléséhez. A következő példák a találmány ismertetésére szolgálnak, de nem jelentik annak korlátozását, mivel a találmány szellemének és hatókörének keretein belül számos változás eszközölhető. 1. példa Lezárt 3-nyakú lombikban nitrogéngáz alatt tar-60 tott, 5 ml vízmentes benzolban oldott 5,5 mg (0,021 mM) trifenil-foszfinhoz fecskendő segítségével, a lombik egyik nyakát elzáró gumilemezt átszúrva 360 mg (1,05 mM) dikobalt-oktakarbonil 10 ml vízmentes benzollal készült oldatát adjuk hozzá. 65 Szobahőmérsékleten 30 percig keverjük, majd 10 ml 3